Ferenc pápa: Kérjük Jézust, szabadítson meg függőségeinkből, rabságainkból!

Az alábbiakban közreadjuk a Szentatya teljes beszédének és a békeüzenetnek a fordítását.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban Jézus egy „tisztátalan lélektől” (vö. Mk 1,21–28) megszállt embert szabadít meg, akit ez a lélek rángatott és folyton kiáltozásra késztetett (vö. Mk 1,23.26). Ezt teszi az ördög: azért akar megszállni, hogy „leláncolja a lelkünket”. A lélek leláncolása: ezt akarja az ördög.

Óvakodnunk kell a „láncoktól”, melyek megfojtják szabadságunkat. Az ördög ugyanis elveszi szabadságunkat!

Mindig ezt teszi! Próbáljunk meg hát nevet adni a szívünkre tekeredő néhány láncnak.

A függőségekre gondolok, melyek rabbá, folytonosan kielégületlenné tesznek bennünket, felemésztik energiáinkat, javainkat és érzelmi világunkat; az uralkodó divatokra gondolok, melyek képtelen perfekcionizmusra késztetnek, a fogyasztásra és a hedonizmusra gondolok, melyek árucikké teszik az embert és elrontják kapcsolatait. De nézzünk további láncokat is: ott vannak a kísértések és a kényszeres cselekedetek, melyek aláássák önbecsülésünket, derűnket, az élet választásának és szeretetének képességét; egy másik lánc: a félelem, mely pesszimizmusra késztet, a türelmetlenség, mely mindig másokra hárítja a felelősséget; és aztán ott van egy nagyon csúnya lánc: a hatalom bálványozása, mely konfliktusokat szül, halálos fegyverekhez nyúl, vagy gazdasági igazságtalansággal él és manipulálja mások gondolkodását. Nagyon sok lánc van az életünkben!

Jézus azért jött, hogy megszabadítson mindezektől a láncoktól. A mai evangéliumi szakaszban az ördögnek, aki ezt kiáltja feléje: „Mi közünk egymáshoz […]? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?” (Mk 1,24), ő így válaszol: „Hallgass, és menj ki belőle!” (Mk 1,25). Jézusnak van hatalma kiűzni az ördögöt. Jézus megszabadít a gonosz hatalmától. De figyeljük csak meg: kiűzi az ördögöt, de nem beszél vele! Jézus sosem beszélt az ördöggel! Amikor a pusztában kísértést szenvedett, válaszai a Bibliából vett mondatok voltak! Sosem párbeszéd! Testvéreim, az ördöggel nem beszélhetünk!

Legyetek óvatosak: az ördöggel nem beszélhetünk, ha ugyanis beszédbe elegyedünk vele, mindig ő győz.

 

Legyetek óvatosak!

Mit tegyünk hát, amikor kísértést érzünk? Tárgyaljunk az ördöggel? Nem, nem tárgyalhatunk vele! Jézust kell segítségül hívnunk! Akkor kell segítségül hívnunk, amikor úgy érezzük, hogy a gonosznak és a félelemnek a láncai a legerősebben szorítanak. Lelkének erejével az Úr ma is ezt kívánja mondani a gonosznak: „Takarodj, hagyd békén azt a szívet, ne oszd meg a világot, a családokat, a közösségeket! Hagyd őket békében élni, hogy ott Lelkem gyümölcsei teremjenek, ne a tieid – ezt mondja Jézus –, hogy szeretet, öröm, szelídség uralkodjék közöttük, erőszak és gyűlölség helyett pedig szabadság és béke legyen!”

Kérdezzük hát meg magunktól: én valóban meg akarok-e szabadulni ezektől a szívemet szorító láncoktól? És aztán: tudok-e nemet mondani a gonosz kísértéseire, mielőtt befészkelnék magukat a lelkembe? Végül, segítségül hívom-e Jézust, megengedem-e neki, hogy működjék bennem és meggyógyítson bensőmben?

A Boldogságos Szűz Mária óvjon meg bennünket a gonosztól!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Immár három éve annak, hogy a fájdalmas sírás és a fegyverek zaja vette át a helyét a mianmari népet jellemző mosolynak. Ezért csatlakozom a burmai püspökök hangjához, „hogy a pusztítás fegyverei az emberségben és igazságosságban való növekedés eszközévé váljanak”.

A béke út!

Kérem az érintett feleket, hogy tegyék meg a párbeszéd közös lépéseit, igyekezzenek megérteni egymást, hogy Mianmar földje elérje a testvéri megbékélés célját. Engedjék át a humanitárius segélyeket, hogy minden ember számára biztosítva legyenek az alapvető szükségleti cikkek.

Ugyanerre van szükség a Közel-Keleten, Palesztinában, Izraelben, és mindenütt, ahol harcok dúlnak: kíméljék meg az embereket! Mindig szomorú szívvel gondolok az Ukrajnában zajló háború áldozataira, különösen a civilekre. Kérem, nyerjen meghallgatást kiáltásuk a békéért: az emberek kiáltása, akik belefáradtak az erőszakba, akik azt akarják, hogy érjen véget a háború, mely katasztrófa a népek számára és vereség az emberiség számára!

Megkönnyebbülten értesültem arról, hogy a múlt héten szabadon bocsátották a szerzetesnővéreket és a többi elrabolt embert Haitin. Kérem, engedjék szabadon a még bezárt embereket, és szűnjék meg az erőszak összes formája. Mindenki járuljon hozzá az ország békés fejlődéséhez, melyhez a nemzetközi közösség megújított támogatására van szükség.

Együttérzésemet fejezem ki az isztambuli Szűz Mária-templom közösségének, melyet mise közben fegyveres támadás ért, amelynek következtében egy ember meghalt és többen megsérültek.

Ma van a lepra elleni harc világnapja. Bátorítom mindazokat, akik segítik a leprás betegeket és a társadalomba való újbóli beilleszkedésüket. Bár visszaszorulóban van ez a betegség, még mindig a legrettegettebbek közé tartozik, s a legszegényebbeket és legelhagyatottabbakat érinti.

Köszöntelek mindannyiatokat, akik Rómából, Olaszországból és a világ számos tájáról érkeztetek. Külön is köszöntöm a „Puente Ajuda” Intézet tanulóit a spanyolországi Olivenzából és a gozói „Sir Michelangelo Refalo” Intézet tanulóit.

Most hozzátok fordulok, gyerekek, akik a Katolikus Akcióhoz, Róma plébániáihoz és katolikus iskoláihoz tartoztok. A béke karavánjának végén jöttetek ide. Ennek keretében arról a meghívásról elmélkedtetek, hogy legyünk a teremtett világnak, Isten ajándékának őrzői. Köszönöm, hogy itt vagytok! Köszönöm elkötelezett munkátokat is, melyet egy jobb társadalom építése érdekében végeztek. Most pedig hallgassuk meg az üzenetet, amelyet mellettem álló barátaitok felolvasnak nekünk.

[Egy kislány felolvassa a római egyházmegye Katolikus Akciójához tartozó gyermekek üzenetét:]

Kedves Ferenc pápa!

Mint minden évben, azért vagyunk itt, hogy az egész városnak és az egész világnak odakiáltsuk a BÉKE iránti vágyunkat!

Manapság nehéz a békére gondolni, sok háború zajlik a közelünkben is: úgy tűnik, senkit sem érdekel a béke megteremtése.

Mi viszont a béke oldalán akarunk állni, és a magunk egyszerű eszközeivel megpróbáljuk eloltani a gyűlölet és az erőszak tüzét.

A békéről elmélkedve gyönyörű, virágzó növényként ábrázoltuk a békét; a háború ellenben olyan, mint egy száraz, csupasz növény. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy a világ Isten ajándéka: nem szabad gyűlölettel elpusztítanunk, hanem Jézus szeretetüzenetét kell kivirágoztatnunk, béke nélkül pedig nem létezhet szeretet!

Kedves Pápa! A Katolikus Akció gyermekrészlegének idei jelmondata: „Ez a te otthonod!” Rájöttünk, hogy bolygónk a mi otthonunk, és hogy mindannyiunknak vigyáznunk kell rá, mint egy természetvédelmi területre.

A béke karavánjának idei alkalmából például úgy döntöttünk, hogy támogatjuk a Legambiente projektjeit és a Római Karitász „Io, noi, tutti – La nostra casa è comune” [Én, mi, mindenki – Közös az otthonunk] elnevezésű kezdeményezését.

Kedves Pápa! Mindig imádkozunk érted, és ezekért a szívünkön viselt dolgokért. Rád bízzuk családjainkat, nevelőinket és mindazokat, akik gondoskodnak rólunk. Szeretünk téged!

A római Katolikus Akció gyermekrészlegéhez tartozó lányok és fiúk

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Láthattátok, milyen kiválóak a Katolikus Akcióhoz tartozó gyerekek! Csak így tovább! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír