Ferenc pápa katekézise: Isten kegyelméből, Isten ingyenes szeretetéből nyertünk megigazulást!

Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A Szent Pál tanításának jobb megértése felé vezető utunkon ma egy nehéz, de fontos témával, a megigazulással foglalkozunk.

Mi a megigazulás? Mi, akik bűnösök voltunk, igazzá váltunk. Ki tett minket igazzá? A változásnak ez a folyamata a megigazulás. Isten előtt igazak vagyunk.

Igaz, vannak személyes bűneink, de alapjában véve igazak vagyunk. Ez a megigazulás. Sok vita folyt erről a témáról, hogy megtalálják azt az értelmezést, amely a leginkább összhangban van az apostol elgondolásával, és ahogy az gyakran megesik, ez ellentétes álláspontok kialakításához is vezetett. A Galatákhoz írt levélben, ahogy a Rómaiakhoz írt levélben is, Pál azt hangsúlyozza, hogy a megigazulás a Krisztusba vetett hitből származik. [Mondhatná valaki:] „De hát én igaz vagyok, hiszen megtartom az összes parancsolatot!” Igen, de a megigazulást nem abból kapod, hanem azt megelőzően: valaki megigazulást szerzett neked, valaki igazzá tett Isten előtt. „Igen, de én bűnös vagyok!” Igaz vagy, bűnösként, de alapvetően igaz vagy. Ki tett téged igazzá? Jézus Krisztus. Ez a megigazulás.

Mi rejlik a megigazulás szó mögött, amely oly döntő a hit szempontjából? Nem könnyű kimerítő meghatározást találni, de Szent Pál gondolatának egészét tekintve egyszerűen azt mondhatjuk, hogy a megigazulás a „bocsánatot felkínáló Isten irgalmasságának” a következménye (Katolikus Egyház Katekizmusa, 1990). Ilyen a mi Istenünk, ilyen jóságos, irgalmas, türelmes, irgalommal teli, aki szüntelenül megbocsát, szüntelenül. Ő megbocsát!

A megigazulás a Krisztusban kezdettől fogva mindenkinek megbocsátó Isten, a megbocsátást adó Isten irgalma. Isten ugyanis Jézus halála által – és ezt hangsúlyoznunk kell: Jézus halála által – megsemmisítette a bűnt, és végleges módon megbocsátást és üdvösséget adott nekünk.

Így megigazulást nyerve a bűnösöket elfogadja Isten, a bűnösök kiengesztelődtek vele. Ez mintegy visszatérés a Teremtő és a teremtmény közötti eredeti, a bűnös engedetlenség bekövetkezése előtti kapcsolathoz. Az Isten által munkált megigazulás tehát lehetővé teszi számunkra, hogy visszanyerjük a bűn által elvesztett ártatlanságot. Hogyan történik a megigazulás? Ha válaszolni próbálunk erre a kérdésre, akkor egy másik újdonságot fedezünk fel Szent Pál tanításában, azt, hogy a megigazulás kegyelemből történik. Egyedül kegyelemből: tisztán kegyelemből igazultunk meg. [Kérdezhetné valaki:] „Dehát én nem mehetek, mint egyesek, a bíróhoz és nem fizethetek, hogy igazságot szolgáltasson nekem?” Nem, ezért nem tudsz fizetni, egy ember már fizetett mindannyiunkért: Krisztus. És az értünk meghalt Krisztustól származik az a kegyelem, amelyet az Atya mindenkinek megad: a megigazulás kegyelemből történik.

Az apostol mindig szem előtt tartja azt az élményét, amely megváltoztatta az életét: a feltámadt Jézussal való találkozást a Damaszkuszba vezető úton. Pál egy büszke, vallásos, buzgó ember volt, aki meg volt győződve arról, hogy akkor igaz valaki, ha lelkiismeretesen betartja az előírásokat. Most azonban

Krisztus meghódította őt, és a belé vetett hit mélységesen átalakította Pált, lehetővé téve számára, hogy felfedezzen egy addig rejtett igazságot: nem saját erőfeszítéseink által leszünk igazak – nem: nem mi rajtunk áll –, hanem Krisztus az, aki kegyelmével igazzá tesz bennünket.

Ekkor Pál, hogy Jézus misztériumának teljes megismerésére eljusson, kész lemondani mindenről, amiben korábban gazdag volt (vö. Fil 3,7), mert felfedezte, hogy egyedül Isten kegyelme mentette meg. Tisztán kegyelemből, nem saját érdemeink alapján igazultunk meg, és nyertünk megváltást. És ez nagy bizalommal tölt el bennünket. Igen, bűnösök vagyunk, de az élet útját Istennek ezzel a kegyelmével járjuk, amely megigazulást ad nekünk, valahányszor bocsánatot kérünk. De nem abban a pillanatban ad megigazulást: már korábban megigazulást nyertünk, de ő újból megbocsát nekünk.

Az apostol számára a hitnek mindent átfogó értéke van. A hívő életének minden pillanatát és minden aspektusát érinti: a keresztségtől a világból való távozásig, mindent átitat a hit Jézusnak az üdvösséget hozó halálában és feltámadásában. A hit általi megigazulás a kegyelem elsőbbségét hangsúlyozza, amelyet Isten kivétel nélkül felajánl mindenkinek, aki hisz az ő Fiában.

Ám ezért nem szabad arra a következtetésre jutnunk, hogy Pál számára a mózesi törvénynek már nincs értéke, ellenkezőleg, az továbbra is Isten visszavonhatatlan ajándéka, az „szent” – írja az apostol (Róm 7,12). A mi lelki életünk szempontjából is elengedhetetlen a parancsolatok megtartása, de ebben sem támaszkodhatunk a saját erőnkre: alapvetően fontos Isten kegyelme, amelyet Krisztusban kapunk, az a kegyelem, amely a Krisztustól kapott megigazulásból származik, aki már megfizetett értünk. Tőle kapjuk azt az ingyenes szeretetet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy konkrét módon szeressünk.

Ebben az összefüggésben érdemes felidéznünk Jakab apostol tanítását is, aki azt írja: „Az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában. – Úgy tűnik, hogy az eddigiekkel ellenkezőt mond, de nem mond ellenkezőt. – […] Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül” (Jak 2,24.26).

A megigazulás, ha nem hajt ki és nem hoz virágot a cselekedeteinkkel, akkor mintegy holtan ott marad a föld alatt. Létezik, de nekünk kell a gyakorlatba átültetnünk a cselekedeteinkkel.

Így Jakab szavai kiegészítik Pál tanítását. A hit válasza ugyanis mindkettőjük számára megköveteli, hogy tevékenyek legyünk az Isten és a felebarát iránti szeretetben. Miért kell tevékenynek lennünk ebben a szeretetben? Mert ez a szeretet mindannyiunkat megmentett, ingyenesen megigazulást szerzett nekünk, ingyen!

A megigazulás az üdvösség hosszú történetébe illeszt bennünket, amely Isten igazságosságát mutatja meg: szembesülve folyamatos bukásainkkal és elégtelenségeinkkel ő nem adta fel, hanem igazzá akart tenni bennünket, és ezt kegyelemből, Jézus Krisztus ajándéka, az ő halála és feltámadása által tette. Néhányszor már elmondtam, hogyan cselekszik Isten, mi Isten stílusa, és ezt három szóban foglaltam össze: Isten stílusa a közelség, az együttérzés és a gyengédség. Mindig közel van hozzánk, együttérző és gyengéd. És a megigazulás éppen Isten legnagyobb közelsége hozzánk, férfiakhoz és nőkhöz, Isten legnagyobb együttérzése velünk, férfiakkal és nőkkel, az Atya legnagyobb gyengédsége. A megigazulás Krisztusnak, Krisztus szabadulást hozó halálának és feltámadásának az ajándéka. [Ellene vethetné valaki:] „De Atyám, én bűnös vagyok, loptam…” Igen, de alapvetően igaz vagy. Engedd, hogy Krisztus megvalósítsa ezt a megigazulást. Alapvetően mi nem kárhozottak vagyunk, nem, hanem igazak. Hadd mondjam azt: alapvetően szentek vagyunk. De aztán a tetteink által bűnössé válunk.

De alapjában véve szentek vagyunk: engedjük, hogy Krisztus kegyelme feltörjön bennünk, és ez az igazságosság, ez a megigazulás erőt adjon az előrehaladáshoz!

Így a hit fénye lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük, milyen végtelen Isten irgalma, a kegyelem, mely javunkra munkálkodik. De ugyanez a fény arra is rávilágít, milyen felelősséggel tartozunk azért, hogy együttműködjünk Istennel az ő megváltó művében. A kegyelem erejét össze kell kapcsolni az irgalmasság cselekedeteivel, amelyeket meg kell élnünk, hogy tanúságot tegyünk arról, milyen nagy Isten szeretete. Ezzel a bizalommal haladjunk előre: mindannyian megigazultunk, igazak vagyunk Krisztusban. Tetteinkkel kell valóra váltanunk ezt az igaz voltot!

A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:

Szomorúan értesültem az észak-nigériai Madamai és Abun falvak elleni fegyveres támadásokról, melyek vasárnap történtek. Imádkozom az elhunytakért, a sérültekért és az egész nigériai lakosságért. Kívánom, hogy mindig garantált legyen az ország minden polgárának sértetlensége.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír