Ferenc pápa: Krisztus keresztje kinyilatkoztatja Isten hatalmát

Utalva az ország több mint hatvan éve tartó megosztottságára, a Szentatya arra buzdította a híveket, hogy helyezzék bizalmukat Krisztus keresztjébe. Tegyenek tanúságot barátságukról, és működjenek együtt a többi kereszténnyel, más vallások követőivel és minden jóakaratú emberrel. Minden koreai egymás testvére, egyetlen népnek a tagja – ez volt a pápa homíliájának fő üzenete.

A hívek könyörgésekor Ferenc pápa arra kérte a szentmisén részt vevőket, imádkozzanak Filoni bíborosért, aki Irakban tartózkodik a pápa személyes küldötteként; továbbá imádkozzanak mindenkiért, akiket üldöznek és akiket arra kényszerítenek, hogy elhagyják otthonukat.

„Kedves testvérek! Koreai tartózkodásom a vége felé közeledik. Hálát adok Istennek a sok áldásért, amelyben ezt a szeretett országot részesítette, különös tekintettel a helyi Egyházra. Ezek között az áldások között különösen megőrzöm az utóbbi napok tapasztalatát, az Ázsia minden részéből érkezett fiatal zarándokok jelenlétét. Jézus iránti szeretetük és lelkesedésük Isten országának terjesztésére ihletet jelentett mindenki számára.

Látogatásom csúcspontja ez a szentmise, amelyben fohászkodunk Istenhez a béke és a kiengesztelődés kegyelméért. Ennek az imának sajátos visszhangja van a koreai félszigeten. Ez a mai mise mindenekelőtt és főként ima a koreai nép kiengesztelődéséért. Az evangéliumban Jézus elmondja, hogy milyen nagy hatása van imánknak, amikor ketten vagy hárman összegyűlünk nevében, hogy kérjünk tőle valamit (vö. Mt 18,19–20). Mennyivel nagyobb a hatása annak, amikor egy egész nép felemeli Istenhez szívből jövő könyörgését!” – hangsúlyozta a Szentatya.

A szentmise első olvasmánya Isten ígéretéről szól, ami az egység és a jólét visszaállítására vonatkozik egy csapásoktól sújtott és megosztott népet illetően – folytatta homíliáját a pápa. Számunkra ez az ígéret tele van reménnyel: olyan jövőt jelez, amelyet Isten már mostantól készít számunkra. Ez az ígéret azonban elválaszthatatlanul kapcsolódik egy parancsolathoz: térjünk vissza Istenhez, és engedelmeskedjünk teljes szívünkkel törvényének (vö. MTörv 30,2–3). A kiengesztelődés, az egység és a béke isteni ajándéka elválaszthatatlanul kapcsolódik a megtérés kegyelméhez: át kell alakítani szívünket, hogy megváltoztathassuk életünk és a történelem folyását, mint egyének és mint nép egyaránt.

Ezt az ígéretet most a koreai nép történelmi tapasztalatának összefüggésében hallgatjuk. Több mint hatvan éve tart a megosztottság és a konfliktus. Azonban Isten sürgető felhívása a megtérésre szól Koreában Krisztus követőihez is, hogy vizsgálják meg, hogyan járulnak hozzá egy igazságos és emberi társadalom építéséhez. Arra szólít, hogy gondolkozzanak el arról – mint egyének és mint közösség –, hogyan tanúskodnak evangéliumi elkötelezettségükről a hátrányos helyzetűek, a kirekesztettek érdekében; mit tesznek azokért, akiknek nincs munkájuk vagy ki vannak zárva a sokak által birtokolt jólétből. Arra szólít, hogy mint keresztények és mint koreaiak, határozottan utasítsátok vissza a gyanakváson, az ellentéten, a versengésen alapuló mentalitást, és segítsétek elő egy olyan kultúra kialakulását, amelyet az evangéliumi tanítás és a koreai nép legnemesebb hagyományos értékei hatnak át – emelte ki Ferenc pápa.

A mai evangéliumi szakaszban Péter azt kérdezi az Úrtól: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?”. Az Úr pedig így válaszol: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenhétszer” (Mt 18,21–22). Ezek a szavak a Jézus által megjelölt kiengesztelődés és békeüzenet szívét alkotják. Parancsolatának engedelmeskedve kérjük naponta mennyei Atyánkat, hogy bocsássa meg bűneinket, miképpen „mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ha nem lennénk készek, hogy ezt megtegyük, hogyan imádkozhatnánk becsületesen a békéért és a kiengesztelődésért? – vetette fel a kérdést a Szentatya.

Jézus azt kéri tőlünk, hogy higgyük: a megbocsátás a kapu, amely elvezet a kiengesztelődéshez. Azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg testvéreinknek fenntartások nélkül. Valami teljesen radikálisat kér tőlünk, de megadja a hozzá szükséges kegyelmet is. Ez emberi távlatokból nézve lehetetlennek, kivitelezhetetlennek, sőt olykor visszataszítónak tűnik. Jézus teszi lehetővé és gyümölcsözővé, keresztje végtelen hatalma által. Krisztus keresztje kinyilatkoztatja Isten hatalmát, amely képes arra, hogy megszüntessen minden megosztottságot, begyógyítson minden sebet, és helyreállítsa a testvéri szeretet eredeti kapcsolatait.

„Ezt az üzenetet hagyom tehát koreai látogatásom végén” – folytatta homíliáját Ferenc pápa. „Bízzatok Krisztus keresztjének hatalmában! Fogadjátok be szívetekbe kiengesztelő kegyelmét, és osszátok meg azt a többiekkel. Azt kérem tőletek, hogy tegyetek meggyőző tanúságot Krisztus kiengesztelő üzenetéről otthon, közösségetekben, a nemzet életének minden területén.

Bízom abban, hogy a barátság és az együttműködés lelkületével – más keresztényekkel, más vallások követőivel és minden jóakaratú férfival és nővel, akik szívükön viselik a koreai társadalom jövőjét – Isten országának kovászai lesztek ezen a földön. A békéért és a kiengesztelődésért mondott imáink akkor tisztább szívekből szállnak majd fel Istenhez kegyelmi ajándékáért, és elnyerik azt az értékes kincset, amelyre mindannyian vágyunk” – hangzott el a pápa homíliájában.

„Imádkozzunk, hogy a párbeszéd, a találkozás és a különbségek leküzdésének új alkalmai jelentkezzenek; folytatódjon a nagylelkű humanitárius segítségnyújtás a szükséget szenvedők számára. Imádkozzunk, hogy egyre szélesebb körben felismerjék: minden koreai egymás testvére, egyetlen család, egyetlen nép tagja. Ugyanazt a nyelvet beszélik.”

Ferenc pápa köszönetet mondott a köztársasági elnök asszonynak, a polgári és egyházi hatóságoknak és mindazoknak, akik bármilyen formában hozzájárultak e látogatás létrejöttéhez. Külön kifejezte személyes elismerését a koreai papoknak, akik naponta folytatják evangéliumi szolgálatukat, és építik Isten népét hitben, reményben és szeretetben.

Arra kérte Krisztus követeit, szeretetének és kiengesztelődésének szolgálóit (vö. 2Kor 5,18–20), hogy továbbra is építsék a tisztelet, a bizalom és a harmonikus együttműködés kapcsolatait plébániáikon, egymás között és püspökeikkel. Az Úr iránti példaadó, fenntartások nélküli szeretetük, a szolgálatukhoz való hűség és odaadás, karitatív elkötelezettségük a szükséget szenvedők iránt járuljon hozzá az ország békéjéhez és kiengesztelődéséhez.

„Kedves testvérek, Isten arra szólít bennünket, hogy visszatérjünk Hozzá, és meghallgassuk szavát. Megígéri, hogy a földön nagyobb békét és jólétet valósíthatunk meg, mint amit elődeink valaha is megtapasztalhattak. Bárcsak Krisztus követői Koreában előkészítenék annak az új napnak a hajnalát, amikor a »reggeli nyugalom« földje élvezheti majd az összhang és a béke leggazdagabb isteni áldásait! Ámen.”

Magyar Kurír