Ferenc pápa katekézise: Krisztus jó illata legyünk a világban!

Az alábbiakban közreadjuk Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma a Szentlélekről elmélkedünk, aki leszáll Jézusra a Jordánban való megkeresztelkedésekor, és kiárad belőle az ő testébe, az Egyházba. Márk evangélista a következőképpen írja le Jézus megkeresztelkedésének jelenetét: „Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: »Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem«” (Mk 1,9–11).

A Szentháromság összes személye találkozott abban a pillanatban a Jordán partján! Ott van az Atya, aki hangjával teszi jelenvalóvá magát; ott van a Szentlélek, aki galamb alakban száll le Jézusra; és ott van Jézus, akit az Atya szeretett Fiának nevez. Ez a kinyilatkoztatás fontos pillanat, roppant fontos pillanat az üdvtörténetben. Érdemes újra elolvasnunk ezt az evangéliumi szakaszt.

Milyen fontos dolog történt Jézus megkeresztelkedésekor, hogy az összes evangélista elbeszélte? A választ azokban a szavakban találjuk, amelyeket Jézus nem sokkal később a názáreti zsinagógában mond, egyértelműen utalva a Jordánnál történt eseményre: „Az Úr Lelke van rajtam, mert felkent engem” (Lk 4,18).

A Jordánnál az Atya Isten „felkente Szentlélekkel”, vagyis királlyá, prófétává és pappá tette Jézust.

Az Ószövetségben ugyanis a királyokat, prófétákat és papokat kenték fel illatos olajjal. Krisztus esetében a fizikai olaj helyett szellemi olaj szerepel, aki a Szentlélek, a jelkép helyett a valóság van jelen: maga a Lélek száll le Jézusra.

Jézust megtestesülésének első pillanatától kezdve betöltötte a Szentlélek. Ez azonban „személyes kegyelem” volt, mely nem közölhető; ezzel szemben most, ezzel a felkenéssel, a Lélek ajándékának teljességét kapja, de a küldetéséhez, melyet mint fő közölni fog testével, az Egyházzal, mindannyiunkkal. Ezért az Egyház az új „királyi nép, prófétai nép, papi nép”. A héber messiás kifejezés, és görög megfelelője, a krisztus (khrisztosz), mindkettő Jézusra alkalmazva, „felkentet” jelent: az öröm olajával, a Szentlélektől kapott felkenést. A bennünket jelentő keresztény (khrisztianosz) elnevezést az ókori atyák szó szerinti értelemben magyarázzák: a keresztény jelentése „Krisztus követésére felkent”. [1]

Van egy zsoltár a Bibliában, amely arról beszél, hogy Áron főpap fejére illatos olajat öntöttek, s az lecsorgott palástja szegélyéig (vö. Zsolt 133,2). A lecsorgó olajnak ez a költői képe, melyet a testvéri együttélés boldogságának leírására használtak, lelki valósággá és misztikus valósággá vált Krisztusban és az Egyházban.

Krisztus a fő, a mi főpapunk, a Szentlélek az illatos olaj, az Egyház pedig Krisztus teste, amelyben a Lélek szétárad.

Láttuk, hogy a Szentlelket a Bibliában miért a szél jelképezi, sőt, maga a neve is innen származik: Ruah – szél. Érdemes feltennünk azt a kérdést is, miért jelképezi őt az olaj, és milyen gyakorlati tanulságot vonhatunk le ebből a jelképből. A nagycsütörtöki misében, amikor a püspök a „krizmának” nevezett olajat megszenteli, azokra utalva, akik a keresztségben és a bérmálásban megkapják a kenetet, azt mondja: „E kenet járja át és szentelje meg őket, hogy a születésükkel együtt járó romlástól megszabadulva és dicsőséged templomává felszentelve a szent élet illatát árasszák.” Ez a megfogalmazás Szent Pálra vezethető vissza, aki így ír a korintusiaknak:

Mi ugyanis Krisztus Istenhez szálló jó illata vagyunk” (2Kor 2,15). A felkenés illatossá tesz bennünket, és aki örömmel éli felkentségét, ezzel a lelki illattal jó illatúvá teszi az Egyházat is, jó illatúvá teszi a közösségét, jó illatúvá teszi a családját.

Tudjuk, hogy sajnos néha a keresztények nem Krisztus illatát, hanem saját bűneik bűzét árasztják. Sose felejtsük el: a bűn eltávolít Jézustól, a bűn romlott olajjá tesz bennünket; és az ördög – ne felejtsük! – általában a zsebünkön keresztül hatol be! Vigyázzunk! Ennek azonban nem szabad eltérítenie bennünket azon törekvésünktől, hogy – amennyire csak lehet, és mindenki a maga környezetében – megvalósítsuk azt a magasztos hivatást, hogy Krisztus jó illata legyünk a világban.

Krisztus illata a „Lélek gyümölcseiből” tör elő, melyek „a szeretet, az öröm, a békesség, a nagylelkűség, a kedvesség, a jóság, a hűség, a szelídség, az önuralom” (Gal 5,22).

Pál mondta ezt. Milyen jó olyan embert találni, akiben megvannak ezek az erények, aki szeretettel teli ember, vidám ember, béketeremtő ember, nagylelkű, nem fukar ember, jóindulatú, mindenkit befogadó ember, aki jó ember. Örülünk, amikor jó emberrel találkozunk, amikor hűséges emberrel, amikor szerény, nem gőgös emberrel találkozunk. Ha igyekszünk ezeket a gyümölcsöket érlelni, és ha ilyen emberekre találunk, akkor anélkül, hogy észrevennénk, valaki Krisztus Lelkének jó illatát fogja érezni körülöttünk. Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy jobban tudatában legyünk annak, hogy felkentek, általa felkentek vagyunk!

Jegyzetek

[1] „Miután Krisztus részesei lettetek, méltán neveznek titeket »krisztusoknak«, »felkenteknek«.” (Jeruzsálemi Szent Kürillosz: Harmadik müsztagogikus katekézis, 1, in Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei, Vanyó László fordítása, Szent István Társulat, Budapest, 2006, 337–338.)

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír