Ferenc pápa: Az egyház anya, nincs szüksége szervezeti ábrára

A olvasmányban (Iz 40,1–11) Izajás próféta a babiloni fogság utáni gyötrelmek idején vigasztaló üzenettel fordul népéhez. Ferenc pápa ehhez fűzte felszólítását: „Nyissuk meg az ajtót az Úr vigasztalása előtt! Az embereknek szüksége van a vigasztalásra. Az Úr jelenléte már maga vigasztalás. De van vigasztalás a gyötrelmek idején is! Sajnos mi sokszor elmenekülünk a vigasz elől, bizalmatlanok vagyunk, kényelmesek a dolgainkban, hiányosságainkban és még a bűneinkben is. Ez a mi saját területünk! Ellenben amikor eljön a Szentlélek és eljön a vigasztalás, ez olyan állapotba visz bennünket, amit mi már nem tudunk ellenőrizni: ez valóban ráhagyatkozás az Úr vigasztalására. A legerősebb vigasztalás az irgalmasság és a megbocsátás vigasztalása.”

A pápa Ezekiel próféta könyvének 16. fejezetére is utalt, melyben Isten a nép bűneinek felsorolása után megígéri: nem hagyja el őket, még többet ad nekik, ez lesz az Ő „bosszúállása”: a vigasztalás és a megbocsátás bosszúja.

Jó dolog ezt megismételni: hagyjuk, hogy az Úr megvigasztaljon minket, mert ő az egyetlen, aki vigasztalni tud – emelte ki a Szentatya. – Hozzászoktunk ahhoz, hogy saját készítésű apró kis vigasztalásokat veszünk bérbe, melyek persze nem használnak semmit.

Az olvasmány után Ferenc pápa az eltévedt bárány jól ismert evangéliumi példázatát (Mt 18,12–14) értelmezte a prófétai vigasztalás tükrében. Fölteszem magamnak a kérdést – kezdte, – milyen az egyház vigasztalása. Amikor valaki vigaszra lel, és megérzi az Úr bocsánatát, az egyház ünnepel, boldog. Miként az evangélium pásztora, aki kimegy megkeresni az eltévedt bárányt. De megtehette volna azt is, hogy jó gazdaként számadást készít: kilencvenkilenc bárány megvan, s hogy egy elveszett, az nem baj, a mérleg a fontos, a nyereség és a veszteség összevetése. Na jól van, mehetünk így tovább! De nem, mert pásztorszíve van, kimegy tehát megkeresni azt az egyet, míg meg nem találja, és aztán ünnepet rendez, örömteli ünnepet.

Kimenni és megkeresni a távoli fivéreket és nővéreket, ez az egyház öröme. Így az egyház anyává lesz, termékennyé válik – hangsúlyozta a pápa. – De amikor nem teszi ezt, amikor bezárkózik önmagába, talán mert szépen megszervezte önmagát, akkor ez egy szép organigram, egy szép szervezeti ábra. Látszólag minden a helyén van, minden rendes és tiszta, csak éppen hiányzik az öröm, hiányzik a béke, és így az egyház bizalmatlan, szorongó lesz. Az ilyen egyházban több a vénkisasszony, mint az anya, ez az egyház nem szolgál, ez egy muzeális egyház. Az egyház öröme a szülés öröme, hogy életet adjon. Az egyház öröme az, hogy elmegy megkeresni az eltévedtet, az egyház öröme a pásztor, egy anya gyengédségének az öröme.

Izajás próféta szövegének a vége ezt a képet idézi – magyarázta a Szentatya –: a pásztor legelteti a nyájat, és karjával összetereli őket. Ez az egyház öröme: kilép, és termékennyé lesz.

Az Úr adja meg a munka örömét nekünk, az anyaegyház termékenysége fölött örvendező keresztényeknek, és őrizzen meg bennünket attól, nehogy a szomorú, türelmetlen, bizalmatlan és szorongó keresztények állapotába zuhanjunk, akiknek mindenük tökéletesen megvan az egyházban, csak éppen nincs „gyermekük”. Az Úr vigasztaljon meg bennünket az anyaegyház vigaszával, vigasztaljon bennünket az Úr gyengédségével – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír