Ferenc pápa a koreai püspökökhöz: „Legyetek az emlékezet és a remény őrei”

A püspök feladata, hogy megóvja az Úr nyáját – mondta beszédében Ferenc pápa, aki a védelmezés két aspektusára összpontosított: az emlékezet és a remény megőrzésére.

Legyetek az emlékezet őrei! Legyetek tudatában, hogy a vértanúk leszármazottai vagytok, a Krisztusba vetett hit hősies tanúságtételének örökösei a világi hívek nemzedékei szolgálatában. Jelentőségteljes, hogy az Egyház története Koreában az Isten igéjével való közvetlen találkozásból indult el. A keresztény üzenet szépsége és teljessége – az evangélium és a megtérésre, a belső megújulásra és a szeretetteli életre szóló felhívása – tett mély benyomást Ji Bjeokra és az első nemzedék nemes idős tagjaira. Ez tükröződik a plébániák, az egyházi mozgalmak életerejében, a fiatalok és a katolikus iskolák, a szemináriumok, az egyetemek felé irányuló lelkipásztori figyelemben és a szilárd hitoktatási programokban. Az Egyházat Koreában nagyra becsülik a nemzet spirituális és kulturális életében betöltött szerepe, illetve erős missziós lendülete miatt.

Az emlékezet őreinek lenni többet jelent annál, mint hogy a múlt kegyelmeire emlékezzünk, és kincseket teremtsünk belőlük. Azt is jelenti, hogy spirituális erőforrásokat kell belőlük meríteni, hogy előrelátóan és elszántan tudjunk szembenézni a reménnyel, az ígéretekkel és a jövő kihívásaival. Az Egyház élete és küldetése Koreában nem külsődleges – számbeli és intézményi – mércékkel mérhető le, hanem az evangélium tiszta fényében és a Jézus Krisztus személyéhez való megtérés hivatásának tükrében ítélendő meg. Az emlékezet őreinek lenni annyit jelent, hogy tudatára ébredünk: a növekedést Isten adja (vö. 1Kor 3,6), ami egyben a türelmes és kitartó múltbeli és jelenbeli munka eredménye. A vértanúkról és a keresztények korábbi nemzedékeiről alkotott emlékeink legyenek reálisak, ne idealizáltak vagy „diadalmasak”. Ha úgy tekintünk a múltra, hogy nem halljuk meg Isten hívását a megtérésre a jelenben, nem segít bennünket, hogy továbbhaladjunk az úton. Éppen ellenkezőleg, megfékez, vagy még inkább bezárja spirituális fejlődésünket.

Legyetek a remény őrei! A kegyelem és Isten irgalmának evangéliuma által felkínált reményé. Arra kaptunk meghívást, hogy hirdessük ezt a világnak, amely anyagi gazdagsága ellenére valami többet, nagyobbat, hitelesebbet keres, ami teljességet nyújt. Őrizzétek ezt a reményt, életben tartva az életszentség, a testvéri szeretet és a missziós lelkesedés lángját az egyházi szeretetközösségben.

Missziós egyháznak lenni azt jelenti, hogy az Egyház folyamatosan elindul a világ felé és különösen a mai társadalom perifériái felé. Ehhez szükség van arra, hogy kifejlesszük a „lelki érzéket”, amely képessé tesz bennünket, hogy befogadjuk Krisztus Testének minden tagját, és azonosuljunk velük (vö. Evangelii gaudium 268.). Ilyen értelemben közösségeinkben különleges gondoskodással kell fordulni a gyermekek és a fiatalok törekvései, valamint az idősek felé, továbbá legyünk bölcsességük és tapasztalatuk őrzői.

A remény őrzőinek lenni magában foglalja, hogy biztosítsuk, a koreai Egyház prófétai tanúságtétele továbbra is jusson kifejeződésre a szegények iránti aggodalmában, a szolidaritási programokban elsősorban a menekültek és bevándorlók, illetve azok felé, akik a társadalom peremén élnek; továbbá nyilvánuljon meg az állandó munkában való előmozdításuk érdekében, a társadalom, a foglalkoztatás és az oktatás területén. Felmerülhet az a veszély, hogy tevékenységünk a rászorulók irányába pusztán a segítségnyújtási dimenzióra korlátozódik, elfeledve, hogy mindenkinek szüksége van személyként is a fejlődésre, és arra, hogy méltó módon ki tudja fejezni saját személyiségét, kreativitását és kultúráját. A szegények és a szegényekért élő Egyház apostoli eszménye ékesszólóan kifejeződésre jutott az első keresztény közösségekben Koreában, mondta a pápa, aki annak a reményének adott hangot, hogy ezek az eszmények továbbra is formálják az Egyház jövő felé vezető zarándokútját Koreában.

A profetikus evangéliumi tanúságtétel sajátos kihívásokat tartogat a koreai Egyház számára attól a pillanattól fogva, hogy egy olyan társadalomban él és működik, amely virágzik, de egyre szekularizáltabb és materialistább. Ezen körülmények között a lelkipásztori kisegítők annak a kísértésnek vannak kitéve, hogy nemcsak hatékony kezelési, tervezési és szervezési modelleket vesznek át az üzleti világból, hanem olyan életstílust és mentalitást is, amit a siker és még inkább a hatalom világi kritériumai vezetnek a Jézus által az Evangéliumban hirdetettek helyett – zárta a koreai püspökökhöz intézett beszédét Ferenc pápa.

Magyar Kurír