Ferenc pápa katekézise: Nagyon sok gyermeket kizsákmányolnak, ne maradjunk közömbösek!

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ezt és a következő katekézist a gyermekeknek szeretném szentelni, és a gyermekmunka csapásáról szeretnék elgondolkodni.

Ma már képesek vagyunk a Mars felé vagy virtuális világok felé tekinteni, de nehezünkre esik egy olyan gyermek szemébe nézni, aki a társadalmi élet peremére szorult, akit kizsákmányolnak és bántalmaznak.

Évszázadunk, mely mesterséges intelligenciát hoz létre és több-bolygós civilizációban gondolkodik, még nem számolta fel a megalázott, kizsákmányolt és halálosan megsebzett gyermekkor csapását. Gondolkodjunk el ezen!

Mindenekelőtt azt a kérdést tegyük fel: milyen üzenetet közvetít a Szentírás a gyermekekről? Érdemes tudnunk, hogy az Ószövetségben a Jahve istennév után a legtöbbször visszatérő szó a ben, azaz a „fiú, gyermek” szó (’valakinek a fia, gyermeke’ jelentésben): mintegy ötezer alkalommal. „Lám, a gyermekek (ben) az Úr ajándékai, a test gyümölcse tőle kapott jutalom” (Zsolt 127,3). A gyermek Isten ajándéka. Sajnos az emberek nem mindig kezelik tisztelettel ezt az ajándékot. Maga a Biblia a történelem útjaira vezet bennünket, ahol öröménekek hallatszanak, de felhangzanak az áldozatok kiáltásai is. A Siralmak könyvében például ezt olvassuk: „A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik” (Siral 4,4); Náhum próféta pedig az ókori Théba és Ninive városában történtekre utalva ezt írja: „A csecsemőket eltiporták az utcasarkokon” (Náh 3,10). Gondoljunk csak arra, hány gyermek hal ma éhen, hány gyermek hal meg nélkülözésben, hány gyermeket tépnek szét a bombák?!

Az újszülött Jézus fölött is azonnal kitör Heródes erőszakának vihara, aki lemészároltatja a betlehemi gyermekeket. Sötét dráma, mely – más formákban – megismétlődik a történelemben. Jézusra és szüleire is ráköszönt annak rémálma, hogy menekültté válnak egy idegen országban, ahogyan ma is sok emberrel (vö. Mt 2,13–18), sok gyermekkel megtörténik. A vihar elmúltával Jézus egy, az Ószövetségben soha meg nem nevezett faluban, Názáretben nő fel; törvényes apjától, Józseftől tanulja ki az ácsmesterséget (vö. Mk 6,3; Mt 13,55). „A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta” (Lk 2,40).

Nyilvános életében Jézus a tanítványaival együtt prédikálva járta a falvakat. Egy nap néhány édesanya ment oda hozzá, és kérték, hogy áldja meg gyermekeiket; a tanítványok azonban szemrehányást tettek nekik. Ekkor Jézus,

szakítva a hagyománnyal, amely a gyermeket passzív tárgynak tekintette,

magához hívja a tanítványokat, és azt mondja: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” S így a kicsinyeket állítja példaképül a felnőtteknek. És ünnepélyesen hozzáteszi: „Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda” (Lk 18,16–17).

Egy hasonló szövegrészben Jézus egy gyermeket hív magához, a tanítványok közé állítja, és azt mondja: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3). Majd figyelmezteti őket: „Aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék” (Mt 18,6).
Kedves testvéreim,

Jézus Krisztus tanítványai sosem engedhetik meg, hogy a gyermekeket elhanyagolják vagy bántalmazzák, hogy megfosszák őket jogaiktól, hogy ne szeressék és ne védelmezzék őket.

A keresztényeknek kötelességük, hogy elkötelezetten dolgozzanak a gyermekekkel szembeni erőszak és bántalmazás megelőzésén és határozott elítélésén.

Szeretném kiemelni, hogy még ma is nagyon sok gyermeket kényszerítenek munkára. Csakhogy

az a gyermek, aki nem mosolyog, az a gyermek, aki nem álmodik, nem lesz képes megismerni vagy kibontakoztatni tehetségét.

A föld minden táján vannak gyermekek, akiket kizsákmányol egy az életet nem tisztelő gazdaság, mely ezáltal a remény és a szeretet legnagyobb lelőhelyét égeti fel. Pedig a gyermekek különleges helyet foglalnak el Isten szívében, és

mindenkinek, aki gyermeket bánt, Isten előtt kell számot adnia!

Kedves testvéreim, akik Isten gyermekeinek vallják magukat, és különösen azok, akik azt a küldetést kapták, hogy elvigyék az evangélium jó hírét másoknak, nem maradhatnak közömbösek! Nem fogadhatják el, hogy testvérkéinket, ahelyett, hogy szeretnék és védelmeznék őket, megfosszák gyermekkoruktól, álmaiktól, nem engedhetik, hogy kizsákmányolás és kirekesztés áldozatává váljanak.

Kérjük az Urat, hogy nyissa meg elménket és szívünket a gondoskodásra és a gyengédségre, és hogy minden gyermek – szeretetet kapva és adva – növekedhessen korban, bölcsességben és kegyelemben (vö. Lk 2,52)! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír