Ferenc pápa a kelet-timori fiatalokhoz: Csináljatok felfordulást és tiszteljétek az időseket!

A találkozó végén a főbejáratnál galambokat engedett el a béke jelképeként. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Dadeer di’ak! [Jó napot kívánok!]

Először is, felteszek egy kérdést, lássuk, ki tud rá válaszolni? Mit csinálnak a fiatalok? Mit csinálnak a fiatalok? Te! [Egy fiatal lányra mutat.] „Krisztust hirdetik.” [Válaszolja a lány.] Nagyon jó! Mit csinálnak még a fiatalok? – „Isten igéjét hirdetik.” [Válaszol egy másik fiatal.] Nagyon jó! Mit csinálnak még a fiatalok? „Szeretik egymást.” [Válaszol egy másik fiatal.] Szeretnek, a fiataloknak nagy képességük van a szeretetre. Mi mást csinálnak még a fiatalok? „Ápolnunk kell a békét saját országunkban.” [Válaszol egy másik fiatal.] Ezt sose felejtsétek el! Nagyon jó, nagyon jó! De van egy dolog, amit a fiatalok mindig csinálnak, a különféle nemzetiségű fiatalok, a különféle vallású fiatalok. Tudjátok, mit csinálnak mindig a fiatalok? A fiatalok zűrzavart okoznak, a fiatalok felfordulást csinálnak. Egyetértetek? Egyetértetek ezzel? [A fiatalok válaszolnak.]

Köszönöm a köszöntéseiteket, a tanúságtételeiteket és a kérdéseiket, köszönöm a táncaitokat! Ti tudjátok, hogy a tánc a bensőnkben lakozó érzés kifejezése egész testünkkel. Ismertek olyan fiatalt, aki nem tud táncolni? [A fiatalok válaszolnak.] Az élet tánccal jár, és ti fiatalok lakta ország vagytok.

Mondtam ma reggel az egyik püspöknek: sosem fogom elfelejteni a mosolyotokat. Ne hagyjátok abba a mosolygást! Ti, fiatalok, vagytok többségben ebben az országban, jelenlétetek élettel tölti meg ezt az országot, reménnyel tölti meg, jövővel tölti meg. Ne veszítsétek el a hitből fakadó lelkesedést! Képzeljetek el egy fiatalt hit nélkül, „ilyen” [csüggedt] arccal. Tudjátok-e, mi az, ami a fiatalt elcsüggeszti? A káros szokások. Legyetek óvatosak, mert azok, akik boldogságárusoknak nevezik magukat, jönnek, és kábítószert árulnak nektek, sok mindent eladnak, ami fél órára boldogságot ad, semmi többre. Ti ezt jobban tudjátok, mint én. Ti jobban ismeritek ezt a helyzetet, mint én. Ismeritek-e vagy sem? [A fiatalok válaszolnak.] Nem hallom. [A fiatalok ismét válaszolnak.] Nagyon jó, köszönöm!

Kívánom, hogy a fiatalság örömével haladjatok előre. De egy dolgot ne felejtsetek el, azt, hogy azok örökösei vagytok, akik előttetek járva ezt a nemzetet alapították. Ezért ne veszítsétek el az emlékezeteteket! Azoknak az emlékét, akik előttetek jártak, és megannyi áldozattal szilárd alapokra építették ezt a nemzetet.

Van két dolog van, ami megérintette a szívemet, amikor utcáitokon jártam. Mélyen megérintették a szívemet: ennek az országnak a fiatalsága és az emberek mosolya. Olyan nép vagytok, amely tud mosolyogni. Tartsátok meg, ne felejtsék el ezt!

Egy fiatalnak álmodnia kell. „És Atyám, hogyan lehet álmodni? Alkoholivással?” [A fiatalok válaszolnak.] Nem, ha ezt teszitek, rémálmaitok lesznek. Arra biztatlak benneteket, hogy álmodjatok, nagy dolgokat álmodjatok. Az a fiatal, aki nem álmodik, az élet nyugdíjasa. Van-e a fiatalok között, van-e köztetek valaki, aki már nyugdíjas? [A fiatalok válaszolnak.] A fiataloknak felfordulást kell csinálniuk, hogy megmutassák a bennük működő életet. A fiatalok az élet útjának közepén vannak, középen vannak, az élet útjának közepén. A gyerekek és az idősek között. És tudjátok-e, mi az egyik legszebb dolog, az egyik legnagyobb gazdagság, amellyel egy társadalom rendelkezik, tudjátok-e? Az idősek, a nagyszülők. Ti fiatalok [vagytok az egyik gazdagság], a másik gazdagság pedig az idősek. A nagyszülők – az idősek – adják át a bölcsességet a fiataloknak. Tisztelitek-e az időseket? [A fiatalok válaszolnak.] Az idősek mindig előttünk, fiatalok előtt járnak a történelemben, nem igaz? Az idősek kincset jelentenek.

Egy nép két kincse a gyerekek és az öregek.

Értitek? Mondjátok el még egyszer, mi egy nép két legnagyobb kincse? [A fiatalok válaszolnak.] A gyerekek és az idősek. Ezért annak a társadalomnak, amelyben sok gyermek él, mint a tiétekben, gondoskodnia kell róluk. És [annak a társadalomnak], amelyben sok idős él, akik az emlékezetet jelentik, tisztelnie kell őket, és gondoskodnia kell róluk.

Elmondok nektek egy történetet. Egy családban az apa, az anya, a gyerekek és a nagyon öreg nagypapa mindig együtt ettek. És a nagypapa, szegény már öreg volt, amikor evett, összepiszkolta magát, leette magát. Ezért az apa elhatározta, hogy tesz egy asztalt a konyhába, hogy a nagypapa ott egyedül egyen. És elmagyarázta a családjának, hogy ha a nagypapa kint van, akkor hívhatnak vendégeket anélkül, hogy az öreg miatt szégyenkezniük kellene. Eltelt néhány nap, és az apa hazaérve azt látta, hogy ötéves fiacskája fadarabokkal játszik. Az apa megkérdezte tőle: Mit csinálsz ezekkel a fadarabokkal? Egy asztalt készítek [válaszolta a fiú]. De minek? Neked. Arra az időre, amikor megöregszel, és egyedül kell enned.

A társadalom két legnagyobb kincse a gyerekek és a nagyszülők. Ismételjük meg együtt! Kik a társadalom két legnagyobb kincse? [A fiatalok válaszolnak.] Kérlek benneteket, vigyázzatok a gyerekekre és vigyázzatok a nagyszülőkre, rendben? És most egy nagy tapsot a nagyszülőknek!

Nektek ebben a mosolygós országban csodálatos történelmetek van: a hősiesség, a hit, a vértanúság és mindenekelőtt a megbocsátás és a kiengesztelődés történelme. Felteszek egy kérdést. Ki az a személy az egész történelemben, aki képes volt megbocsátani és kiengesztelni? Jól gondoljátok meg! Ki ez a személy? „Jézus!” [Válaszolják a fiatalok.] Jézus, a mi testvérünk, aki azt akarja, hogy mindannyian együtt legyünk. A kiengesztelődés témája pedig arra késztet, hogy három dolgot ajánljak nektek, ezt különösen a fiataloknak mondom: szabadság, elkötelezettség és testvériség.

Tetum nyelven van egy kifejezés: „ukun rasik-an”, azaz önmagunk irányításának képessége, az önrendelkezés képessége. Milyenek azok a fiatalok, akik nem képesek önmagukat irányítani, akik nem képesek megélni az „ukun rasik-an”-t? Milyenek? Ismételjétek meg! [A fiatalok válaszolnak.] Függők. Nagyon jó.

Az a férfi, az a nő, az a fiatal, aki nem tudja magát kormányozni, aki nem rendelkezik maga felett, az rab, az függő, az nem szabad.

És minek lehet rabja egy fiatal? Lássuk, válaszol-e valamelyiktek… Minek? A bűnnek, a mobiltelefonnak. Majd mondok nektek valamit, a mobiltelefonnal kapcsolatban. Milyen más dolgoknak, minek lehet még rabja? Rabja lehet saját vágyának, [annak], hogy mindenhatónak gondolja magát. Mi másnak lehet még rabja egy fiatal? [A fiatalok válaszolnak.] Okos válasz! Az önteltségnek, egy fiatal, aki mindig ilyen, az öntelt fiatal. Ezzel szemben egy elkötelezett fiatal, egy munkás fiatal milyen? Mondjátok! Milyen? [A fiatalok válaszolnak.] Olyan fiatal, aki dolgozik, aki szereti az egyszerűséget. És még? Aki felelősségteljes. Aki szereti a testvérei társaságát, aki felelősséget vállal, aki szereti a hazáját. Ez nagyon fontos!

Van még egy dolog, amit Rogéria, Cecilia és Efranio mondott, a közös otthon gondozásának fontosságára és a család egységének ápolására utalva. Egy fiatalnak meg kell értenie, hogy

a szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálsz, amit akarsz, hanem azt, hogy felelősséget vállalsz.

És az egyik felelősség az, hogy megtanuljon gondoskodni a közös otthonról, és ehhez a fiatalnak el kell köteleznie magát. Van egy keleti közmondás, mely azt mondja: a nehéz idők erős embereket hoznak létre. Nézzetek csak a szüleitekre, a nagyszüleitekre, akiknek nehéz időket kellett megélniük, hogy az ország szabadságát kialakítsák. Ezért meg kell tanulnotok a nehéz időkkel szembenézni.

Még egy utolsó dolog, mielőtt elmegyek: egy olyan értékről van szó, amelyet meg kell tanulnotok: a testvériség. Azt, hogy egymás testvérei és ne ellenségei legyetek. Az idősebbek, a szüleitek és nagyszüleitek, talán különféle elképzelésekkel, de testvérek voltak. Kérdezem tőletek: jó-e, ha a fiataloknak különféle elképzeléseik vannak? [A fiatalok válaszolnak.] Mire jó? Hogy harcoljanak egymással, vagy hogy tiszteljék egymást? [A fiatalok válaszolnak.] Szerintem ezt gondoljátok: ha én ehhez a valláshoz tartozom, te meg ahhoz a valláshoz, akkor harcolni fogunk. Ez nem így van! Tisztelnünk kell egymást. Ismételjük meg ezt a mondatot: tisztelnünk kell egymást!

Felteszek egy kérdést: a gyűlölet jó viselkedés? [A fiatalok válaszolnak.]

A szeretet és a szolgálat a jó viselkedésformák.

Most ismételjük meg mindannyian együtt: gyűlölet nem, szeretet és szolgálat igen! [A fiatalok válaszolnak.] Ismét, nem hallatszik eléggé! És ha egy fiatal összeveszik egy másik fiatallal, mit kell tennie? [A fiatalok válaszolnak.] Nem hallom! Mit mondtatok? Ismételjük meg együtt: szeretet és kibékülés. Nem hallom jól! Szeretet és kibékülés.

Van egy apróság, melyről nem tudom, hogy ebben az országban előfordul-e, de más országokban igen: a zaklatás. Van itt zaklatás? A zaklatás a gyengébb kihasználását jelenti. Mert az csúnya, mert kövér, mert rosszul jár…, de ez mindig ronda magatartás, mert kihasználja a másik gyengeségét. Itt Kelet-Timorban van-e zaklatás? Kérem, mostantól kezdve ne legyen több zaklatás!

Kedves fiatalok, legyetek örökösei annak a szép történelemnek, amely megelőzött benneteket – legyetek örökösei annak a szép történelemnek, amely megelőzött benneteket! És vigyétek tovább! Legyen bátorságotok, legyen bátorságotok továbbvinni a dolgokat! És ha összevesztek, béküljetek ki! Köszönöm mindazt, amit a hazáért, Isten népéért tesztek.

És emlékezzünk arra, amit Ilham mondott, aki az imént beszélt:

szeretnünk kell egymást minden etnikai vagy vallási különbségen túl.

Értitek ezt? [A fiatalok válaszolnak.] A kiengesztelődés, az együttélés minden különbözőséggel együtt, ez fontos. Egyetértünk? [A fiatalok válaszolnak.] És mielőtt befejezném, adnom kell egy tanácsot: csináljatok felfordulást, okozzatok zűrzavart! A második tanácsom: tiszteljétek és hallgassátok meg az időseket! Rendben? Első tanács… Mi az? [A fiatalok válaszolnak.] Nagyon jó! És a második tanács? [A fiatalok válaszolnak.]

Isten áldjon meg benneteket nagyon! Köszönöm jelenléteteket, köszönöm a gyönyörű éneket és táncot! És mit is mondtunk? Elnézést, elfelejtettem, mi volt a két tanács, az első, a második? Csináljatok felfordulást, okozzatok zűrzavart, és tiszteljétek az időseket!

Isten tartsa meg örömötöket! Isten tartsa meg nektek mindig!

*

A Szentatya spontán szavai a találkozó végén, távozása előtt:

Köszönöm az örömötöket, köszönöm a mosolyotokat! Két tanácsot adtam nektek. Az első… Mi az? „Csináljatok felfordulást!” [Válaszolják afiatalok.] Csináljatok felfordulást! És a második? [A fiatalok válaszolnak.]

A fiataloknak felfordulást kell csinálniuk, és a fiataloknak tisztelniük kell az időseket,

ugye? Mindnyájan együtt: az első, felfordulást csinálni; a második, tisztelni az időseket. Köszönöm jelenléteteket! A mosoly országát arcotokkal és reményeitekkel a szívemben hagyom el. Isten áldjon meg mindannyiatokat. Az első tanács. [A fiatalok válaszolnak.] A második. [A fiatalok válaszolnak.]

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír