Ferenc pápa: Meghallgatni, majd tettekre váltani Isten szavát

A szavak, amelyek Jézus ajkáról származtak, újnak tűntek, és újnak tűnt a tekintély, amivel azokat mondta. Olyan szavak voltak ezek, amelyek megérintették az ember szívét, amelyek által sokan megértették az üdvösség erejét, amit ezek a szavak hirdettek – jegyezte meg Ferenc pápa. – Ezért a tömeg követte Jézust. Voltak azonban olyanok is, akik mintegy illemből  követték őt, nem igazán tiszta szívvel – éppen csak egy kicsivel akartak jobbak lenni. Ez a felállás kétezer év múltán sem sokban változott: manapság is sokan hallgatják Jézust úgy, mint az a kilenc evangéliumi leprás, akik visszanyert egészségüknek annyira örültek, hogy közben megfeledkeztek Jézusról, aki egészségüket visszaadta.

Jézus azonban továbbra is beszélt a néphez, és szerette őket, szerette ezt a sok embert, mégpedig olyannyira, hogy egy adott ponton azt mondta: „ezek, akik engem követnek, ez az óriási tömeg, ezek az én anyám és testvéreim”, és hozzátette: „azok, akik hallgatják Isten igéjét, és gyakorlatban is megvalósítják azt”. Ez Jézus követésének két feltétele: meghallgatni Isten igéjét, és a gyakorlatba átültetni azt. Ez a keresztény élet, semmi több. Egyszerű, egyszerű. „Talán mi egy kicsit nehezebbé tettük sok olyan magyarázattal, amit senki se ért meg, de a keresztény élet ez: meghallgatni Isten igéjét és tettekre váltani azt” – nyomatékosította Ferenc pápa homíliájában.

Ezért feleli Jézus annak, aki szólt neki, hogy rokonai keresik: „Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik” (Lk 8,21). És Isten igéjének meghallgatásához, Jézus szavának meghallgatásához – mondta a pápa – elég kinyitnunk a Szentírást, az evangéliumot. Ezeket az oldalakat azonban nem elolvasni kell, hanem meghallgatni. Meghallgatni pedig azt jelenti, hogy elolvasom, és azt mondom „Mit is mond ez számomra, az én szívemnek? Mit mond nekem Isten ezekkel a szavakkal?” És életünk megváltozik.

Valahányszor kinyitjuk az evangéliumot, elolvasunk egy részt, és feltesszük magunknak a kérdést: „Isten beszél hozzám ezáltal. Üzen ez nekem valamit? És ha igen, mit üzen?” Ezt jelenti meghallgatni Isten igéjét, meghallgatni azt fülünkkel és szívünkkel, megnyitni szívünket Isten szava előtt. Jézus ellenségei hallgatták szavát, de az volt a szándékuk, hogy hibát találjanak benne, hogy Jézus elbukjon, és elveszítse tekintélyét. Soha nem tették fel azonban maguknak a kérdést: „Mit mond nekem Isten ezekkel a szavakkal?” És Isten nem egyszerűen csak mindenkihez szól – persze, igen, Isten mindenkihez szól – hanem egyenként mindenkihez. Az evangéliumot közülünk minden egyes ember számára írták – emelte ki a Szentatya.

Majd így folytatta: Természetesen gyakorlatba ültetni azt, amit meghallgattunk, nem egyszerű, mert sokkal könnyebb, ha az ember nyugodtan éli az életét, anélkül, hogy gondja lenne arra, amit Isten szava megkíván tőle. Konkrét útmutatást adnak ehhez a parancsolatok és a boldogmondások. Illetve mindig számíthatunk Jézus segítségére, akkor is, amikor a szívünk bár meghallgatja Isten szavát, de úgy tesz, mintha nem értené. Ő irgalmas és megbocsát mindenkinek, megvár mindenkit, mert türelmes.

Jézus befogad mindenkit, azokat is, akik meghallgatják Isten igéjét, majd elárulják azt. Gondoljunk Júdásra! „Barátom” (Mt 26,50), mondja neki Jézus, amikor Júdás elárulja őt. Az Úr mindig magvetőként szórja igéjét, csak nyitott szívet kér, hogy meghallgassuk, és jóakaratot, hogy tettekre váltsuk. Ezért tehát legyen a mai nap imádsága, amit a zsoltárban is hallottunk: „Vezess engem parancsaid ösvényére” (Zsolt 119/118,35a), ami a te Igéd ösvénye, hogy vezetéseddel megtanuljam tettekre váltani szavadat – zárta kedd reggeli szentbeszédét Ferenc pápa.

Magyar Kurír