Ferenc pápa: Köszönjük, kedves és szeretett VI. Pál pápa!

A farizeusok provokációjára, akik mintegy vizsgáztatni akarják őt, Jézus ezt a gunyoros és zseniális választ adja: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené” (Mt 22,21). Az Úr Jézus ilyen választ ad mindazoknak, akik lelkiismereti problémákat vetnek fel, főleg azoknak, akik érintve vannak megszokásuk, gazdagságuk, hatalmuk, tekintélyük, hírnevük miatt. Ez történik minden időben, mindig! – hangsúlyozta a Szentatya.

Tovább értelmezve Jézus szavait Ferenc pápa megmagyarázta: mindenféle hatalommal szemben Istent kell úrnak vallanunk, Isten az ember Ura, és senki más! Ez az örök újdonság, amelyet minden nap fel kell fedeznünk, legyőzve a félelmet, amelyet az Isten meglepetéseivel szemben érzünk. Isten nem fél a meglepetésektől. Folyton meglep bennünket újságaival. A keresztény, aki megéli az evangéliumot, Isten „újdonsága” az egyházban és a világban. Isten szereti ezt az „újdonságot”.

„Megadni Istennek, ami Istené.” Ez a mondat ezt jelenti: megnyílni az ő akaratának, felajánlani életünket az ő szolgálatára: együttműködni az irgalom, a szeretet és a béke országával. Itt van a mi erőnk, az emberi erőfeszítés kovásza a pesszimizmussal szemben, amely eluralkodik a világban – mutatott rá a pápa. – Itt van reménységünk, mert Istenbe vetett reményünk nem elmenekülés a világból, nem alibi. Munkálkodva megadjuk Istennek, ami Istené. A keresztény ezért a jövendő valóságra tekint, amely Istenben van, hogy teljesen megélje az életet, két lábbal a földön, és bátran válaszol a számtalan kihívásra.

Láttuk ezt ezekben a napokban – folytatta Ferenc pápa – a rendkívüli püspöki szinódus alatt (a „szinódus” ezt jelenti: „együtt menni előre”). Pásztorok és világiak a világ minden részéről elhozták ide Rómába helyi egyházaik hangját, hogy segítsék a mai családokat az evangélium útján járni, tekintetüket Jézusra szegezve. Nagy tapasztalatot éltünk meg: a szinodalitást és a kollegialitást, éreztük a Szentlélek erejét, aki vezeti és megújítja az egyházat, amely arra hivatott, hogy eltökélten gondozza a vérző sebeket és felszítsa a reményt a sok-sok reményvesztett emberben.

Hálát kell adnunk e szinódus ajándékáért a Szentléleknek, aki ezekben a napokban megadta, hogy nagylelkűen, igazi szabadságban és alázatos kreativitással dolgozhattunk, és aki a föld egyházaiban elkísér bennünket, hogy előkészítsük a 2015 októberében megtartandó rendes szinódust – hívta fel a figyelmet a Szentatya, majd áttért az ünnepi szentmise nagy eseményére, VI. Pál boldoggá avatására: „A mai napon, VI. Pál boldoggá avatásakor eszembe jutnak az ő szavai, amelyekkel létrehozta a püspöki szinódust: »Figyelmesen kutatva az idők jeleit, az utakat és a módszereket napjaink szükségleteihez és a társadalom megváltozott helyzeteihez akarjuk alkalmazni« (Motu proprio Apostolica sollicitudo).”

E nagy pápára, bátor keresztényre és fáradhatatlan apostolra tekintve csak egy egyszerű, őszinte, fontos szót mondhatunk Isten előtt: Köszönet! Köszönjük, kedves és szeretett VI. Pál pápa! Hála a Krisztus és az ő egyháza iránt érzett szeretetről való alázatos és prófétai tanúságtételedért! – mondta a Szentatya.

Ferenc pápa ezután Montini pápának, a zsinat nagy irányítójának személyes
naplójegyzetét idézte. VI. Pál ezeket írta a II. Vatikáni Zsinat befejezése után: „Talán az Úr nem azért hívott engem és nem azért tart meg e szolgálatban, mivel alkalmas lennék rá, vagy azért, hogy kormányozzam és kivezessem az egyházat a jelen nehézségekből, hanem azért, hogy szenvedjek valamit az egyházért, és világos legyen, hogy ő, az Úr és nem más vezeti és menti meg az egyházat.”

A pápa hangsúlyozta: ebben az alázatosságban ragyog fel Boldog VI. Pál nagysága, aki, miközben kibontakozott a szekularizált és ellenséges társadalom, türelmes nagylelkűséggel – és néha magára hagyatva – tudta kormányozni Péter bárkáját, sohasem veszítve el az örömet és az Úrba vetett bizalmat. VI. Pál valóban meg tudta adni Istennek, ami Istené, egész életét a szent, ünnepélyes és súlyos elkötelezettségnek adva. Egyik homíliájában így fogalmazott: „folytatni az időben és kiterjeszteni a földön Krisztus küldetését”, szeretve az egyházat és kormányozva az egyházat, hogy „egyszerre legyen minden ember szerető édesanyja és az üdvösség kiosztója” (Ecclesiam suam, előszó).

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: ANSA

Videó: CTV, Bonum TV

Magyar Kurír