Ferenc pápa: A liturgia nemcsak szakértőknek való, a világiakat is megfelelően kell képezni

Egy olyan Egyház, amely nem érez magában vágyat a lelki növekedésre, amely nem törekszik érthetően szólni kora emberéhez, amely nem érez fájdalmat a keresztények közötti megosztottság miatt,

amely nem érez ellenállhatatlan vágyat, hogy hirdesse Krisztust a népeknek, az az Egyház beteg.

Ezek egy beteg Egyház tünetei – fogalmazott nyíltan Ferenc pápa beszédében, hangsúlyozva, hogy a liturgikus reform az Egyház reformjához elengedhetetlen.

Emlékeztetett a Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúcióra, amelyet a II. Vatikáni Zsinat dolgozott ki a szent liturgiáról 60 évvel ezelőtt azzal a céllal, hogy a hívek mindennap egyre jobban növekedjenek a keresztény életben, illetve hogy az idők elvárásaihoz igazítsa a változásoknak kitett intézményeket, a lehető legjobban elősegítse minden Krisztus-hívő egységét, és mindenkit az Egyházba hívjon. Ez gyakorlatilag a lelki, lelkipásztori, ökumenikus és missziós megújulás mélyreható munkája volt – állapította meg a Szentatya.

Amikor egyházi reformról beszélünk, mindig a „házastársi hűség” kérdése előtt állunk.

A Egyház mint menyasszony annál szebb lesz, minél jobban szereti Krisztust, a Vőlegényt, egészen addig, amíg teljesen hozzá nem tartozik, amíg egészen az Ő képére nem formálja magát.”

Ezzel kapcsolatban szólt a pápa a nők szolgálatáról. Az Egyház nő, az Egyház anya, és az Egyházban Mária alakja több, mint Péter alakja, vagyis valami más. Nem lehet mindent a papi szolgálatra szűkíteni. A nő önmagában nagyon nagy jelkép az Egyházban, anélkül, hogy csupán a szolgálatra redukálnánk. Ezért mondtam, hogy az Egyház minden reformintézkedése mindig a házastársi hűség kérdését veti föl – fogalmazott a Szentatya.

Ahogy a zsinati atyák a liturgia témájával foglalkozva – mely kiemelt helye az élő Krisztussal való találkozásnak – a hívek képzését szorgalmazták és lelkipásztori terveket ösztönöztek, Ferenc pápa is a liturgikus képzés fontosságára helyezi a hangsúlyt, ami mindannyiunkat érint. Nem egyfajta szakképzésről van szó, mely néhány szakértőnek szól csupán, hanem Isten egész népének belső készségéről. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a képzésben előnyt élvezzenek a felszentelt személyek, akik a hit elmélyítését hivatottak elősegíteni, vagyis a híveket a szent misztériumok megismerésére vezetni.

Ferenc pápa lényegesnek tartja, hogy a lelkipásztorok képesek legyenek a népet a liturgikus szertartás jó legelőjére vezetni, ahol a meghalt és feltámadt Krisztus hirdetése révén megtapasztaljuk jelenlétét, és ez átalakítja az életünket. Ezért azt kéri, hogy a dikasztériumok közötti szinodális együttműködés szellemében – amelyet a Praedicate Evangelium megkíván – a felszentelt papok liturgikus képzését a Kultúra és Nevelés, a Klérus, illetve a Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériumai együttes hozzájárulásával végezzék. Ennek oka, hogy

a liturgia az a csúcspont, ami felé az Egyház törekszik, és egyben az a forrás, amelyből erejét nyeri

– ahogyan azt a Sacrosanctum Concilium konstitúcióban olvassuk. Tehát szükséges, hogy a papok képzése egyre inkább liturgikus-tudományos jelleget öltsön, mind a teológiai tanulmányokban, mind pedig a szemináriumi élet megtapasztalásában.

Emellett új képzési folyamatokat kell kigondolni Isten népe számára – buzdított a pápa –, mégpedig vasárnapokon, az Úr napján; a liturgikus év ünnepein keresztül – melyek a liturgikus képzés első konkrét lehetőségeit nyújtják – a védőszentek ünnepéig; vagy a keresztény beavatás szentségeiig, melyeken az emberek leginkább részt vesznek – ha ezeket lelkipásztori gonddal készítik elő, lehetővé teszik az emberek számára, hogy újra felfedezzék és elmélyítsék az üdvösség titka ünneplésének értelmét.

„Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát” (Lk 22,8) – Jézusnak ezek a szavai ihlették a Dikasztérium plenáris ülésének munkáit, amelyek jól kifejezik az Úrnak azt a szándékát, hogy összegyűjtsön minket teste és vére asztala körül. Ez egyben felszólítás is, mely szeretetteljes könyörgésként szól hozzánk: a liturgikus képzésért dolgozni azt jelenti, hogy válaszolunk erre a felszólításra, hogy megehessük a húsvéti vacsorát, megéljük a húsvéti létet személyesen és közösségi szinten egyaránt. Végezetül a pápa az Istentiszteleti és Szentségi Dikasztérium egyik nagy feladataként jelölte meg azt, hogy Isten népe tudatosan és örömmel élje meg az Úrral való találkozást a szent misztériumok ünneplése által.

Amint arról hírt adtunk, február 6–9. között, keddtől péntekig tartotta plenáris ülését az Istentiszteleti és Szentségi Dikasztérium Arthur Roche bíboros prefektus vezetésével. A négynapos tanácskozás témája: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát” (Lk 22,8) – Liturgikus képzés felszentelt személyek és világi hívek számára. A közgyűlésen részt vett Erdő Péter esztergom-budapesti bíboros, érsek, a dikasztérium bíborosi tanácsának tagja.

A közgyűlésen három fő témát jártak körül: Liturgikus képzés a Sacrosanctum Concilium zsinati konstitúciótól kezdve Ferenc pápa leveléig; Szentségekbe bevezető misztagógikus képzés Isten népe számára: Milyen legyen a felszenteltek liturgikus képzése?, és végül A liturgia az első és nélkülözhetetlen forrás, amelyből a hívek hiteles keresztény lelkiségüket meríthetik. Az előadásokat elmélkedés, ima és csoportos beszélgetés követte a közgyűlés során. A plenáris ülés alkalmat adott egyúttal a liturgikus ünneplésre és a közös imaórára.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media; Vatican News

Magyar Kurír