Ferenc pápa: A hiú keresztények élete olyan, mint egy szappanbuborék

Ha nincs benned szilárdság, ha nincs benned semmi „konzisztens”, te is el fogsz enyészni, mint minden – mondta a pápa, aki a szentmise olvasmánya kapcsán a hiúságról beszélt.

Olyan kísértés ez – mutatott rá –, amely nemcsak a pogányokat érinti, hanem a keresztényeket, a hit embereit is. Jézus sokat emlegette, korholta azokat, akik dicsekedtek. Azt mondta a törvénytudóknak, hogy ne járkáljanak a nagy tereken [elvárva, hogy az emberek köszöntsék őket] pompás ruhákban, mint valami hercegek. Amikor imádkozol, figyelmeztetett az Úr, ne mutogasd magad, ne azért imádkozz, hogy mások lássák, a szobád rejtekében imádkozz. Ugyanez érvényes arra is, amikor szegényeknek segítünk: ne verd nagydobra, tedd titokban, az Atya látja, és ez elég.

De a hiú ember azt mondja: „Nézd, én ezt a csekket az egyház javára írtam”, és mutogatja a csekkét, aztán pedig jól átveri az egyházat. Ezt teszi a hiú ember: azért él, hogy feltűnjön. Amikor böjtölsz, mondja az Úr ezeknek az embereknek, ne légy búskomor, szomorú, hogy mindenki lássa, hogy böjtölsz; nem, vezekelj örömmel, hogy senki se láthassa. Ilyen a hiúság: a látszatnak élni, azért élni, hogy mások lássanak – hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa.

Azok a keresztények, akik így élnek azért, hogy mások lássák őket, hogy hiú módon feltűnést keltsenek, olyanok, mint a pávák, páváskodnak. Van, aki azt mondja: én keresztény vagyok, én ennek és annak a papnak, nővérnek, püspöknek vagyok az apja, az anyja, az én családom keresztény család. Dicsekszenek, büszkélkednek. De hogy néz ki az Úrral való kapcsolatod? Hogyan imádkozol? Hogy állsz az irgalmasság cselekedeteivel? Látogatod-e a betegeket? – tette fel a kérdéseket a pápa. – A valóság a lényeg. Ezért mondja nekünk Jézus, hogy házunkat, azaz keresztény életünket sziklára kell építenünk – az igazságra. A hiú emberek ezzel szemben homokra építik házukat, és az a ház összedől, az a keresztény élet megcsuszamlik. Megcsuszamlik, mert nem képes ellenállni a kísértéseknek.

Hány keresztény él a látszatnak! Az ő életük olyan, mint egy szappanbuborék. Egy szappanbuborék szép, minden szín megvan benne! De egy másodpercig tart – és utána? Amikor ránézünk néhány síremlékre, azt gondoljuk, ez hiúság, hiábavalóság, mert az igazság az, hogy visszatérünk a csupasz földbe, ahogyan Isten Szolgája VI. Pál is mondta. A puszta föld vár ránk, ez a mi végső igazságunk. Én pedig időközben csak büszkélkedem, vagy teszek is valamit? Teszek-e jót? Keresem-e Istent? Imádkozom-e? Ezek „konzisztens” dolgok. A hiúság pedig hazug, fantáziadús, és áltatja magát, félrevezeti a hiú embert, mert az először csak úgy tesz, mintha hiúsága valóság lenne, de idővel, a végén el is hiszi. Elhiszi szegény! – figyelmeztetett szentbeszédében a Szentatya.

Ez történt Heródessel is, amint az evangélium leírja: nyugtalanság fogta el Jézus kilétével kapcsolatban. A hiúság gonosz nyugtalanságot ültet az ember szívébe, elrabolja a békét. Olyan, mint azok az emberek, akik sokat sminkelik magukat, majd pedig félnek, hogy egy eső az egészet lemossa. A hiúság nem ad békét – ismételte a pápa –, csak az igazság ad békét. Az egyetlen szikla, amelyre építhetjük életünket, Jézus. És gondoljunk az ördögre, aki a sivatagban Jézust hiúságra kísértette, amikor azt mondta: gyere velem, menjünk fel a templom párkányára, keltsünk feltűnést – te leugrasz, és aztán mindenki hinni fog benned. A gonosz lélek tálcán kínálta Jézusnak a hiúságot. A hiúság egy nagyon komoly lelki betegség.

Az egyiptomi sivatagi atyák azt mondták, hogy a hiúság olyan kísértés, amely ellen egész életünkben harcolnunk kell, mert mindig visszatér, hogy elvegye tőlünk az igazságot. Ennek szemléltetésére mondták, hogy olyan, mint egy hagyma: kézbe veszed, elkezded hámozni – és pont így hámozod a hiúságot is, egy kis hiúságot ma, egy kicsit holnap, és egy egész életen át hámozod magadról a hiúságot, ha le akarod győzni. A végén pedig elégedett leszel, mert legyőzted a hiúságot, meghámoztad a hagymát, de a szaga a kezeden marad. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy ne legyünk hiúk, hogy igazak legyünk, a valóság és az evangélium igazságában! – zárta homíliáját a Szentatya.

Fotó: Viralgecko.com

Magyar Kurír