Ferenc pápa: Ma is vannak pogány keresztények

Ferenc pápa a napi szentleckének, Szent Pál efezusi levelének üzenetéről elmélkedve elmondta: Mindkét csoport az egyházban volt, együtt mentek szentmisére vasárnaponként, dicsérték az Urat, kereszténynek nevezték magukat.

Ezután a két csoport közötti különbséget mutatta be a Szentatya: A második csoport úgy viselkedett, mint Krisztus keresztjének ellensége! Krisztus keresztjének keresztény ellenségei! Ezek e világi keresztények, névleges keresztények. A nevük keresztény, de az életük pogány – mutatott rá. –Másképpen szólva: pogányok a kereszténység két ecsetvonásával, így bár kereszténynek tűnnek, valójában pogányok. Ma is sokan vannak! Nekünk is figyelmesnek kell lennünk, hogy ne csússzunk a pogány keresztények, a színleg keresztények útjára. A középszerűséghez, a középszerű kereszténységhez alkalmazkodás kísértése az ő pusztulásuk, mert a szív kihűl, langyossá válik. És az Úr a langyosoknak kemény szót mond: „Mert langyos vagy, kiköplek.” Nagyon erős ez a szó! Mert Krisztus keresztjének ellenségei. Fölveszik a nevet, de nem követik a keresztény élet elvárásait.

Pál apostol beszél a keresztények hovatartozásáról, hazájáról. A mi hazánk a mennyben van. A pogány keresztényeké a földön. Ők a világ polgárai, nem pedig a mennyországé. E világ polgárai! Őrizkedjetek tőlük! – intett a pápa, majd magának is feltette a kérdést: Van valami közöm ezekhez? Van bennem valami a világias magatartásból? Valami a pogányságból? Szeretek dicsekedni? Örömöt találok a pénzben? Dölyfös, gőgös vagyok? Hol vannak a gyökereim? A mennyben, vagy a földön?

A mi hazánk a mennyben van, onnan várjuk az Üdvözítőnket, Urunk Jézus Krisztust. És ők? Az ő végső sorsuk a pusztulás lesz! Rosszul végzik ezek a színleg keresztények… De figyeljünk csak a végére: hova visz bennünket ez a haza, ami a szívünkben van? Az e világi a romlásba, Krisztus keresztjének a hazája pedig a vele való találkozásra – figyelmeztetett az egyházfő.

Ferenc pápa végül „a szívben rejlő jelekre” utalt, melyek „megmutatják, hogy az ember a világiasság felé csúszik: ha te szereted és elfogadod a pénzt, a hiábavalóságot és a gőgöt, rossz útra lépsz. Ha ellenben törekszel az Istent szeretni és másokat szolgálni, ha szelíd vagy és alázatos, ha mások szolgája vagy, akkor jó úton jársz. Ha a te személyi igazolványod jó, akkor az a mennyé. A másik éppen ezzel ellentétes. Olyan hovatartozás, mely a rossz felé visz téged. Jézus emiatt kérte annyira az Atyját, hogy mentse meg a tanítványait e világ szellemétől, attól a világiasságtól, mely a pusztulásba visz.

A pápa röviden érintette még a hűtlen intézőről szóló napi evangéliumi történetet is: Hogyan juthatott ez az intéző egészen odáig, hogy becsapja és meglopja az urát? Talán hirtelen, egyik napról a másikra? Nem! Apránként, lassanként. Egyik nap borravaló itt, másik nap kenőpénz ott, míg végül lassan-lassan elérkezik a korrupcióhoz. Ez az e világi útja Krisztus keresztje ellenségeinek, ami aztán a korrupcióhoz vezet. Aminek a vége az, amit ez az ember tett: nyíltan lopott.

A Szentatya végül visszatért Szent Pál szavaihoz, aki azt kéri, tartsunk ki az Úrban, anélkül hogy meggyengülne a szívünk, és a semmiben, a romlásban végeznénk: Kérjük ezt a szép kegyelmet, hogy kitartsunk az Úrban. Hiszen miénk a teljes üdvösség, odaát pedig a színeváltozás, a dicsőségbe átváltozás. Legyünk állhatatosak az Úrban, Krisztus keresztje példája nyomán, ami alázat, szegénység, szelídség, mások szolgálata, imádás, könyörgés.

Forrás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír