Ferenc pápa a Mariannhilli Misszionáriusokhoz: A hang, amelyre hallgatnunk kell, a Szentlélek hangja

A missziós klerikus szerzetes kongregáció a dél-afrikai mariannhilli trappista apátságból indult, Franz Pfanner osztrák származású szerzetes alapította. A pápa a közösség kezdeteire utalva arra kérte a misszionáriusokat, hogy ragaszkodjanak szilárdan az alapító karizmához, amely „egyesíti az evangéliumi tanácsokhoz való hűséget az evangélium ad gentes terjesztésének és Krisztus országának életszentségben, igazságosságban és békében való építésének szenvedélyével”.

Beszédében utalt a Szentatya a káptalan témájára: Szolidaritás: egyetlen lélekre és egyetlen célra kaptunk meghívást. Rámutatott, hogy ez a téma különösen időszerű az egyetemes Egyház által az elmúlt hónapokban megtett szélesebb szinodális út fényében. Ez egy „egyházi út”, amely „elő kívánja mozdítani a szeretetközösséget, minden megkeresztelt részvételét és missziós elkötelezettségét, a találkozáson, a meghallgatáson és az elmélkedésen alapuló lelki megkülönböztetés folyamatán keresztül annak érdekében, hogy egyre nyitottabbá váljanak a Lélek újdonsága és sugallatai iránt”.

A szinodális út lényeges eleme, hogy a világi hívek érezzenek nagyobb társfelelősséget az Egyház életéért és jövőjéért

– hangsúlyozta beszédében a pápa.

A Mariannhilli Misszionáriusok ebben példaként szolgálhatnak – mondta Ferenc pápa, és felidézte a kongregáció történetét, amely azt mutatja, hogy a misszionáriusok számára az evangélium hirdetése a kezdetektől fogva együtt járt azzal az elkötelezettséggel, hogy bátorítsák a helyi hivatásokat, hogy előmozdítsák a helyi közösségekben az átfogó emberi fejlődést, és hogy fejlesszék a közjó érdekében megosztott közös felelősség lelkiségét.

A pápa arra buzdította a misszionáriusokat, hogy miközben kitartóan törekszenek erre az egységre és szolidaritásra az evangélium szolgálatában, ápolják a szüntelen lelkipásztori megtérést, hogy megnyilvánuljon kongregációjuk életének és tevékenységének minden dimenziójában, a világi hívek és papok képzésétől kezdve az apostoli projektek tervezéséig.

És ha a szinodalitás, amelyre az Egyház ebben az időben meghívást kapott, együtt járást és meghallgatást jelent, akkor „az első hang, amelyre hallgatnunk kell, a Szentlélek hangja kell, hogy legyen” – szögezte le Ferenc pápa, majd a meghallgatás lényegét egy metaforával ábrázolta. A Szent Péter téren áll a nagy obeliszk, amely mély benyomást tett Pfanner apátra, a kongregáció alapítójára. A hatalmas erőfeszítések ellenére az obeliszket az utolsó pillanatban csak úgy tudták megmenteni a lezuhanástól, hogy vizet öntöttek a kötelekre.

Ma is, mint mindig, a Szentlélek vizére van szükség, nemcsak azért, hogy kezünk munkája virágozzék, hanem mindenekelőtt azért, hogy megpuhítsa szívünk kemény talaját.”

„Ne legyen kemény a szívetek, ne legyen zárt a szívetek” – fordult a Szentatya a misszionáriusokhoz. Imáiról biztosítva őket azt kívánva, hogy a nagykáptalan teremjen bőséges lelki gyümölcsöket. A szív meglágyítását kérte a jótékony szeretet közelségével és azzal a halk, lágy szóval, amelyen a Lélek szól, amikor egy szívben munkálkodik. „Ezt kívánom nektek, ezt a gyönyörű szelídséget” – búcsúzott Ferenc pápa a Mariannhilli Misszionáriusok nagykáptalanjának tagjaitól.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír