Ferenc pápa az iraki helyzetről: jogos az agresszor megállítása, de nem bombázás útján

A sajtótájékoztatón tizenhat kérdés hangzott el, de a pápa és a nemzetközi újságírócsapat közötti párbeszédet lényegében a koreai népre vonatkozó felvetések nyitották meg és zárták le.

Az iraki helyzettel kapcsolatban feltették a kérdést: a pápa helyesli-e vagy sem az amerikai bombázásokat. A Szentatya válasza:

„Ezekben az esetekben, amikor igazságtalan agresszió történik, csak azt mondhatom: jogszerű megállítani az igazságtalan agresszort. Aláhúzom a szót: megállítani. Nem azt mondom, hogy bombázni, háborúzni, azt mondom, hogy valamilyen eszközzel megállítani. Milyen eszközökkel lehet megállítani? Ezeket mérlegelni kell.”

A pápa felsorolta összes eddigi kezdeményezését: a nevében P. Federico Lombardi SJ, szentszéki szóvivő közleményt adott ki, ezt követte az összes nunciatúrának eljuttatott utasítás, hogy továbbítsák a közleményt kormányaik felé. Azután a pápa levelet írt az ENSZ-főtitkárnak, majd Filoni bíboros személyes küldötteként utazott el Irakba. „Végül az a döntés született: ha szükséges, amikor visszajövünk Koreából, elmehetünk Kurdisztánba. Ez egy a lehetőségek közül. Ez a válaszom: készen állok az útra. Ebben a pillanatban nem a legjobb megoldás, de készen állok rá” – felelte határozottan Ferenc pápa.

Az iraki helyzet kapcsán így folytatta: „Jogos az igazságtalan agresszor megállítása. De emlékezzünk: hányszor megtörtént, hogy az igazságtalan agresszor feltartóztatásának ürügyével a nagyhatalmak uralmuk alá hajtották a népeket, és valóságos hódító háborúkat indítottak. Egyetlen nemzet nem ítélheti meg egyedül, hogyan kell megállítani az igazságtalan agresszort” – hangsúlyozta a kötetlen beszélgetés során Ferenc pápa. Emlékeztetett rá, hogy a II. világháború után jött létre az Egyesült Nemzetek Szervezetének gondolata, ahol ezeket a problémákat meg kell vitatni. Irakban nem pusztán keresztény kisebbségeket üldöznek, hanem mások is vértanúságot szenvednek. Isten szemében mindnyájan egyenlők vagyunk. Az agresszor megfékezése az emberiség joga. És az is joga, hogy az agresszort ártalmatlanná tegyék.

A Közel-Kelet témáját érintve feltették a kérdést: hasztalan volt-e az ima és a böjtölés az izraeli és a palesztin elnökökkel a Vatikánban? A pápa így válaszolt: „Ez a kezdeményezés olyan emberektől indult ki, akik hisznek Istenben. Egyáltalán nem volt kudarc. Ima nélkül nincs tárgyalás, nincs párbeszéd, tehát az emberi magatartásnak egy fontos lépése volt, amely megnyitott egy kaput.

Most a bombák, a háborúk füstjétől nem látszik a kapu, de a kapu attól a perctől kezdve nyitva maradt. Én hiszek Istenben, hiszem, hogy Isten látja azt a kaput, és mindazokat, akik imádkoznak hozzá és kérik segítségét” – mondta Ferenc pápa.

Egy dél-koreai újságíró mindenekelőtt megköszönte a Szentatyának, hogy olyan sok embert boldoggá tett Koreában. Megköszönte az ország egyesítésére vonatkozó buzdításait is. Majd feltette a kérdést: mit érzett a pápa, amikor találkozott a komptragédia áldozatainak hozzátartozóival? Nem aggódott, hogy gesztusát – a sárga szalag viselését – politikailag félreérthetik?

Ferenc pápa így válaszolt: „Amikor emberi fájdalommal állsz szemben, azt kell tenned, amit a szíved mond. Azután mondhatnak, amit akarnak – ilyen vagy olyan politikai szándékkal tette. Amikor ezekre a férfiakra, nőkre, apukákra és anyukákra gondolsz, akik elveszítették gyermekeiket, fiatalokra, akik elveszítették testvéreiket, egy katasztrófa nagy fájdalmára, akkor az én szívem – én ugyanis pap vagyok – azt érzi, hogy közelednem kell! Tudom, hogy a vigasz, amit egy szavammal nyújthatok, nem megoldás, nem adja vissza a halottak életét, de az emberi közelség ezekben a pillanatokban erőt ad. Ez a szolidaritás.”

A pápa felidézte, hogy amikor Buenos Aires érseke volt, két hasonló katasztrófát élt át: az egyik egy táncteremben történt, ahol popzenét játszottak: tűz ütött ki, és 193-an meghaltak. A másik egy vonatszerencsétlenség volt, amelyben 120-an vesztették életüket. Akkor is ezt érezte: közelednie kell. Az emberi fájdalom nagyon erős, és ha mi ezekben a szomorú pillanatokban közeledünk, sokat segítünk.

A második kérdésre ez volt Ferenc pápa válasza, rámutatva a sárga szalagra, amelyet a komptragédia iránti együttérzés jeleként viselnek: „Szolidaritásból fogadtam el. Már fél napja viseltem, amikor valaki odajött hozzám, és ezt mondta: »Jobb lesz levenni, Önnek semlegesnek kell lennie.«

»De figyelj ide – válaszoltam – az emberi fájdalommal szemben nem lehet semlegesnek lenni. Én ezt így érzem.«”

Egy másik koreai újságíró szintén a pápa érzelmei felől érdeklődött: mit érzett, amikor találkozott a japánok által szexuális rabszolgaságba hajtott asszonyokkal? Második kérdése pedig az észak-koreai rezsimmel és az ott élő keresztények üldözésével foglalkozott. Van-e valamilyen terve a pápának arra vonatkozóan, hogy megpróbálja megváltoztatni Phenjan magatartását az észak-koreai keresztényekkel szemben?

Ferenc pápa az első kérdésre így válaszolt: „Ma ezek a nők ott voltak [a szentmisén] annak ellenére, hogy olyan sokat szenvedtek, megmaradt méltóságuk. Ezeket a nőket kihasználták, rabszolgává tették, ezek mind a háború kegyetlenségei.

A szenvedés pedig örökség. Az első egyházatyák mondták, hogy a vértanúk vére a keresztények magvetése. Ti, koreaiak nagyon sok magot hintettetek el. Következetességből, ugye? Most látható ezeknek a vértanúknak a magvetése. Észak-Koreában tudom, hogy szenvednek, sok rokon nem találkozhat, ez szenvedést okoz. Nagy szenvedés az ország megosztottsága.

Ma, a székesegyházban, ahol felvettem a liturgikus öltözéket, kaptam egy ajándékot, egy krisztusi töviskoronát, amelyet az egyetlen Koreát két részre osztó vasdrótból készítettek. Ezt magammal hoztam. Ezen a repülőn itt van ez az ajándék. A megosztott család szenvedése” – mondta a pápa, megismételve Koreában mondott szavait:

„A két Korea: testvérek, ugyanazt a nyelvet beszélik; és amikor ugyanazt a nyelvet beszélik, akkor ugyanaz az édesanya, ez pedig reményre ad okot. A megosztottság nagy szenvedést jelent, én megértem ezt, és imádkozom, hogy véget érjen” – válaszolta Ferenc pápa.

Egy japán újságíró köszönetét fejezte ki a pápának első ázsiai látogatásáért. Szintén feltette a kérdést – most japán szemszögből – mit érzett a pápa, amikor a hét idős hölggyel találkozott, akik a japánok szexuális áldozati voltak – majd így folytatta: Japánban is voltak rejtőzködésre kényszerített keresztények. Jövőre lesz 150. évfordulója, hogy ismét napvilágra jöhettek. Lehetséges-e, hogy a pápával együtt imádkozhatnak értük Nagaszakiban?

A pápa nagy örömmel válaszolt: nagyon, nagyon szép lenne. Hozzátette, hogy mind a japán kormány, mind a püspöki konferencia már meghívta az országba. Majd a pápa visszatért a szenvedés témájára. A koreai nép nem veszítette el méltóságát. Egy lerohant, megalázott nép volt, amely háborúkat szenvedett el, most megosztott és sokat szenved. Ferenc pápa felidézte, hogy amikor a fiatalokkal találkozott, meglátogatta a vértanúk múzeumát: „Rettenetes, hogy mennyit szenvedett ez a nép, csak azért, hogy ne tiporja le a keresztet! Ez történelmi fájdalom és szenvedés.”

Visszatérve az idős asszonyokra, a pápa megismételte: fiatal lányokként hurcolták el őket a kaszárnyákba, hogy kihasználják őket, de ők nem veszítették el méltóságukat. Mindezek a vértanúságok, szenvedések a háborúk gyümölcsei.

„És ma mindenütt háború van! Valaki ezt mondta nekem: »Atyám, tudja, hogy a harmadik világháborút éljük, csak részletekben?« Háborús világban élünk, amelyben ezeket a kegyetlenségeket elkövetik.”

„Szeretnék két szót hangsúlyozni” – folytatta Ferenc pápa. – „Az első a kegyetlenség. Ma a gyermekek nem számítanak. Valamikor konvencionális háborúról beszéltek, ma ez nem számít. Nem mondom, hogy azok jók voltak, nem. De ma ledobnak egy bombát, és az megöli az ártatlanokat, a gyermekeket édesanyjukkal együtt, megölnek mindenkit. Álljunk meg, és gondolkozzunk el, hogy a kegyetlenségnek milyen szintjére jutottunk el. Ez meg kell, hogy döbbentsen bennünket! Az emberiség kegyetlenségének mai szintje megdöbbentő.

A másik szó, amire szeretnék kitérni, a kínzás. Ma a kínzás, mondhatnánk, hogy a titkosszolgálatok magatartásának, a jogi eljárásoknak szinte hétköznapi eszköze. A kínzás emberiség ellen elkövetett bűn és bűntény. A katolikusoknak ezt mondom: egy embert kínozni halálos bűn, nagyon súlyos bűn. De még annál is több, az emberiség ellen elkövetett bűn. Kegyetlenség és kínzás.

Nagyon szeretném, ha ti a médiában foglalkoznátok ezzel a témával. Hogyan látjátok ma ezeket a dolgokat? Milyen szinten van ma az emberiség kegyetlensége? És mit gondoltok a kínzásról? Azt hiszem, mindnyájunknak jót tenne, ha elgondolkoznánk ezekről” – mondta a repülőgépen tartott sajtótájékoztatón Ferenc pápa.

Egy spanyol újságírónőnek válaszolva a Szentatya elmagyarázta: „Idén Albánia van a programomban. Egyesek azt mondják, hogy a pápa stílusa, hogy mindent a perifériáról kezdjen el. Nem ezért megyek Albániába, hanem két fontos okból.

Először is azért, mert a Balkánon sikerült egységes nemzeti kormányt létrehozni muszlimok, ortodoxok és katolikusok között egy vallásközi tanáccsal, amely sokat segít, és kiegyensúlyozott. Ez jól működik, és összhangot teremt. A pápa jelenléte minden népnek ezt mondja: »Lehet együtt dolgozni.« Úgy éreztem, hogy valóságos segítség lenne [a látogatás] annak a nemes népnek.

És a másik dolog: gondoljunk Albánia történelmére. Vallási szempontból az egyetlen kommunista ország volt, amely alkotmányában kimondta, hogy ateista állam. Ha valaki misére ment, az alkotmányellenes volt. Pontos számadatot mondok: 1820 templomot romboltak le! Ortodox és katolikus templomokat. A többi templomot mozivá, színházzá, táncteremmé alakították át. Éreztem, hogy el kell oda mennem. Közel van, egy nap alatt meg lehet járni.”

(Emlékeztetünk rá, hogy Ferenc pápa szeptember 21-én, vasárnap tesz apostoli látogatást Albániában.)

„Jövőre szeretnék ellátogatni Philadelphiába, a családok találkozójára, és meghívott az Egyesült Államok elnöke is az amerikai Kongresszusba, továbbá az ENSZ-főtitkár New Yorkba. A mexikóiak azt szeretnék, hogy menjek el a Guadalupei Szűzanyához, a spanyol királyi pár és a püspöki konferencia is meghívott, meghívtak Santiago de Compostelába is, talán lehetséges, de nem mondok többet, mert még nincs eldöntve” – válaszolta még a spanyol újságírónőnek Ferenc pápa a Szöulból Rómába tartó repülőgépen.

Fotó: Europress/AFP

Magyar Kurír