Ferenc pápa: Isten nem csodajelekkel jön, ott rejtőzik mindennapi életünkben

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot és áldott vasárnapot kívánok!

A mai liturgia evangéliumában egy gyönyörű ígéretet hallunk, amely bevezet bennünket az adventi időszakba: „Eljön a ti Uratok” (Mt 24,42). Ez reménységünk alapja, ez az, ami életünk legnehezebb és legfájdalmasabb pillanataiban is megtart bennünket: Isten eljön! Isten közel van, és érkezik! Ezt sose felejtsük el!

Az Úr mindig jön, az Úr meglátogat bennünket, az Úr közel van, és az idők végén visszatér, hogy ölelésébe fogadjon bennünket.

Amikor halljuk ezt a szentírási igét, feltesszük magunknak a kérdést: hogyan jön az Úr? Hogyan ismerjük fel és fogadjuk be? Időzzünk el röviden ennél a két kérdésnél!

Az első kérdés: hogyan jön az Úr? Sokszor hallottuk már, hogy az Úr jelen van utunkon, kísér bennünket, és beszél hozzánk. De talán mivel annyi minden elvonja a figyelmünket, ez az igazság csak elméleti marad számunkra; igen, tudjuk, hogy az Úr eljön, de nem éljük meg ezt az igazságot, vagy azt képzeljük, hogy az Úr feltűnő módon jön el, esetleg valami csodajel kíséretében. Ezzel szemben Jézus azt mondja, hogy ez úgy történik majd, „mint Noé napjaiban” (vö. Mt 24,37). És mit csináltak az emberek Noé napjaiban? Egyszerűen élték az élet normális, szokásos, mindennapi dolgait: „ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek” (Mt 24,38). Tartsuk észben: Isten ott rejtőzik az életünkben, mindig ott van, ott rejtőzik életünk legmegszokottabb és leghétköznapibb helyzeteiben. Ő nem rendkívüli eseményekben jön, hanem a hétköznapi dolgokban, a mindennapi dolgokban nyilvánul meg.

Ő ott van, a mindennapi munkánkban, a véletlen találkozásban, a rászoruló ember arcában, a szürkének és egyhangúnak tűnő napjainkban is, pontosan ott van az Úr, aki hív bennünket, beszél hozzánk, és inspirálja tetteinket.

Van azonban egy másik kérdés is: hogyan ismerjük fel és fogadjuk be az Urat? Ébernek kell lennünk, figyelnünk és virrasztanunk kell! Jézus óva int bennünket: fennáll a veszélye annak, hogy nem vesszük észre jövetelét, és nem vagyunk felkészülve látogatására. Máskor is idéztem már, amit Szent Ágoston mondott: „Félek, hogy az Úr észrevétlenül elmegy mellettem” (Serm. 88.14.13), vagyis félek attól, hogy elmegy mellettem, és nem ismerem fel! A Noé korabeli emberekről Jézus ugyanis azt mondja, hogy ettek és ittak, „semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat” (Mt 24,39). Figyeljünk erre: semmit sem sejtettek! El voltak foglalva saját dolgaikkal, és nem vették észre, hogy közeledik a vízözön. Jézus ugyanis azt mondja, hogy amikor ő eljön, „ha ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják” (Mt 24,40). Mi a különbség kettejük között? Egyszerűen az egyik éber volt, várakozott, képes volt észrevenni Isten jelenlétét a mindennapi életben; a másik viszont szétszórt volt, „elvolt, mint a befőtt”, semmit sem sejtett.

Testvéreim, az adventi időszak rázzon fel bennünket tompultságunkból, és ébredjünk fel álmunkból! Kérdezzük meg magunktól: tudatában vagyok-e annak, amit átélek, odafigyelek-e, éber vagyok-e? Próbálom-e felismerni Isten jelenlétét a mindennapi helyzetekben, vagy szétszórt vagyok, és csak sodródom az eseményekkel? Ha ma nem vesszük észre jövetelét, akkor nem leszünk felkészültek akkor sem, amikor az idők végén jön el. Ezért, testvéreim, maradjunk éberek!

Várjuk az eljövő Urat, várjuk a közeledő Urat, mert ő itt van! Éberen várakozzunk rá!

A Szent Szűz, a várakozás asszonya, aki képes volt észrevenni Isten átvonulását az ő egyszerű és rejtett názáreti életében, és befogadta őt méhébe, segítsen bennünket ezen az úton, hogy figyelmesen várjuk az Urat, aki közöttünk van, és áthalad közöttünk!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Aggodalommal követem a növekvő erőszakot és a hónapok óta zajló összecsapásokat a Palesztin Államban és Izraelben. Múlt szerdán két, Jeruzsálemben végrehajtott gyalázatos merénylet sok embernek sérülést okozott, egy izraeli fiút pedig megölt; és ugyanazon a napon fegyveres összecsapások során meghalt egy palesztin fiú Nábluszban. Az erőszak megöli a jövőt, tönkreteszi a fiatalok életét, és gyengíti a békében való reménykedést. Imádkozzunk ezekért az elhunyt fiatalokért és családjaikért, különösen édesanyjukért! Kívánom, hogy az izraeli és a palesztin hatóságok jobban szívükön viseljék a párbeszédre való törekvést, a kölcsönös bizalom építését, amely nélkül sosem találnak békés megoldásra a Szentföldön.

Közel vagyok a heves esőzéstől és földcsuszamlástól sújtott Ischia szigetének lakosságához. Imádkozom az áldozatokért, a szenvedőkért és mindazokért, akik segítségükre siettek.

Szeretnék megemlékezni Burkhard Schefflerről is, aki három nappal ezelőtt hunyt el itt, a Szent Péter téri oszlopsor alatt: a hidegtől halt meg.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek! Külön is köszöntöm a Varsóból és Granadából érkezett zarándokokat, a román és a kelet-timori közösség Rómában jelenlévő képviselőit, valamint az El Quinche-i Szűzanya ünnepét ülő ecuadoriakat. Köszöntöm az acerenzai Vöröskereszt önkénteseit, az Ente Nazionale Pro Loco d’Italiát, valamint a torinói, pinerolói, palermói, grottammarei és campobassói hívőket. Különleges köszönettel fordulok az olasz pékekhez, azzal a kívánsággal, hogy le tudják küzdeni a jelenlegi nehézségeket.

Üdvözlöm a ma délelőtti menet résztvevőit, akik a nők elleni szexuális erőszak ellen tiltakoztak. Sajnos a nők elleni erőszak általános és széles körben elterjedt valóság, melyet háborús fegyverként is használnak. Ne fáradjunk bele abba, hogy nemet mondjunk a háborúra, nemet az erőszakra, igent a párbeszédre, igent a békére; különösen a meggyötört ukrán nép érdekében! Tegnap felidéztük a holodomor [szándékos kiéheztetés általi népirtás] tragédiáját.

Üdvözletemet küldöm a FIAC (Katolikus Akció Nemzetközi Fóruma) titkárságának, mely nyolcadik közgyűlésére gyűlt össze Rómában.

Mindenkinek áldott vasárnapot és szép adventi utat kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír