Ferenc pápa a luxemburgi társadalmi élet vezetőihez: Meg kell mutatni a béke előnyeit

Ferenc pápa – 2024. szeptember 26., csütörtök | 19:01

Ferenc pápa szeptember 26-án érkezett Luxemburgba, 46. külföldi apostoli útja első állomására. Dél körül ért a Cercle Cité kulturális központba, ahol a miniszterelnök, Luxembourg polgármestere, valamint Henrik luxemburgi nagyherceg és Mária Terézia nagyhercegné fogadták. Majd a közéleti vezetőkkel, a civil társadalom képviselőivel és a diplomáciai testület tagjaival találkozott a Szentatya.

A nagyteremben közel háromszáz fő várta a pápát, köztük közéleti és egyházi vezetők, a diplomáciai testület, a civil társadalom és a kulturális élet képviselői, valamint vállalkozók.

Első luxemburgi beszédében Ferenc pápa az ország sajátos történelmi és földrajzi adottságaiból indult ki. Hangsúlyozta, hogy „sürgősen szükség van arra, hogy a hatalommal rendelkezők határozottan és türelmesen őszinte tárgyalásokat folytassanak a nézeteltérések megoldása érdekében, valamint hajlandóak legyenek tisztességes kompromisszumokra, amelyek semmit sem ásnak alá, ugyanakkor biztonságot és békét építhetnek mindenki számára”.

Rámutatott az Egyház társadalmi tanítására:

Egyedül Jézus Krisztus evangéliuma képes az emberi lelket mélyrehatóan átalakítani, a legnehezebb helyzetekben is képessé tenni arra, hogy jót tegyen, hogy kioltsa a gyűlöletet és megbékítse a konfliktusban lévő feleket.”

A sajátos földrajzi elhelyezkedése miatt a különböző nyelvi és kulturális területek határán fekvő Luxemburg gyakran találta magát Európa legjelentősebb történelmi eseményeinek kereszteződésében. A múlt század első felében kétszer is el kellett viselnie az inváziót, a szabadságától és függetlenségétől való megfosztást – kezdte beszédét a Szentatya.

Rámutatott, hogy amikor a konfrontáció és az erőszakos szembenállás logikája érvényesül, a konfliktusban lévő hatalmak határán található területek végül akaratuk ellenére erősen bevonódnak. Ám

amikor végre újra felfedezik a bölcsesség útjait, és az ellenállást az együttműködés váltja fel, akkor ugyanezek a határterületek válnak a legalkalmasabbakká – és nem csupán szimbolikusan –, hogy megfogalmazzák a béke új korszakának szükségleteit és a követendő utakat

– emelte ki a pápa. – Nem a terület nagysága és nem a lakosság száma az, ami feltétele annak, hogy egy állam fontos szerepet játsszon a nemzetközi színtéren, vagy hogy gazdasági és pénzügyi központtá váljon. Ehelyett a bölcsen vezetett intézmények és a törvények türelmes megalkotása az, ami a személyt és a közjót helyezi a középpontba, az állampolgárok életét a méltányosság és a jogállamiság szempontjai szerint szabályozva, megakadályozva és ellensúlyozva a diszkrimináció és a kirekesztés veszélyeit.

Ferenc pápa ismételten felhívást intézett a népek közötti testvéri kapcsolatok kialakítására, hogy mindenki részese és főszereplője lehessen az átfogó fejlődés szervezett folyamatának. Az Egyház társadalmi tanítása rávilágít az ilyen fejlődés jellemzőire és módjaira.

A Szentatya két fő témát fejtett ki ezzel kapcsolatban: a teremtett világról való gondoskodást és a testvériséget. Ahhoz, hogy a fejlődés hiteles és egységes legyen, nem szabad kifosztanunk vagy lerombolnunk közös otthonunkat. Hasonlóképpen nem szabad magukra hagynunk a peremre szorult embereket, társadalmi csoportokat vagy népeket.

Ne felejtsük el, hogy a gazdagsághoz felelősség is tartozik

– emlékeztetett a pápa.

Ezért állandó éberséget kért, hogy a leginkább hátrányos helyzetben lévőket ne hanyagolják el, és segítsék felemelkedésüket. Ez az egyik módja annak, hogy csökkenjen a gyakran embertelen és veszélyes körülmények között kivándorolni kényszerülők száma. Luxemburg, ahol a lakosság majdnem fele Európa más részeiből és a világ többi részéből érkezik, sajátos történelmével és földrajzi fekvésével segítsen, és legyen példamutató a migránsok és menekültek befogadása és integrációja terén.

Ferenc pápa ezt követően sajnálatának adott hangot, hogy még az európai kontinensen is újra felbukkannak a szakadások és ellenségeskedések, amelyeket ahelyett, hogy kölcsönös jóakarat, tárgyalások és diplomáciai erőfeszítések alapján oldanának meg, nyílt ellenségeskedést eredményeznek, ami pusztuláshoz és halálhoz vezet.

Úgy tűnik, hogy az emberi szív nem mindig emlékszik a múltra, és időnként eltéved, és visszatér a háború tragikus útjára.

Felfelé kell emelnünk a tekintetünket, hogy orvosolhassuk ezt a „veszélyes szindrómát”, amely a nemzetek súlyos megbetegedéseit okozza, és azzal a kockázattal jár, hogy hatalmas emberi áldozatokat és további értelmetlen mészárlásokat hozó kizsákmányolást okoz. Szükségünk van arra is, hogy a népek és vezetőik mindennapjait nemes és mély lelki értékek motiválják. Ez megakadályozza, hogy az értelem behódoljon az őrültségnek, és hogy elkövessük ugyanazokat a hibákat, amiket a múltban, olyan hibákat, amelyeket még tovább súlyosbít az ember által jelenleg birtokolt nagyobb technológiai erő – figyelmeztetett a pápa.

„Azért vagyok itt, hogy tanúságot tegyek arról, hogy az evangélium az élet forrása és a személyes és társadalmi megújulás örökké friss ereje

– fogalmazott Ferenc pápa. – Egyedül Jézus Krisztus evangéliuma képes az emberi lelket mélyrehatóan átalakítani, a legnehezebb helyzetekben is képessé tenni arra, hogy jót tegyen, hogy kioltsa a gyűlöletet és megbékítse a konfliktusban lévő feleket. Luxemburg mindenkinek meg tudja mutatni a béke előnyeit a háború borzalmaival szemben, a migránsok integrációját és támogatását a szegregációjukkal szemben, a nemzetek közötti együttműködés előnyeit a megkeményedő álláspontok, valamint az önző és szűk látókörű vagy akár erőszakos saját érdekek érvényesítésének káros következményeivel szemben.”

Sürgető szükség van arra, hogy a hatalommal rendelkezők határozottan és türelmesen őszinte tárgyalásokat folytassanak a nézeteltérések megoldása érdekében, valamint hajlandók legyenek a tisztességes kompromisszumokra, amelyek semmit sem ásnak alá, és ehelyett biztonságot és békét építhetnek mindenki számára.

Ferenc pápa beszéde végén utalt apostoli útja mottójára: „Szolgálni”. Ez közvetlenül utal az Egyház küldetésére, amelyet Krisztus, a szolgává lett Úr hagyott ránk. A Szentatya kérte a jelenlévőket, ne feledjék, hogy

ez a „szolgálatra” elhívás mindannyiunk számára a legmagasabb rangú nemesi cím, a fő feladat, a mindennap követendő életforma.

„Adja Isten, hogy mindig örömteli és nagylelkű szívvel szolgálhassunk. Szűz Mária, Jézus Anyja, a szenvedők vigasztalója, Luxemburg állam védőszentje őrködjön Luxemburg és a világ fölött, és nyerje el Jézustól, Fiától a békét és minden jót. Isten áldja meg Luxemburgot!” – zárta Ferenc pápa az ország közéleti vezetőihez, a civil társadalom és a diplomáciai testület képviselőihez intézett beszédét.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria