Ferenc pápa katekézise: A megkülönböztetés fáradságos, mégis elengedhetetlen feladat!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma egy új katekézissorozatot kezdünk: befejeztük az öregségről szóló katekéziseket, most pedig egy új sorozatot kezdünk, a megkülönböztetés témájáról. A megkülönböztetés fontos cselekvés, amely mindenkit érint, mert a döntések az élet lényegi részét képezik. Mérlegelünk, megítélünk, és döntést hozunk. Az ember választ egy ételt, egy ruhát, egy tanulmányi szakot, egy munkát, egy kapcsolatot. Mindezeken keresztül egy konkrét életterv valósul meg, és az Istennel való kapcsolatunk is ezekben a döntésekben tükröződik.

Az evangéliumban Jézus a hétköznapi életből vett képekkel beszél a megkülönböztetésről. Például beszél a halászokról, akik kiválogatják a jó halakat, és visszadobják a rosszakat; vagy a kereskedőről, aki a sok gyöngy közül ki tudja választani a legértékesebbet. Vagy arról az emberről, aki szántás közben rábukkan valamire, amiről kiderül, hogy kincs (vö. Mt 13,44–48).

E példák fényében a megkülönböztetés az értelem, a jártasság és az akarat gyakorlásaként jelenik meg, hogy megragadjuk a kedvező pillanatot: ezek a jó választás feltételei.

A jó választáshoz értelem, jártasság és akaraterő is szükséges.

De ára is van annak, hogy a megkülönböztető képesség hatékony legyen.

A halász, hogy mesterségét legjobb tudása szerint űzze, számol a fáradtsággal, a tengeren töltött hosszú éjszakákkal, majd a fogás egy részének eldobásával, elfogadva a haszon egy részének elvesztését azok kedvéért, akiknek a hasznot szánja. A gyöngykereskedő nem habozik minden pénzét elkölteni, hogy megvehesse azt a bizonyos gyöngyöt; és így tesz az az ember is, aki kincsre bukkant. Váratlan, nem tervezett helyzetek, amikor elengedhetetlen a meghozandó döntés fontosságának és sürgősségének felismerése. Mindenkinek meg kell hoznia a maga döntéseit; nincs senki, aki helyettünk döntene. Egy bizonyos ponton a felnőttek szabadon kérhetnek tanácsot, gondolkodhatnak, de a döntés a sajátjuk. Nem mondhatod, hogy „ezt elvesztettem, mert a férjem így döntött, a feleségem így döntött, a testvérem így döntött”: nem! Neked kell döntened, valamennyiünknek kell döntenünk, és ezért fontos, hogy tudjunk megkülönböztetni: ahhoz, hogy jól döntsünk, tudnunk kell helyes ítéletet alkotni.

Az evangélium a megkülönböztetés egy másik fontos aspektusára is utal: a megkülönböztetés az érzelmeket is érinti. Aki megtalálta a kincset, annak nem esik nehezére mindent eladni, olyan nagy az öröme (vö. Mt 13,44). A Máté evangélista által használt kifejezés egy egészen különleges örömre utal, amilyet semmilyen emberi valóság nem válthat ki; és csak nagyon kevés evangéliumi szövegben fordul elő, amelyek mind az Istennel való találkozásra utalnak. Ilyen a bölcsek öröme, amikor hosszú és fáradságos útjuk után újra megpillantják a csillagot (vö. Mt 2,10); ilyen az asszonyok öröme, akik az üres sírtól térnek vissza, miután hallották az angyal híradását Jézus feltámadásáról (vö. Mt 28,8). Ilyen azoknak az öröme, akik rátaláltak az Úrra. Ha meghozol egy jó döntést, egy helyes döntést, az végül mindig ilyen örömre vezet; talán az út során el kell szenvedned egy kis bizonytalanságot, gondolkodnod kell, keresned kell, de végül

a helyes döntés örömmel jutalmaz meg.

Az utolsó ítéleten Isten megítél bennünket, nagy megkülönböztetést véget közöttünk. A földműves, a halász és a kereskedő képei arra példák, ami a mennyek országában történik, egy olyan országban, amely az élet hétköznapi cselekedeteiben nyilvánul meg, melyek állásfoglalást kérnek tőlünk. Ezért olyan fontos a megkülönböztetés képessége: nagy döntések olyan körülmények között is születhetnek, amelyek első látásra másodlagosnak tűnnek, de végül döntőnek bizonyulnak. Gondoljunk például András és János első találkozására Jézussal, mely egy egyszerű kérdéssel indult: „Mester, hol laksz?” – „Gyertek, nézzétek meg” (vö. Jn 1,38–39) – mondja Jézus. Egy rövidke párbeszéd, de egy olyan változás kezdete, amely apránként egész életüket meghatározza. Az evangélista évek múlva is emlékszik arra a találkozásra, amely örökre megváltoztatta, emlékszik még az időpontra is: „Délután négy óra körül járhatott” (Jn 1,39). Ez az az óra, amikor az idő és az örökkévalóság találkoztak az ő életében. És

egy jó, helyes döntésben Isten akarata találkozik a mi akaratunkkal; jelenünk találkozik és az örökkévalósággal. A helyes döntés meghozatala, a megkülönböztetés útja után, ezt a találkozást jelenti: az idő találkozik az örökkévalósággal.

Ezért az ismeret, a tapasztalat, az érzelmek, az akarat – mind a megkülönböztetés nélkülözhetetlen elemei. E katekézisek során látni fogunk továbbiakat is, hasonlóan fontosakat.

A megkülönböztetés – mint mondtam – erőfeszítést igényel. A Biblia szerint nem találjuk magunk előtt szépen becsomagolva a megélendő életet: nem! Folyamatosan kell döntenünk róla, az adódó valóságoknak megfelelően. Isten arra hív, hogy mérlegeljünk és válasszunk: szabadnak teremtett, és azt akarja, hogy éljünk a szabadságunkkal. Ezért a megkülönböztetés kihívást jelent.

Gyakran volt már részünk ebben a tapasztalatban: választottunk valamit, ami jónak tűnt számunkra, de mégsem volt az. Vagy tudtuk, mi az igazán jó számunkra, de nem azt választottuk. Az ember, az állatokkal ellentétben, tévedhet, megteheti, hogy ne akarjon helyesen választani, és ezt a Biblia az első oldalaitól kezdve megmutatja. Isten pontos utasítást ad az embernek: ha élni akarsz, ha élvezni akarod az életet, ne feledd, hogy teremtmény vagy, hogy nem te vagy a jó és a rossz kritériuma, és hogy döntéseidnek következménye lesz rád, másokra és a világra nézve (vö. Ter 2,16–17); a földet pompás kertté vagy halálos sivataggá is teheted. Ez egy alapvető fontosságú tanítás: nem véletlen, hogy ez az első párbeszéd Isten és az ember között. A párbeszéd a következő:

az Úr adja a küldetést, ezt és ezt kell tenned; az embernek pedig minden lépésnél meg kell ítélnie, milyen döntést hozzon. A megkülönböztetés az elme, a szív mérlegelése, melyet minden döntés meghozatala előtt meg kell tennünk.

A megkülönböztetés fárasztó, de elengedhetetlen az élethez. Megköveteli, hogy ismerjem magam, hogy tudjam, mi jó nekem itt és most. Mindenekelőtt Istennel való gyermeki kapcsolatot kíván. Isten Atya, és nem hagy magunkra, mindig kész tanácsot adni, bátorítani, fogadni bennünket. De sosem kényszeríti ránk akaratát. Miért? Mert azt akarja, hogy szeressük, és ne féljünk tőle.

Isten azt is akarja, hogy ne rabszolgák, hanem gyermekek legyünk: szabad gyermekek. A szeretetet pedig csak szabadságban lehet megélni. Ahhoz, hogy megtanuljunk élni, meg kell tanulnunk szeretni, ehhez pedig megkülönböztetés szükséges:

mit tehetek most, hogyan döntsek ebben a választási helyzetben? Legyen ez a nagyobb szeretet, a szeretetben való nagyobb érettség jele! Kérjük a Szentlelket, hogy vezessen bennünket! Szólítsuk őt mindennap, különösen, amikor döntéseket kell hoznunk! Köszönöm!

A Szentatya felhívásai az általános kihallgatás végén:

Aggodalommal követem az elmúlt napok erőszakos bagdadi eseményeit. Kérjük Istent imáinkban, hogy adjon békét az iraki népnek! Tavaly volt szerencsém ellátogatni oda, és közelről éreztem, hogy az országot alkotó különböző vallási közösségek mennyire vágynak a normalitásra és a békés egymás mellett élésre. A párbeszéd és a testvériség a legfőbb módja annak, hogy szembenézzünk a jelenlegi nehézségekkel és elérjük ezt a célt.

Holnap tartjuk a teremtésvédelem világnapját és a teremtésnek szánt időszak kezdetét, amely október 4-én, Assisi Szent Ferenc ünnepén ér véget [ez utóbbi évente ismétlődő olaszországi program]. Az idei év témája – „Halld meg a teremtés hangját” –, erősítse meg mindenkiben a közös otthonunk gondozása iránti konkrét elkötelezettséget! Fogyasztói túlkapásainknak kiszolgáltatva Földanya nővérünk nyög, és könyörög, hogy hagyjuk abba a visszaélést és a pusztítást. Ebben a teremtésnek szánt időszakban imádkozzunk azért, hogy az ENSZ COP27 és COP15 csúcstalálkozói tudják egyesíteni az emberi családot az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése kettős válságának határozott kezelésében!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír