Ferenc pápa katekézise: Az Egyháznak elsősorban Istenhez vonzó szívekre van szüksége!

Ferenc pápa – 2023. június 7., szerda | 19:50

Június 7-én a Szentatya folytatta az evangelizáció iránti szenvedélyről és a hívők apostoli buzgóságáról szóló katekézissorozatát. A mostani alkalommal a tanúságtevők sorában Lisieux-i Szent Terézről, a missziók védőszentjéről elmélkedett.

Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim és nővéreim, Isten hozott benneteket! Jó napot kívánok!

Itt vannak előttünk a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréznek, a missziók egyetemes védőszentjének ereklyéi. Jó, hogy ez épp akkor történik, amikor az evangelizáció iránti szenvedélyről és az apostoli buzgóságról gondolkodunk. Ma tehát Kis Szent Teréz tanúságtétele segítsen bennünket! Ő százötven évvel ezelőtt született, és ennek az évfordulónak az alkalmából apostoli levelet szeretnék neki szentelni.

Ő a missziók védőszentje, úgy, hogy sosem volt misszióban: mi a magyarázata ennek? Kármelita szerzetesnővér volt, élete a kicsinység és gyengeség jegyében telt: „kis homokszemnek” nevezte magát. Sokat betegeskedett, mindössze huszonnégy éves volt, amikor meghalt. Ha teste gyenge volt is, a szíve élénken vert, misszionárius volt. Naplójában elmeséli, hogy misszionárius szeretett volna lenni, és nemcsak néhány évig, hanem élete végéig, sőt a világ végéig. Teréz több misszionáriusnak is „lelki nővére” volt: a kolostorból leveleivel, imáival és folyamatos áldozatvállalásaival kísérte őket. Feltűnés nélkül járt közben a missziókért, mint a motor, mely rejtetten ad erőt a járműnek az előrehaladáshoz. Nővérei azonban gyakran nem értették: „több tövist, mint rózsát” kapott tőlük, de mindent szeretettel, türelemmel fogadott, betegsége mellett az ítélkezéseket és a meg nem értéseket is áldozatként vállalta. És mindezt örömmel tette, az Egyház szükségleteiért, hogy – miként ő mondta – „rózsaeső” hulljon mindenkire, különösen a legtávolabbiakra.

De feltehetjük a kérdést, vajon mindez a buzgóság, ez a misszionáriusi erő és közbenjáró öröm honnan származott. Két olyan epizód segít megérteni, amely Teréz kolostorba lépése előtt történt. Az első ahhoz a naphoz kötődik, amely megváltoztatta életét, 1886 karácsonyához, amikor Isten csodát tett a szívében. Teréz nem sokkal később lett tizennégyéves. Legkisebb gyermekként otthon mindenki kényeztette, de azért nem maradt „éretlen”. Az éjféli miséről hazatérve nagyon fáradt apjának nem volt kedve végigvárni, amíg lánya kiszedegeti cipőiből az ajándékokat, és azt mondta: „Még szerencse, hogy ez az év az utolsó!” – mert tizennégyéves koruk után már nem kaptak ilyen meglepetést. A nagyon érzékeny természetű és sírásra hajló Teréz megsértődött, felment a szobájába, és sírdogált. De gyorsan lenyelte könnyeit, lement a lépcsőn, és örömtől sugárzóan ő vidámította fel az apját. Mi történt vele? Azon az éjszakán, amikor Jézus szeretetből gyengévé vált, ő lélekben megerősödött – igazi csoda történt vele: pillanatok alatt kitört önzésének és önsajnálatának börtönéből; azt írja: „éreztem, hogy szívembe hatol a szeretet, annak a szüksége, hogy elfelejtsem önmagam” (vö. „A” kézirat, 133–134).

Attól kezdve buzgóságával mások felé fordult, hogy megtalálják Istent, és ahelyett, hogy magának keresett volna vigaszt, azon volt, hogy „Jézust vigasztalja, [hogy] megszerettesse a lelkekkel”, mert – jegyzi meg Teréz –

Jézus szeretetbeteg, […] és a szeretetbetegséget nem lehet mással gyógyítani, csak szeretettel”

(Levél Marie Guérinhez, 1890. július). Ez tehát mindennapi célkitűzése: „megszerettetni Jézust” (Levél Céline-hez, 1889. október 15.), közbenjárni azért, hogy mások szeressék őt. Azt írta: „Szeretném megmenteni a lelkeket, és szeretnék megfeledkezni magamról értük: a halálom után is szeretném menteni őket” (Levél Roullan atyának, 1897. március 19.). Többször mondta: „Az lesz a mennyországom, hogy jót teszek a földön.” Ez az első epizód, mely tizennégyéves korában megváltoztatta az életét.

Buzgósága mindenekelőtt a bűnösök, a „távoliak” felé irányult. Ez derül ki a második epizódból. Teréz tudomást szerzett egy szörnyű bűnökért halálra ítélt bűnözőről, akit Henri Pranzininek hívtak – Teréz maga írta le a nevét. Három ember brutális meggyilkolásában találták bűnösnek, guillotine általi kivégzésre ítélték, de ő nem akarta igénybe venni a hit vigasztaló eszközeit. Teréznek megesett rajta a szíve, és minden tőle telhetőt megtett érte: imádkozott megtéréséért, hogy a férfi – akit testvéri együttérzéssel „szerencsétlen Pranzininek” nevezett – legalább apró jelét mutassa a bűnbánatnak, és adjon teret Isten irgalmasságának, akiben Teréz vakon bízott. Megtörtént a kivégzés. Másnap pedig azt olvasta Teréz az újságban, hogy Pranzini, mielőtt fejét a guillotine-ra hajtotta volna, „egyszerre csak hirtelen sugallat ragadja meg, visszafordul, megfogja a feszületet, melyet a pap nyújtott feléje, és háromszor megcsókolja [Jézus] szent sebeit”. Szent Teréz megjegyezte: „Azután Annak az irgalmas ítélete elébe ment a lelke, aki megmondotta, hogy az Égben nagyobb az öröm egyetlen vétkeit bánó bűnösön, mint kilencvenkilenc olyan igazon, akinek nincs szüksége bűnbánatra” („A” kézirat, 135).

Testvéreim és nővéreim, látjuk hát a szeretet által mozgatott közbenjárás erejét, látjuk a misszió motorját. A misszionáriusok ugyanis, akiknek Teréz a védőszentje, nem csak azok, akik messzire mennek, új nyelveket tanulnak, jót tesznek és ügyesen hirdetik az evangéliumot; nem, misszionárius az is, aki ott, ahol van, Isten szeretetének eszközeként él; misszionárius az is, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy tanúságtétele, imája és közbenjárása által Jézus áthaladjon ott. Ez az apostoli buzgóság pedig – ne felejtsük – sosem térítéssel, sosem kényszerítéssel, hanem csakis vonzás által működik: a hit vonzás által születik.

Az ember nem azért lesz keresztény, mert valaki kényszeríti rá, nem, hanem azért, mert megérinti a szeretet.

Az Egyháznak – megannyi eszközt, módszert és struktúrát megelőzően, melyek néha elterelik a figyelmet a lényegről – olyan szívekre van szüksége, mint Terézé, olyan szívekre, amelyek vonzanak a szeretethez, és közelebb visznek Istenhez. Kérjük Szent Teréztől – akinek itt vannak az ereklyéi –, kérjük Szent Teréztől azt a kegyelmet, hogy legyőzzük önzésünket, és kérjük a közbenjárás iránti szenvedélyt, hogy a Jézus iránti vonzódás nagyobb legyen az emberekben, hogy Jézust megismerjék és szeressék.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria