Ferenc pápa: A karizmák mindenki javát szolgálják – VIDEÓVAL

„Kedves Testvérek! Az Úr a kezdetektől fogva elhalmozta az egyházat Szentlelke ajándékaival, élővé és termékennyé téve ezáltal egyházát. Ezek között az ajándékok között néhány különösen értékes a keresztény közösség építése és előrehaladása szempontjából: a karizmákról van szó. A mai katekézisben arra a kérdésre keressük a választ, mi is pontosan a karizma? Hogyan tudjuk felismerni és befogadni? Azt a tényt, hogy az egyházban sokféle karizma van jelen, pozitív módon kell értelmezni, mint egy szép dolgot, vagy problémát jelent?” – kezdte katekézisét a pápa.

„A köznyelvben, amikor »karizmáról« beszélünk, gyakran tehetségre, természetes adottságra gondolunk. Így egy különösen briliáns és magával ragadó személyről ezt szoktuk mondani: karizmatikus személy. A keresztény távlatokban azonban a karizma sokkal több, mint személyes képesség: a karizma kegyelem, az Atya által adományozott ajándék a Szentlélek cselekvése által – mutatott rá a Szentatya. – Olyan ajándék, amelyet nem azért kap valaki, mert ügyesebb másoknál, vagy mert jobban megérdemelte. Isten azért adja számára az ajándékot, hogy ugyanazzal az ingyenességgel és szeretettel azt az egész közösség szolgálatára, mindenki javára használja fel.”

A Szentatya itt rögtönzött szavakkal hozzátette: „Azt mondhatnánk, Isten karizmával ajándékoz meg egy személyt, de nem önmaga számára, hanem azért, hogy szolgálja vele az egész közösséget. Ma, mielőtt a térre jöttem volna, sok fogyatékkal élő gyermekkel találkoztam a VI. Pál-teremben. Nagyon sokan voltak. Az intézet, amely ezeknek a gyermekeknek a gondozásával foglalkozik, az ott dolgozó férfiak és nők azzal a karizmával rendelkeznek, hogy gondozzák ezeket a fogyatékkal élő gyermekeket. Ez egy karizma.”

„Fontos, hogy azonnal hangsúlyozzuk: senki sem értheti meg saját magától, hogy van-e karizmája, és ha igen, milyen karizmája van – folytatta katekézisét a pápa. – Hányszor halljuk, hogy valaki azt mondja: »Nagyon szépen tudok énekelni!« És senkinek sincs bátorsága, hogy megmondja neki: jobb, ha csöndben marad, mert mindenkit kínoz, ha énekel. Senki sem mondhatja: nekem ez és ez a karizmám.”

„A közösségen belül rügyeznek ki és virágoznak az ajándékok, amelyekkel az Atya elhalmoz bennünket; a közösségen belül tanuljuk meg felismerni őket mint Isten gyermekei iránti szeretetének jelét. Mindnyájan tegyük fel a kérdést: »Van valamilyen karizma, amelyet az Úr felébresztett bennem Szentlelke kegyelmével, amelyet testvéreim a keresztény közösségben felismertek, és amelynek kibontakoztatására bátorítottak? Nagylelkűen élem meg azt az ajándékot, mindenki szolgálatába állítva, vagy elhanyagolom, és végül megfeledkezem róla? Vagy esetleg büszkeség okává válik, olyannyira, hogy mindig mások miatt panaszkodom, és azt akarom, hogy a közösségben mindent az én elképzelésem szerint hajtsanak végre?« Hangsúlyozom, fel kell tennünk ezeket a kérdéseket: »Van-e bennem karizma, elismeri-e ezt a karizmát az egyház, meg vagyok-e elégedve ezzel a karizmával, vagy féltékeny vagyok mások karizmájára és azokat szeretném?« A karizma ajándék. Csak Isten adhatja számunkra” – hangsúlyozta a Szentatya.

„A legszebb tapasztalat az, hogy felfedezzük, Szentlelke milyen sok különféle karizmájával és ajándékával halmozza el egyházát az Atya! Ezt nem úgy kell tekinteni, mint egyfajta zűrzavar vagy rossz érzés okát: mindezek ajándékok, amelyeket Isten ad a keresztény közösségnek, hogy összhangban, hitben és szeretetben növekedhessen mint Krisztus egyetlen teste – mutatott rá Ferenc pápa. – A karizmák sokféleségével szemben tehát szívünk nyíljon meg az örömnek és gondoljunk arra, milyen szép dolog ez! Mennyi-mennyi különféle adomány! Hisz mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, és Ő mindnyájunkat egyedüli módon szeret.”

„Nagy baj, ha ezek az ajándékok irigység, megosztottság, féltékenység okává válnak! Amint Pál apostol emlékeztet rá a korinthusiakhoz írt első levelének 12. fejezetében, minden karizma fontos Isten szemében, ugyanakkor egyik sem pótolhatatlan. Ez azt jelenti, hogy a keresztény közösségben szükségünk van egymásra, és minden kapott ajándék akkor valósul meg teljesen, amikor osztozunk bennük testvéreinkkel, mindenki javára. Ez az egyház! Amikor az egyház, karizmái változatosságában, egy közösségként fejezi ki magát, nem tévedhet: ez a „sensus fidei” szépsége és ereje, annak a természetfeletti hitnek az értéke, amelyet a Szentlélek ajándékoz, hogy közösen, mindnyájan beléphessünk az evangélium szívébe és megtanuljuk Jézus követését életünkben” – tanította a Szentatya.

„Ma a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz liturgikus emléknapja van. Ez a szent huszonnégy éves korában halt meg, és annyira szerette az egyházat, hogy misszionárius szeretett volna lenni, és minden karizmával rendelkezni akart. Imába merült, és megérezte, hogy karizmája a szeretet, és ezt a szép mondatot mondta: »Az egyház szívében én leszek a szeretet«. Kérjük ma a Gyermek Jézusról nevezett Teréztől ezt a képességet, hogy olyan nagyon szeressük az egyházat, és elfogadjuk mindezeket a karizmákat, az egyház gyermekeinek szeretetével” – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa október 1-jén.

Fotó: News.va

Magyar Kurír