Ferenc pápa katekézise: Ne vásároljunk gyermekmunkával készült termékeket!

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Az előző általános kihallgatáson a gyermekekről beszéltünk, és ma is róluk fogunk beszélni. A múlt héten arra irányítottuk figyelmünket, hogy nyilvános működése során Jézus többször beszélt a kicsinyek védelmének, befogadásának és szeretetének fontosságáról.

Mégis, a világon még ma is több százmillió kiskorút kényszerítenek munkára – és sokuknak különösen veszélyes munkát kell végezniük –, annak ellenére, hogy a felnőttkorból fakadó kötelességek teljesítéséhez szükséges minimális életkort sem érik el. Azokról a fiúkról és lányokról nem is beszélve, akik a prostitúció vagy pornográfia céljából folytatott emberkereskedelem és a kényszerházasságok rabszolgái. Ez igencsak elkeserítő! Sajnos sokféleképpen bántalmazzák és sanyargatják a gyermeket a mai társadalomban. A gyermekbántalmazás, bármilyen természetű legyen is, megvetendő, kegyetlen cselekedet. Nem egyszerűen társadalmi baj, nem, ez bűncselekmény! Isten parancsolatainak súlyos megsértése. Egyetlen gyermeket sem szabad bántalmazni! Már egy eset is túl sok! Tehát fel kell ébresztenünk lelkiismeretünket, közelséget és konkrét szolidaritást kell tanúsítanunk a bántalmazott gyermekek és fiatalok iránt, emellett pedig növelnünk kell a bizalmat és az együttműködést azok között, akik elkötelezetten dolgoznak azon, hogy lehetőséget és olyan biztonságos helyet kínáljanak nekik, ahol békésen és nyugodtan növekedhetnek. Ismerek egy latin-amerikai országot, ahol egy különleges, igen különleges gyümölcs terem, az arandano [egyfajta áfonya]. Az arandano leszedéséhez gyengéd kezek kellenek, s ezért gyermekeket kényszerítenek, taszítanak rabszolgasorba, hogy leszedjék.

A széles körben elterjedt szegénység, a családtámogató szociális intézkedések hiánya, az utóbbi években megnövekedett marginalizálódás, valamint a munkanélküliség és a munkahelyek bizonytalansága olyan tényezők, amelyek a legfiatalabbakra terhelik a legnagyobb árat. A világvárosokban, ahol a szociális szakadék és az erkölcsi hanyatlás pusztít, kábítószer-kereskedelemmel és a legkülönfélébb illegális tevékenységekkel foglalkozó gyermekek élnek. Hány gyermeket láttunk már ennek áldozatául esni! Néha tragikus módon arra késztetik őket, hogy társaik „hóhérjaivá” váljanak, túl azon, hogy magukat, saját méltóságukat és emberségüket is károsítják. És mégis, amikor az utcán, a plébánia szomszédságában tekintetünk ezekre az elveszett életekre esik, gyakran másfelé nézünk.

Az én országomban is van egy eset, egy Loan nevű fiút elraboltak, és nem tudni, hol van. Egy feltevés szerint azért rabolták el, hogy szervátültetés céljából a szerveit kivegyék. És ez sajnos gyakorlat, jól tudjátok. Ezt teszik! Néhányan sebhelyekkel térnek vissza, mások meghalnak. Ezért szeretnék ma megemlékezni erről a fiúról, Loanról.

Nehezen ismerjük fel azt a társadalmi igazságtalanságot, amely két, talán ugyanazon a környéken vagy társasházban élő gyermeket arra késztet, hogy homlokegyenest ellentétes utat és sorsot válasszanak, csak mert egyikük hátrányos helyzetű családba született. Elfogadhatatlan emberi és szociális szakadék: azok között, akik álmodhatnak, és azok között, akik áldozattá válnak. Jézus azonban azt akarja, hogy mindannyian szabadok és boldogok legyünk; és ha minden férfit és nőt fiaként és lányaként szeret, akkor a kicsinyeket szíve egész gyengédségével szereti. Ezért kéri, hogy álljunk meg és hallgassuk meg a hangtalanok, a tanulatlanok szenvedését. A kizsákmányolás elleni, különösen a gyermekek kizsákmányolása elleni küzdelem a jobb jövő építésének legjobb útja az egész társadalom számára. Néhány országnak volt annyi bölcsessége, hogy írásba foglalta a gyermekek jogait. A gyermekeknek vannak jogaik. Nézzetek utána az interneten, hogy milyen jogai vannak a gyermeknek!

Megkérdezhetjük hát magunktól: én mit tehetek? Először is, fel kellene ismernünk, hogy ha fel akarjuk számolni a gyermekmunkát, nem lehetünk bűnrészesek benne. És mikor vagyunk azok? Például amikor olyan termékeket vásárlunk, amelyek előállításához gyermekmunkát alkalmaznak. Hogyan ehetem és öltözködhetem annak tudatában, hogy a mögött az étel vagy ruha mögött kizsákmányolt gyermekek állnak, akik iskolába járás helyett dolgoznak? Az első lépés ahhoz, hogy ne legyünk bűnrészesek, annak tudatosítása, hogy mit vásárlunk. Nézzük meg, honnan származnak a termékek! Egyesek azt mondják, hogy egyénként nem sokat tehetünk. Ez igaz, de mindenki lehet egy csepp, amely sok más cseppel együtt tengerré válhat. De az intézményeket – az egyházi intézményeket is – és a vállalatokat is emlékeztetni kell felelősségükre: ők is tehetnek valamit azáltal, hogy befektetéseiket olyan cégekre irányítják át, amelyek nem alkalmaznak vagy nem engedélyeznek gyermekmunkát. Számos állam és nemzetközi szervezet már törvényeket hozott és irányelveket fogadott el a gyermekmunka ellen, de ennél többet is lehet tenni. Biztatom az újságírókat is – van itt néhány újságíró –, hogy vegyék ki ők is a részüket: segíthetnek felhívni a figyelmet a problémára és megoldásokat találni. Ne féljetek, tegyétek szóvá, tegyétek szóvá ezeket a dolgokat!

És köszönetet mondok mindazoknak, akik nem fordulnak el, amikor olyan gyermekeket látnak, akik túl korán kényszerülnek felnőtté válni. Emlékezzünk mindig Jézus szavaira: „Amit e legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, nekem tettétek” (Mt 25,40). Kalkuttai Szent Teréz, az Úr szőlőjének örömet sugárzó munkása, a leghátrányosabb helyzetű és legelfeledettebb gyermekek anyja volt. Gyengéd és figyelmes tekintetével kísérhet bennünket abban, hogy meglássuk a láthatatlan kicsinyeket, megannyi rabszolgáját egy olyan világnak, amelyet nem hagyhatunk igazságtalanságaiban. Mert a leggyengébbek boldogsága mindenkinek a békéjét építi. És Teréz anyával együtt adjunk szót a gyermekeknek:

„Biztonságos helyet kérek, ahol játszhatok.
Mosolyt kérek attól, aki képes szeretni.
Jogot kérek ahhoz, hogy gyermek lehessek,
hogy egy jobb világ reménye lehessek.
Lehetőséget kérek, hogy emberként fejlődhessek.
Számíthatok-e rád?”
(Kalkuttai Szent Teréz)

Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír