Ferenc pápa karácsony éjjel: Jézus azért született, hogy elmondja velünk van, szeret és keres minket

A Szentatya homíliájának fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Mit üzen még ez az éjszaka az életünknek? Kétezer évvel Jézus születése és megannyi dekorációk és ajándékok közepette megünnepelt karácsony után, a megünnepelt misztériumot körbeölelő nagymértékű konzumizmus után fennáll a veszély: sokat tudunk karácsonyról, de már elfelejtettük a jelentését. Hogyan leljünk rá karácsony értelmére? És legfőképpen hová menjünk, ha ezt keressük?

A Jézus születéséről beszámoló evangéliumi szakaszt mintha épp ezzel a céllal írták volna: hogy kézen fogva elvezessen minket oda, ahová Isten vinni akar.

A miénkhez hasonló élethelyzettel kezdődik: mindenkit magával sodor és lefoglal egy fontos esemény, a nagy adószámlálás, amelyhez megannyi előkészületre volt szükség. Ebben az értelemben az akkor légkör hasonlított ahhoz, amely ma is elborítja a karácsonyt. Ám az evangélium távolságot vesz ettől a világias díszlettől: hamar „szétszakítja“ ezt a képet, hogy egy új valóságot keretezzen, azt, amelyik valóban hangsúlyos. Egy aprócska tárgynál időzik el, amely látszólag jelentéktelen, ám mégis háromszor említésre kerül. Olyan tárgy ez, amely felé az elbeszélés minden szereplője tart: először itt van Mária, aki „jászolba fekteti“ Jézust (Lk 2,7); aztán itt vannak az angyalok, akik ezt hirdetik a pásztoroknak: „Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve“ (v. 12); végezetül pedig a pásztorok, akik „megtalálták a jászolban fekvő kisdedet“ (v. 16). A jászol: ahhoz, hogy megtaláljuk karácsony értelmét, erre kell tekintenünk.

Miért ilyen fontos a jászol? Azért, mert ez nem véletlenszerűen kiválasztott jel, ez jelzi Krisztusnak a világba való belépését.

Olyan kiáltvány, amely elénk tárja a módot, ahogyan Isten megszületik a történelmünkben, hogy újjászülje a történelmet. Mit akar hát elmondani nekünk a jászol segítségével? Legalább három dolgot: közelség, szegénység és konkrétság.

1. Közelség. A jászol arra szolgál, hogy közel hozza a szájhoz az eledelt, s így gyorsabban lehessen elfogyasztani azt. Az emberi mivolt egyik szempontját jelképezheti ekként: a fogyasztásban való falánkságot. Az állatok ugyanis élelmet fogyasztanak az istállóban, a hatalomra és pénzre éhes emberek pedig saját szomszédaikat, testvéreiket fogyasztják el a világban. Mennyi háború! És hány helyen tiporják ma is lábbal a méltóságot és a szabadságot! Az emberi falánkságnak pedig mindig a törékenyek, a gyöngék a fő áldozatai.

Az idei karácsonykor is olthatatlan vágy él az emberiségben a pénz, a hatalom és az élvezet után. Ez pedig — akár csak Jézus esetében (vö. v. 7) — nem hagy helyet a legkisebbeknek, a születendő gyermekeknek, a szegényeknek, azoknak, akikről megfeledkeztek.

Legfőképpen a háborútól, szegénységtől és igazságtalanságtól elemésztett gyermekekre gondolok. Jézus azonban éppen ide jön el, az eldobás és a visszautasítás jászolában fekvő gyermekként. Őbenne, a betlehemi Kisdedben ott él minden gyermek. Meghívás ez arra, hogy a gyermekek szemével tekintsünk az életre, a politikára és a történelemre.

Az elutasítás és a kényelmetlenség jászolban talál helyet magának Isten, ide jön el, mert itt hever az emberiség gondja, a birtoklásra és a fogyasztásra irányuló mohó falánkság által szült közöny.

Itt születik meg Krisztus, és ebben a jászolban felfedezzük a felebarátunkat. Oda jön el, ahonnan az élelmet faljuk, hogy Ő maga legyen az eledelünkké. Isten nem olyan Atya, aki elemészti a gyermekeit, hanem olyan Atya, aki Jézusban gyermekeivé tesz és gyöngédségével táplál minket. Azért jön, hogy megérintse a szívünket, és elmondja, hogy az történelem folyását egyedül megváltoztatni képes erő a szeretet.

Nem marad távoli és hatalmas, hanem közelivé és alázatossá lesz; Ő, aki leszállt az égből, engedi, hogy egy jászolba fektessék.

Testvérem, ezen az éjjelen Isten közelivé válik hozzád, hogy gondja van rád. A jászolban életed táplálékává lesz, hogy elmondja neked: „Ha úgy érzed, elemésztenek az események, ha elemészt a bűntudat és elégtelenséged tudata, ha igazságosságra éhezel, én, Isten, veled vagyok. Tudom, mit élsz át, én is átéltem ezt a jászolban. Ismerem fájdalmaidat és történetedet. Azért születtem, hogy elmondjam neked: mindig közel vagyok és leszek hozzád“.

A karácsonyi jászol, a Kisded Isten első üzenete, azt mondja nekünk, hogy Ő velünk van, szeret és keres minket.

Bátorság, ne engedd, hogy legyőzzön a félelem, a megadás, a kétségbeesés. Isten azért születik egy jászolban, hogy te is épp ott szülessél újjá, ahol úgy érzed, elérted a mélypontot. Nincs olyan rossz, nincs olyan bűn, amiből Jézus ne tudna és ne akarna kimenteni téged. Karácsony azt jelenti, hogy Isten közel van: szülessen újjá a bizalom!

2. A betlehemi jászol a közelségen túl a szegénységről beszél. A jászol körül nem sok minden van: néhány gally, állat és ezen felül még alig valami. Az emberek a szállók melegében időztek, nem pedig egy szálláshely hideg istállójában. Jézus azonban ott születik, a jászol pedig arra emlékeztet minket, hogy nem volt senki más mellette, csak az, aki szerette Őt: Mária, József és a pásztorok; mind szegény emberek, akiket a szeretet és a megrendültség fűzött egybe, nem pedig a gazdagság és a nagy lehetőségek.

A szegény jászol tehát elénk idézi az élet valódi gazdagságát: nem a pénzt és a hatalmat, hanem a kapcsolatokat és a személyeket.

Az első személy, az első gazdagság nem más, mint Jézus. Nem akarunk mi az mellette lenni? Közeledünk hozzá és szeretjük az Ő szegénységét? Vagy esetleg szívesebben maradunk a saját érdekeink kényelmében? De legfőképpen felkeressük-e ott, ahol van, vagyis világunk szegény jászolaiban? Ő ezekben van jelen. Mi pedig arra nyertünk meghívást, hogy a szegény Jézust imádó és Jézust a szegényekben szolgáló Egyház legyünk. Ahogyan egy szent életű püspök fogalmazott: „Az egyház támogatja és megáldja azokat az erőfeszítéseket, amelyek az igazságtalan rendszerek átalakítására irányulnak, és csupán egyetlen feltételt támaszt: hogy a társadalmi, gazdasági és politikai átalakulások valóban a szegények javára váljanak“ (O.A. ROMERO, Lelkipásztori üzenet az Új Évre, 1980. január 1.). Biztosan nem könnyű hátrahagyni a világiság langymelegét, hogy magunkhoz öleljük a betlehemi barlang csupasz szépségét, ám emlékezzünk:

nincs valódi karácsony a szegények nélkül. Nélkülük lehet ugyan karácsonyt ülni, ám az nem Jézus karácsonya lesz. Testvéreim, karácsonykor Isten szegény: szülessen újjá a szeretet!

3. Ezzel elérkezünk az utolsó ponthoz: a jászol a konkrétságról beszél. A jászolban fekvő kisded olyan képet jelenít meg, amely szíven üt, mégha igen nyers is. Arra emlékeztet minket, hogy Isten valóban testté lett. Vele kapcsolatban nem kielégítők az elméletek, a gondolatok és a kegyes érzelmek. Jézus, aki szegényen születik, szegényen is fog élni és meghalni. Nem számos beszédet mondott a szegénységről, hanem a legnagyobb mélységéig megélte azt, mégpedig értünk. Irántunk érzett szeretete a jászoltól a keresztig kézzel fogható, konkrét volt: születésétől a haláláig az ács fia volt, aki magához ölelte a fa durvaságát, létezésünk keménységét.

Nem szavakkal szeretett minket, nem csak viccből szeretett minket!

Ezért hát nem is elégszik meg a látszatokkal. Nem csak jó szándékokat vár tőlünk Ő, aki testté lett. Ő, aki jászolban született, konkrét hitet vár, amely imádásból és szeretetből épül fel, nem pedig szócséplésből és külsődlegességekből. Ő, aki meztelenül fekszik a jászolban, meztelenül megy majd a keresztre is. Igazságot vár tőlünk, azt, hogy szembenézzünk a dolgok meztelen valójával, a letegyük a jászol elé a mentegetőzéseket, az önigazolásokat és a képmutatást. Ő, akit Mária oly gyöngéden bepólyált, azt akarja, hogy magunkra öltsük a szeretetet. Isten nem látszatot, hanem konkrétságot vár tőlünk. Ne engedjük, hogy valamiféle jócselekedet nélkül teljen el ez a karácsony. Ez az Ő ünnepe, az Ő születésnapja, legyünk mi magunk is számára kedves ajándékká!

Karácsonykor Isten konkrét: az Ő nevében szülessen újjá a remény mindazokban, akik már elvesztették azt!

Jézus, Rád tekintünk, aki a jászolban fekszel. Annyira közelinek, mindörökre közelinek látunk magunkhoz: köszönjük, Urunk! Szegénynek látunk, hogy megtanítsd nekünk: nem a dolgokban, hanem a személyekben, leginkább a szegényekben rejlik az igazi gazdagság. Bocsáss meg, ha nem ismertünk fel és szolgáltunk Téged őbennük! Konkrétnak látunk, mivel konkrét az irántunk érzett szereteted: segíts, hogy testet, életet adjunk a hitünknek! Ámen.

Fordította: Török Csaba

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír