Ferenc pápa katekézise: Az emberi és társadalmi válságból csak a közjó szolgálata vezet ki!

A pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A világjárvány által kiváltott válság mindenkit érint; jobb emberként jöhetünk ki belőle, ha mindannyian, együtt a közjót keressük; ellenkező esetben rosszabb emberként jövünk ki belőle. Sajnos részérdekek megjelenésének vagyunk tanúi. Vannak például, akik ki akarnak sajátítani lehetséges megoldásokat, például az oltóanyagok esetében, és aztán eladni azokat másoknak. Néhányan arra használják a helyzetet, hogy szakadást szítsanak: gazdasági vagy politikai előnyöket keresnek, konfliktusokat robbantanak ki vagy fokoznak. Másokat egyszerűen nem érdekel mások szenvedése, elmennek mellettük és a saját útjukat járják (vö. Lk 10,30–32). Ők Poncius Pilátus tisztelői, mossák kezüket.

A világjárványra és a belőle fakadó társadalmi-gazdasági válságra adott keresztény válasz a szereteten alapul, mindenekelőtt Isten szeretetén, aki mindig megelőz bennünket (vö. 1Jn 4,19).

Ő elsőként szeret bennünket, ő mindig megelőz a szeretetben és a megoldásokban. Ő feltétel nélkül szeret bennünket, és amikor befogadjuk ezt az isteni szeretetet, akkor képesek vagyunk hasonlóképpen válaszolni. Nemcsak azokat szeretem, akik szeretnek engem: a családomat, a barátaimat, a csoportomat, hanem azokat is, akik nem szeretnek, azokat is szeretem, akik nem ismernek, azokat is szeretem, akik külföldiek, és azokat is, akik szenvedést okoznak nekem, vagy akiket ellenségnek tartok (vö. Mt 5,44). Ez a keresztény bölcsesség, ez Jézus viselkedésmódja. És az életszentség legmagasabb szintje, mondhatjuk, az ellenség szeretete, és ez nem könnyű. Nyilvánvaló, hogy mindenkit szeretni, beleértve az ellenségeinket is, nehéz dolog – mondhatnám, művészet! De olyan művészet, amely megtanulható és fejleszthető. Az igazi szeretet, mely termékennyé és szabaddá tesz bennünket, mindig táguló és befogadó. Ez a szeretet ápol, gyógyít, és jótékony hatású.

Sokszor egy simogatás sokkal hasznosabb, mint akárhány magyarázkodás, egy megbocsátó simogatás többet ér, mint akárhány védekező magyarázat. Ez a befogadó szeretet, mely gyógyít.

Aztán a szeretet nem korlátozódik két vagy három ember közötti kapcsolatra, vagy a barátokra, a családra, hanem túllép rajtuk. Magában foglalja az állampolgári és politikai kapcsolatokat (vö. Katolikus Egyház katekizmusa [KKK], 1907–1912.), és a természettel való kapcsolatot is (Laudato si’ enciklika [LS], 231.). Mivel társadalmi és politikai lények vagyunk, a szeretet egyik legmagasabb rendű megnyilvánulása éppen a társadalmi és politikai szeretet, amely meghatározó az emberi fejlődés és a bármilyen válsággal való szembenézés szempontjából (uo., 231.). Tudjuk, hogy a szeretet termékennyé teszi a családokat és a barátságokat; de jó emlékezni arra, hogy a társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatokat is termékennyé teszi, lehetővé téve a „szeretet civilizációjának” építését, amint azt Szent VI. Pál [1.] és őt követve Szent II. János Pál szerette mondani. Ezen inspiráció nélkül az önzésnek, a közönynek, a kidobásnak a kultúrája érvényesül, vagyis kidobjuk azt, akit nem szeretünk, akit nem tudunk szeretni, vagy azokat, akik hasztalannak tűnnek a társadalom számára. Ma a bejáratnál egy pár azt mondta nekem: „Imádkozzon értünk, mert fogyatékos a gyermekünk.” Megkérdeztem: „Hány éves?” – „Sok.” – „És mit csináltok vele?” – „Kísérjük, segítjük.” A szülők egész életüket arra a fogyatékkal élő gyermekre áldozzák. Ez szeretet. Az ellenségek, a politikai ellenfelek pedig, véleményünk szerint, politikai és társadalmi fogyatékkal élőnek tűnnek, de csak tűnnek. Csak Isten tudja, hogy azok-e vagy sem. De nekünk szeretnünk kell őket, párbeszédet kell folytatnunk velük, építenünk kell a szeretetnek ezt a civilizációját, az egész emberiség egységének ezt a politikai, társadalmi civilizációját. Mindez ellentétes a háborúkkal, a megoszlással, az irigységgel, a családon belüli háborúskodással is. A befogadó szeretet társadalmi, családi, politikai: a szeretet mindent átfog! A koronavírus megmutatja nekünk, hogy az igazi jó minden egyes ember számára nemcsak egyéni közjó, és megfordítva, a közjó igazi jó az ember számára (vö. KKK 1905–1906.).

Ha az ember csak a saját javát keresi, akkor önző. Ellenben a személy nagyobb mértékben személy, amikor saját javát mindenki előtt megnyitja, amikor megosztja azt másokkal.

Az egészség nemcsak egyéni, hanem közjó is. Egy egészséges társadalom mindenkinek az egészségéről gondoskodik.

Egy olyan vírussal, amely nem ismer korlátokat, határokat, kulturális és politikai különbségeket, olyan szeretettel kell szembenézni, amely szintén nem ismer korlátokat, határokat és különbségeket. Ez a szeretet képes olyan társadalmi struktúrákat szülni, amelyek inkább osztozásra, mint versengésre ösztönöznek, amelyek lehetővé teszik, hogy a legkiszolgáltatottabbakat bevonjuk és ne kidobjuk, és amelyek segítenek, hogy emberi természetünkből a legjobbat és ne a legrosszabbat hozzuk elő. Az igaz szeretet nem ismeri a kidobás kultúráját, nem tudja, mi az. Amikor ugyanis szeretünk és kreativitást hívunk elő, amikor bizalmat keltünk és szolidaritásra indítunk, ott konkrét kezdeményezések születnek a közjó érdekében. [2.] És ez igaz mind a kisebb és nagyobb közösségek szintjén, mind nemzetközi szinten. Amit az ember a családban csinál, amit a lakónegyedben csinál, amit a faluban csinál, amit a nagyvárosban és nemzetközi szinten csinál, az ugyanaz: ugyanaz a mag nő és hoz termést. Ha a családodban, a lakónegyededben elkezdesz irigykedni, veszekedni, a végén kitör a „háború”. Ezzel szemben, ha elkezdesz szeretni, szeretetet, megbocsátást osztogatni, akkor ott mindenki szeretetet és megbocsátást kap.

Ellenben, ha a világjárványra adott megoldások az önzés nyomát hordozzák magukon, legyen szó személyekről, cégekről vagy nemzetekről, talán kijuthatunk a koronavírusból, de természetesen nem abból az emberi és társadalmi válságból, amelyet a vírus nyilvánvalóvá és hangsúlyossá tett. Ezért ügyeljetek arra, hogy ne homokra építsetek (vö. Mt 7,21–27)! Egészséges, befogadó, igazságos és békés társadalmat a közjó sziklájára kell építenünk. [3.] A közjó szikla. És ez mindnyájunk feladata, nem csak néhány szakemberé. Aquinói Szent Tamás azt mondta, hogy a közjó előmozdítása az igazságosság megkívánta kötelesség, amely minden állampolgárra hárul. Minden állampolgár felelős a közjóért. És a keresztények számára ez küldetés is. Amint Loyolai Szent Ignác tanítja:

ha erőfeszítéseinket nap nap után a közjó felé irányítjuk, azáltal Isten dicsőségét fogadjuk be és terjesztjük.

Sajnos a politikának legtöbbször nincs jó hírneve, és tudjuk, miért. Ez nem azt jelenti, hogy a politikusok mind rosszak lennének, nem, nem ezt akarom mondani. Csak azt mondom, hogy sajnos a politikának gyakran nincs jó hírneve. De nem szabad beletörődnünk ebbe a negatív látásmódba, hanem azáltal kell reagálnunk, hogy tényekkel bizonyítjuk:

lehetséges, sőt kötelező jó politikát folytatni, [4] olyat, amely az emberi személyt és a közjót helyezi a középpontba.

Ha végignézitek az emberiség történetét, sok szent politikust találtok, akik ezen az úton jártak. Olyan mértékben lehetséges, amennyire az állampolgárok – különösen azok, akik társadalmi és politikai kötelezettségeket és megbízatásokat vállalnak – cselekvésüket az etikai elvekbe gyökereztetik, és ha azt a társadalmi és politikai szeretet irányítja. A keresztényeknek, különösen a világi hívőknek az a feladata, hogy hiteles tanúságot tegyenek erről, és a szeretet erényének köszönhetően ezt meg is tehetik, ápolva annak elszakíthatatlan társadalmi dimenzióját.

Ezért itt az ideje, hogy fokozzuk társadalmi szeretetünket – ezt szeretném hangsúlyozni: társadalmi szeretetünket – azáltal, hogy mindenkinek adunk, kicsinységünkből kiindulva. A közjó mindenki részvételét megköveteli.

Ha mindenki közösbe teszi a sajátját, és ha senkit sem hagyunk magára, akkor képesek leszünk újra létrehozni jó kapcsolatokat közösségi, nemzeti és nemzetközi szinten, sőt a környezettel való összhangban is (vö. LS 236.).

Így tetteinkben, még a legszerényebbekben is, láthatóvá válik valami Isten képéből, amelyet magunkban hordunk, mert Isten Szentháromság, Isten szeretet. Ez a Biblia Istenének legszebb meghatározása. János apostol fogalmazta meg ezt nekünk, aki annyira szerette Jézust: Isten szeretet. Az ő segítségével meggyógyíthatjuk a világot, ha összefogunk a közjó érdekében, ha nemcsak saját javunkért, hanem a közjóért, mindenki közös javáért dolgozunk.

JEGYZETEK
[1.] Üzenet a béke 10., 1977. január 1-jén tartott világnapjára: AAS 68 (1976) 709.
[2.] Vö. Szent II. János Pál: Sollicitudo rei socialis enciklika, 38.
[3.] Uo., 10.
[4.] Vö. Üzenet a béke 2019. január 1-jén tartott világnapjára (2018. december 8.).

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír