Ferenc pápa a kapucinus nagykáptalan résztvevőit fogadta

Ferenc pápa beszéde kezdetén felidézte egykori Buenos Aires-i tapasztalatait, hiszen ott találkozott sok kapucinus testvérrel, akik nagyon jó gyóntatók voltak, és nemrégen közülük egyet, egy argentin kapucinus atyát (Luis Pascual Dri) bíborossá nevezett ki.

A nagykáptalanhoz intézett beszédében a Szentatya három Szent Ferenc-i erényre emlékeztette a szerzeteseket, melyek a testvériség, a készséges rendelkezésre állás és a béke iránti elkötelezettség.

Első helyen áll a fraternitas, a testvériség, amire a nagykáptalan mottója is emlékeztet Szent Ferenc végrendeletének szavaival: „Az Úr testvéreket adott nekem, hogy a világba menjünk.” Eszerint

a missziós küldetés a testvériségben születik,

éppen a testvériség előmozdítására. Ennek alapja az „együttműködés misztikája”, hiszen senki nem maradhat sziget, hanem éppen a többiekkel való kapcsolatában kell növekednie a szeretetben.

A nagykáptalan feladata ezért nem az erőforrások optimalizálása, sem pedig a szolgáltatások megjavítása,

hanem mindenekelőtt a hitben kell egymást testvérként megismerni, és kérdéseket feltenni, elsősorban a rendi képzés kapcsán, mert enélkül nincs jövő. Megbeszéléseik középpontjába a dolgok helyett az emberi személyt állítsák, akikhez az Úr küldi őket – buzdított a pápa.

Második témaként a Szentatya a készséges lelkületet említette, amely sajátos kapucinus vonás, hiszen a mondás szerint „a kapucinusok készek oda menni, ahová mások nem akarnak”. Nyitott hozzáállásuk arról tanúskodik, hogy az életben a legfontosabb a szeretet, amiért megéri feláldozni az egész életet.

Az Egyház alapvető hivatása missziós, ami a mostani időkben különösen is fontos.

Legyenek készek rá, hogy egyszerű, szabad és készséges emberként mindent elhagyjanak, hogy oda menjenek, ahová az Úr küldi őket – mondta Ferenc pápa.

Végül a kapucinus szerzetes harmadik sajátossága a békét szolgáló elkötelezettsége. Legyetek pacifisták! – kérte a pápa, utalva arra a vonásukra, hogy mindenkivel együtt tudnak lenni úgy, hogy az emberek egyszerűen „barátnak” hívják őket.

Éppen ezért lehetnek „békességszerzők”, akik tudnak találkozásokat teremteni, konfliktusok közepette közvetíteni, és így előmozdítani a kiengesztelődés kultúráját.

Mindennek mintegy előfeltétele a Krisztusban való lét, a közelség mindenkihez, főként a rászorulókhoz. Végül  a pápa Szent Ferenc tapasztalatára emlékeztette a nagykáptalan résztvevőit, aki előbb megízlelte a bocsánatot nyert, a kiengesztelődött lélek állapotát, s utána lett maga is a megbocsátás, a kiengesztelődés és a szeretet embere.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír