Ferenc pápa Mitis Iudex kezdetű motu propriója

FERENC
pápa „saját kezdeményezésre” kiadott
„Mitis Iudex” kezdetű apostoli levele a házasság semmisnek nyilvánításáért folyó kánoni eljárás reformjáról az Egyházi Törvénykönyvben

Az Úr Jézus, aki szelíd bíró és lelkünk pásztora, Péter apostolra és utódaira bízta a kulcsok hatalmát, hogy az igazságosság és az igazság szolgálatát teljesítsék az Egyházban. Az itt, a földön végzett oldás és kötés legfőbb és egyetemes hatalma kinyilvánítja, megerősíti és védelmezi a részegyházak pásztorainak hatalmát, amely alapján szent joguk és az Úr előtt kötelességük ítélkezni alárendeltjeik felett (Vö. Concilium Oecumenicum Vaticanum II, Const. dogm. Lumen Gentium, n. 27.).

Az Egyház az évszázadok folyamán a házasság kérdésében egyre világosabban megértette Krisztus szavait, felfogta és mélyebben kifejtette a szent házassági kötelék felbonthatatlanságának tanítását, kidolgozta a házassági beleegyezés érvénytelenségének rendszerét, és alkalmasabban szabályozta a házasságról szóló bírói eljárást, hogy így az egyházi fegyelem egyre jobban megfeleljen a hitben vallott igazságnak.

Mindez úgy történt, hogy a vezérelv mindig a lelkek üdvösségének legfőbb törvénye volt (vö. CIC 1752. kán.), hiszen az Egyház, ahogyan boldog VI. Pál pápa bölcsen tanította, a Szentháromság isteni terve, és ezért minden intézményének, bár mindig tökéletesíthetők, az isteni kegyelem közlésére és állandó elősegítésére kell irányulnia, mindenki adományainak és küldetésének megfelelően, a hívők javára, hiszen ez az Egyház lényegi célja (vö. Paulus VI, Allocutio iis qui II Conventui Internationali Iuris Canonici interfuerunt, 1973. IX. 17.).

Ennek tudatában határoztuk el a házassági semmisségi eljárások reformját. Ezért jogi tudásuk, lelkipásztori bölcsességük és bírósági tapasztalataik tekintetében kiváló személyekből csoportot alakítottunk, hogy a Rota Romana excellenciás dékánjának vezetésével reformtervezetet dolgozzon ki, szilárdan fenntartva a házassági kötelék felbonthatatlanságának elvét. Ez a csoport serény munkával elkészítette a reform szövegtervezetét, amely további szakértők segítségével végzett figyelmes átgondolás után ennek a levélnek az alakját öltötte.

Tehát a lelkek üdvösségének elősegítése – mely ma is, mint hajdan, az intézmények, a törvények és a jog legfőbb célja – indította Róma püspökét arra, hogy ezt a reformdokumentumot adja a püspököknek, akik vele együtt osztoznak az Egyháznak abban a feladatában, hogy védje a hit és a fegyelem egységét a házasság tekintetében, hiszen ez a keresztény család eredete és sarkköve. Különösen ösztönözte a reformot az a tény, hogy igen sok hívő, aki lelkiismereti eligazítást keres, az Egyház jogi struktúráitól a fizikai vagy morális távolság miatt gyakran el van zárva. A szeretet és az irgalmasság tehát azt kívánta, hogy maga az Egyház közeledjen édesanyaként gyermekeihez, akik elzárva érzik magukat tőle.

Ilyen irányú kívánságát fejezte ki a nemrég tartott rendkívüli szinóduson egybegyűlt püspöktestvéreink többsége is, akik a perek gyorsabb és könnyebb lefolytatását szorgalmazták (vö. Relatio Synodi, n. 48.). Kívánságaiknak teljesen megfelelve úgy határoztunk, hogy jelen levelünkben olyan rendelkezéseket adunk ki, amelyek nem a házasságok érvénytelenségét, hanem a perek gyorsaságát és méltányos egyszerűségét segítik, nehogy a perek lezárásának elhúzódása miatt az állapotuk tisztázására váró hívek szívét hosszú ideig nyomassza a kételkedés homálya.

Mindezt elődeink nyomdokait követve tettük, akik azt akarták, hogy a házassági semmisségi ügyeket bírói úton tárgyalják, nem pedig közigazgatási úton, nem mintha a dolog természete ezt megkövetelné, hanem mert a szent kötelék igazságának lehető legjobb védelme ezt kívánja, és éppen ezt biztosítják a perrendtartás garanciái.

A reform kimunkálásában az irányadó alapelvek a következők voltak:

I. Az érvénytelenséget kimondó egyetlen ítélet végrehajtható. – Mindenek előtt jónak láttuk, hogy már ne kívánjunk meg két egybehangzó ítéletet a házasság érvénytelensége mellett ahhoz, hogy a felek új kánoni házasságot köthessenek, hanem legyen elegendő az első bíró által a jog előírása szerint kialakított erkölcsi bizonyosság.

II. Egyes bíró kinevezése a püspök felelősségére. – Egyetlen – mindenesetre klerikus – bíró kinevezését az elsőfokú eljárásra a püspök felelősségére bízzuk, akinek ügyelnie kell, nehogy bírói hatalmának gyakorlásában bármilyen lazaságot megengedjen.

III. Maga a püspök bíró. – Hogy végül is gyakorlatra váltsuk a II. Vatikáni Zsinat tanítását egy fontos területen, úgy határoztunk, hogy nyilvánvalóvá tesszük, hogy a püspök abban az egyházban, amelynek pásztora és feje, egyben bíró is a rábízott hívek között. Azt kívánjuk tehát, hogy a nagy és kicsiny egyházmegyékben egyaránt maga a püspök adja jelét az egyházi struktúrák megtérésének (Vö. Franciscus, Adhort. Apost. Evangelii gaudium, n. 27, in AAS 105 (2013) 1031.), és a bírói feladatot ne hagyja rá teljesen az egyházmegyei hivatal szerveire. Ez különösen érvényes a rövidebb eljárásra, melyet az igen nyilvánvaló érvénytelenség eseteire írunk elő.

IV. A rövidebb eljárás. – Azon túl, hogy a rendes házassági pert gyorsabbá tesszük, kirajzolódott egy rövidebb eljárási forma – a jelenleg érvényes okirati eljáráson kívül -, amelyet azokban az esetekben kell alkalmazni, mikor a házasság érvénytelenségének állítását különösen nyilvánvaló érvek támasztják alá.

Nem kerülte el azonban figyelmünket, hogy a rövid eljárás veszélynek teheti ki a házasság felbonthatatlanságának elvét; éppen ezért akartuk, hogy az ilyen perekben maga a püspök legyen a bíró, aki a Péterrel való katolikus hitbeli és fegyelmi egységet pásztori tisztségénél fogva a legjobban biztosítja.

V. Fellebbezés a metropolitai székhez. – A metropolitai székhez való fellebbezést helyre kell állítani, hiszen az egyháztartomány fejének ez az évszázadok során állandó tisztsége a szinodalitás kiemelkedő jele az Egyházban.

VI. A püspöki konferenciák sajátos feladata. – A püspöki konferenciák, melyeknek különös apostoli igyekezettel kell törekedniük a szétszórt hívők elérésére, vegyék ki a részüket a már említett megtérés feladatából, és tartsák teljes tiszteletben a püspökök jogát, hogy a bírói hatalom gyakorlását saját részegyházukban megszervezzék.

A közelség helyreállítása a bíró és a hívek között nem lesz eredményes, ha az egyes püspökök a konferenciáktól nem kapnak ösztönzést és segítséget a házassági eljárás megújításának megvalósítására.

A püspöki konferenciák, a bíró közelségének megvalósításán kívül, amennyire lehetséges, gondoskodjanak arról, hogy – a bírósági munkatársak igazságos és tisztes díjazásának fenntartásával – biztosítsák az eljárások ingyenességét, hogy az Egyház a hívek nagylelkű édesanyjaként a lelkek üdvösségével ilyen szorosan összefüggő kérdésben kinyilvánítsa Krisztusnak azt az ingyenes szeretetét, amellyel megváltott mindnyájunkat.

VII. Fellebbezés az Apostoli Szentszékhez. – Az Apostoli Szentszék rendes bíróságához, vagyis a Rota Romanához való fellebbezés lehetőségét mindenesetre fenn kell tartani, tekintettel az ősi jogi elvre, hogy így erősödjék a kötelék Péter Széke és a részegyházak között. Ennek a fellebbezésnek a szabályozása során azonban ügyelni kell arra, hogy a joggal való minden visszaélést kizárjanak, nehogy a lelkek üdvössége kárt szenvedjen.

A Rota Romana saját törvényét pedig, amennyiben szükséges, mielőbb a megújított eljárás szabályaihoz kell igazítani.

VIII. Rendelkezések a keleti egyházak számára. – Figyelembe véve a keleti egyházak sajátos egyházi és fegyelmi rendjét, a mai napon megfelelő külön szabályokat adunk ki a házassági eljárások fegyelmének a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexében való megújítására.

Mindezek érett megfontolása után elhatározzuk és elrendeljük, hogy a Codex Iuris Canonici VII. könyve III. része I. címének I. fejezete (A házasság semmisségének kinyilvánításáért folyó perek; 1671–1691. kán.) helyett 2015. december 8-tól az alábbi szöveg álljon:

1. cikkely – Az illetékes fórum és a bíróságok

1671. kán. – 1. §. A megkereszteltek házassági ügyei saját jogon az egyházi bíróhoz tartoznak.
2. §. A házasság tisztán polgári hatásairól szóló ügyek a világi hatósághoz tartoznak, hacsak a részleges jog elő nem írja, hogy ezeket az ügyeket az egyházi bíró vizsgálhatja és döntheti el.

1672. kán. – Az Apostoli Szentszéknek nem fenntartott házassági semmisségi ügyekben illetékes:
1. a házasságkötés helyének bírósága;
2. bármelyik vagy mindkét fél lakóhelyének vagy pótlakóhelyének bírósága;
3. annak a helynek a bírósága, ahol a bizonyítékok többségét ténylegesen össze kell gyűjteni.

1673. kán. – 1. §. A házassági semmisségi ügyekben, azok kivételével, amelyekről a jog kifejezetten másként rendelkezik, minden egyházmegyében a megyéspüspök az első fokú bíró, aki bírói hatalmát a jog szerint személyesen vagy mások útján gyakorolhatja.
2. §. A püspök létesítsen egyházmegyéje számára a házassági semmisségi ügyekre egyházmegyei bíróságot, fenntartva a püspök jogát, hogy más közeli egyházmegyei vagy egyházmegyeközi bírósághoz forduljon.
3. §. A házasság semmisségéről szóló ügyek három bíróból álló tanácsnak vannak fenntartva. A tanács elnökének klerikus bírónak kell lennie, a többi bírók lehetnek világiak is.
4. §. Ha nem lehet társas bíróságot alakítani, a bíróságot vezető püspök az egyházmegyében vagy a 2. § szerint választott közeli bíróságnál bízza az ügyeket egyetlen klerikus bíróra, aki – ahol lehetséges – vegyen maga mellé két kipróbált életű, a jogi vagy a humán tudományokban jártas, a püspöktől erre a feladatra jóváhagyott ülnököt. Hacsak az ellenkezője nem nyilvánvaló, ezt az egy bírót illeti, amit a jog a testületnek, az elnöknek vagy az előadóbírónak tulajdonít.
5. §. A másodfokú bíróságnak, az érvénytelenség terhe alatt, mindig társas bíróságnak kell lennie a fenti 3. § előírása szerint.
6. §. Az elsőfokú bíróságtól a másodfokú metropolitai bírósághoz kell fellebbezni az 1438–1439. és az 1444. kán. előírásainak fenntartásával.

2. cikkely – A házasság megtámadásának joga

1674. kán. – 1. §. A házasság megtámadására jogképesek:
1. a házastársak;
2. az ügyész, mikor a semmisség nyilvánosságra került, ha a házasságot nem lehet vagy nem hasznos érvényesíteni.
2. §. Azt a házasságot, amelyet a két házastárs életében nem támadtak meg, egyikük vagy mindkettőjük halála után nem lehet megtámadni, hacsak az érvényesség előzetes kérdésként nem merül fel más kánoni vagy világi bíróság előtt folyó vita megoldásához.
3. §. Ha pedig a házastárs a per folyamán meghal, az 1518. kán. szerint kell eljárni.

3. cikkely – A peralapítás és a vizsgálat

1675. kán. – A bírónak, mielőtt az ügyet elfogadja, meg kell győződnie arról, hogy a házasság helyrehozhatatlanul megromlott és így a házastársi együttélés nem helyreállítható.

1676. kán. – 1. §. Amikor a keresetlevelet megkapta, a bírósági helynök, ha úgy véli, hogy annak van valami alapja, fogadja el azt, és magának a keresetlevélnek az aljára vezetett határozattal rendelje el, hogy annak egy példányát közöljék a kötelékvédővel, és ha a keresetlevelet nem írta alá mindkét fél, az alperessel is, tizenöt nap határidőt adva neki, hogy foglaljon állást a kéréssel kapcsolatban.
2. §. Ennek a határidőnek az elteltével, ha és amennyiben alkalmasnak tartja, az alperes ismételt felszólítása után az állásfoglalásra, a bírósági helynök határozatával állapítsa meg a perkérdést és döntse el, hogy az ügyet rendes vagy az 1683–1687. kán. szerinti rövidebb eljárással kell-e tárgyalni. Ezt a határozatot rögtön közöljék a felekkel és a kötelékvédővel.
3. §. Ha az ügyet rendes eljárással kell tárgyalni, a bírósági helynök ugyanebben a határozatában rendelje el a bírói tanács megalakítását vagy jelöljön ki egyes bírót két ülnökkel az 1673. kán. 4. §-a szerint.
4. §. Ha pedig rövidebb eljárást rendelt el, a bírósági helynök az 1685. kán. előírása szerint járjon el.
5. §. A perkérdésnek meg kell határoznia, hogy milyen jogcímen vagy jogcímeken támadják a házasság érvényességét.

1677. kán. – 1. §. A kötelékvédőnek, a felek védőinek és – ha szerepel a perben – az ügyésznek joga van:
1. a felek, a tanúk és a szakértők kihallgatásán jelen lenni az 1559. kán. előírásának fenntartásával;
2. a peres iratokba akkor is, ha még nem tették közzé őket, betekinteni, és a felektől beterjesztett okmányokat megvizsgálni.
2. §. Az 1. § 1. sz.-ában említett kihallgatáson a felek nem lehetnek jelen.

1678. kán. – 1. §. A házassági semmisségi ügyekben a perbeli beismerés és a felek nyilatkozatai, melyeket esetleg maguknak a feleknek a szavahihetőségéről szóló tanúk erősítenek meg, teljes bizonyító erővel rendelkezhetnek, amelyet az összes jelek és kiegészítő bizonyítékelemek figyelembevételével a bírónak kell értékelnie, hacsak nincsenek más elemek, amelyek azokat gyengítik.
2. §. Ugyanezekben az ügyekben egyetlen tanú vallomása is teljes bizonyító erejű lehet, ha minősített tanúról van szó, aki a hivatalból végzett cselekményeiről tanúskodik, vagy ha a személyi és a dolgi körülmények ezt indokolják.
3. §. Az impotenciáról vagy a beleegyezésnek elmebetegség vagy pszichikai természetű rendellenesség miatti hiányáról folyó perekben a bíró vegye igénybe egy vagy több szakértő közreműködését, hacsak ennek szükségtelensége a körülményekből nem nyilvánvaló; egyéb ügyekben az 1574. kán. előírását kell megtartani.
4. §. Ha az ügy vizsgálata során igen valószínű kétség merül fel aziránt, hogy nem hálták el a házasságot, a bíróság a felek meghallgatásával felfüggesztheti a semmisségi ügyet és kiegészítheti a vizsgálatot az el nem hált házasság alóli felmentés érdekében, végül felterjesztheti az iratokat az Apostoli Szentszékhez az egyik vagy mindkét házastárs felmentési kérelmével és a bíróság, valamint a püspök szavazatával együtt.

4. cikkely – Az ítélet, annak megtámadása és végrehajtása

1679. kán. – A házasság semmisségét elsőként megállapító ítéletet az 1630-1633. kán.-ban rendelt határidők elteltével végre lehet hajtani.

1680. kán. – 1. §. Az ítéletet a maga számára sérelmesnek tartó félnek, valamint az ügyésznek és a kötelékvédőnek érintetlenül fennmarad a joga, hogy az ítélet ellen semmisségi panaszt vagy fellebbezést nyújtson be az 1619–1640. kán.-nak megfelelően.
2. §. A jogban a fellebbezésre és annak követésére megállapított határidők elteltével, miután a felsőbb fokú bíróság megkapta a peres iratokat, alakítsák meg a bírói tanácsot, jelöljék ki a kötelékvédőt és figyelmeztessék a feleket, hogy adott határidőn belül terjesszék elő megjegyzéseiket; ennek elmúltával, ha a fellebbezés nyilvánvalóan pusztán halogató jellegűnek tűnik, a társas bíróság határozatával erősítse meg az előző fokon hozott ítéletet.
3. §. Ha a fellebbezést elfogadták, ugyanúgy kell eljárni, mint az első fokon, megfelelő alkalmazással.
4. §. Ha fellebbviteli fokon új házassági semmisségi jogcímet jelentenek be, a bíróság első fok gyanánt elfogadhatja azt és ítélkezhet róla.

1681. kán. – Ha végrehajtható ítéletet hoztak, bármikor harmadfokú bírósághoz lehet fordulni perújrafelvétel végett az 1644. kán. előírása szerint, új és súlyos bizonyítékok vagy érvek felhozásával, az ítélet megtámadásának bejelentésétől számított harminc nap jogvesztő határidőn belül.

1682. kán. – 1. §. Miután a házasság semmisségét kimondó ítélet végrehajthatóvá vált, a felek, akiknek házasságát semmisnek nyilvánították, új házasságot köthetnek, hacsak az ítélethez fűzött vagy a helyi ordinárius által elrendelt tilalom ezt nem akadályozza.
2. §. Mihelyt az ítélet végrehajthatóvá vált, a bírósági helynöknek azonnal közölnie kell azt a házasságkötés helyének ordináriusával. Annak pedig gondoskodnia kell arról, hogy a házasság semmisségének kimondását és az esetleges tilalmakat a házassági és a keresztelési anyakönyvekbe bejegyezzék.

5. cikkely – A püspök előtt folyó rövidebb házassági eljárás

1683. kán. – Maga a megyéspüspök illetékes a házassági semmisségi ügyekben rövidebb eljárással ítélkezni, valahányszor:
1. a kérést mindkét házasfél terjeszti elő vagy egyikük a másik egyetértésével;
2. olyan tanúvallomások vagy okiratok által alátámasztott tárgyi vagy személyi körülmények merülnek fel, amelyek nem kívánnak részletesebb kutatást vagy vizsgálatot, és nyilvánvalóvá teszik az érvénytelenséget.

1684. kán. – A keresetlevélnek, amely a rövidebb eljárást bevezeti, az 1504. kán.-ban említetteken kívül:
1. röviden, teljesen és világosan elő kell adnia azokat a tényeket, amelyeken a kérés alapul;
2. meg kell jelölnie a bizonyítékokat, amelyeket a bíró azonnal összegyűjthet;
3. csatolva tartalmaznia kell azokat az okiratokat, amelyek a kérést megalapozzák.

1685. kán. – A bírósági helynöknek ugyanabban a határozatban, amelyben a perkérdést meghatározza, ki kell neveznie a vizsgálóbírót és az ülnököt, és egy nem harminc napnál később, az 1686. kán. szerint tartandó ülésre meg kell idéznie mindenkit, akinek azon részt kell vennie.

1686. kán. – A vizsgálóbíró, amennyiben lehetséges, egyetlen ülésen gyűjtse össze a bizonyítékokat, és tűzzön ki tizenöt nap határidőt a kötelék mellett szóló észrevételek és a felek mellett szóló esetleges védelmek beterjesztésére.

1687. kán. – 1. §. Az iratok kézhezvétele után a megyéspüspök, megtanácskozva a dolgot a vizsgálóbíróval és az ülnökkel, mérlegelve a kötelékvédő észrevételeit és a felek esetleges védelmeit, ha erkölcsi bizonyosságot szerez a házasság érvénytelenségéről, hozza meg az ítéletet. Egyébként bocsássa az ügyet rendes eljárásra.
2. §. Az ítélet teljes szövegét, az indoklással együtt, a lehető leggyorsabban közöljék a felekkel.
3. §. A püspök ítélete ellen a metropolitához vagy a Rota Romanához lehet fellebbezni; ha pedig az ítéletet maga a metropolita hozta, a legrégibb szuffragáneus püspökhöz lehet fellebbezni; az olyan püspök ítélete ellen, akinek a római pápán kívül nincsen felsőbb hatósága, az általa maga által kiválasztott püspökhöz lehet fellebbezni.
4. §. Ha nyilvánvalóan kitűnik, hogy a fellebbezés pusztán halogató jellegű, a metropolita vagy a 3. §-ban említett püspök vagy a Rota Romana dékánja, eleve utasítsa el azt határozatilag; ha pedig elfogadja, az ügyet bocsássák fellebbviteli fokon rendes eljárásra.

6. cikkely – Az okirati eljárás

1688. kán. – Az 1676. kán. szerint beterjesztett kérelem elfogadása után a megyéspüspök vagy a bírósági helynök vagy a kijelölt bíró, a rendes eljárás formaságainak elhagyásával, de a felek megidézésével és a kötelékvédő közbejöttével, ítéletileg kijelentheti a házasság semmisségét, ha támadhatatlan és kifogástalan okiratból biztosan kitűnik, hogy érvénytelenítő akadály állt fenn, vagy hiányzott a törvényes forma – feltéve, hogy ugyanilyen biztos az is, hogy felmentést nem adtak –, vagy hogy a képviselőnek nem volt érvényes megbízatása.

1689. kán. – 1. §. Ez ellen a kijelentés ellen a kötelékvédő, ha megfontoltan úgy véli, hogy az 1688. kán.-ban felsorolt hibák megléte vagy a felmentés hiánya nem biztos, köteles fellebbezni a másodfokú bíróhoz, akinek az iratokat el kell küldeni, írásban figyelmeztetve őt, hogy okirati eljárásról van szó.
2. §. Annak a félnek, aki úgy érzi, hogy az ítélet számára sérelmes, megmarad a joga a fellebbezésre.

1690. kán. – A másodfokú bíró dönti el, a kötelékvédő közbejöttével és a felek meghallgatása után, ugyancsak az 1688. kán.-ban leírt módon, hogy megerősítendő-e az ítélet, vagy inkább a rendes jogi úton kell eljárni az ügyben; ebben az esetben az ügyet visszaküldi az elsőfokú bírósághoz.

7. cikkely – Általános szabályok

1691. kán. – 1. §. Az ítéletben figyelmeztetni kell a feleket azokra az erkölcsi és akár polgári kötelezettségekre is, amelyek esetleg terhelik őket egymás és a gyermek iránt, a tartás és a nevelés biztosítását illetően.
2. §. A házasság semmisségének kinyilvánításáért folyó pereket nem lehet az 1656–1670. kán. szerinti szóbeli egyházi peres eljárással tárgyalni.
3. §. Az eljárásmódra vonatkozó egyéb kérdésekben, hacsak a dolog természete nem zárja ki, az általában a perekről és a rendes egyházi peres eljárásról szóló kánonokat kell alkalmazni a személyek állapotáról folyó és a közérdeket érintő perekre vonatkozó különleges előírások megtartásával.

***

Az 1679. kán. rendelkezését azokra a házasság semmisségét kimondó ítéletekre kell alkalmazni, amelyeket a jelen levél hatályba lépésének napjával kezdődően adnak ki.

A jelen levélhez eljárási szabályzat csatlakozik, melyet a megújult törvény helyes és pontos alkalmazása céljából fontosnak tartottunk, és amelyet gondosan meg kell tartani a hívők javának védelmében.

Elrendeljük, hogy mindaz, amit ebben a levelünkben határoztunk, érvényes és hatályos legyen, minden ellenkező – akár a legkülönlegesebb említésre méltó – rendelkezés hatályon kívül helyezésével.

Bátran bízzuk a dicsőséges és áldott, mindig Szűz Mária, az irgalmasság Anyja, valamint Szent Péter és Pál apostolok közbenjárására az új házassági eljárás tevékeny végrehajtását.

Kelt Rómában, Szent Péternél, 2015. augusztus 15-én, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepén, Pápaságunk harmadik évében.

Ferenc

Eljárási szabályzat a házasság semmisnek nyilvánításáért folyó ügyekben

A Rendkívüli Püspöki Szinódus 2014 októberében tartott III. Általános Ülése megállapította, hogy a hívek nehezen jutnak el az egyházi bíróságokhoz. Mivel pedig a püspöknek mint jó pásztornak kötelessége, hogy a sajátos lelkipásztori gondozásra szoruló híveinek segítségére siessen, biztos tudatában annak, hogy Péter utóda és a püspökök együttműködnek a törvény ismeretének elterjesztésében, jónak látszott, hogy a házassági per alkalmazására vonatkozó részletesebb szabályokkal együtt bizonyos eszközöket adjunk, hogy a bíróságok munkája meg tudjon felelni a hívőknek, akik az igazság kinyilvánítását kérik arról, hogy tönkrement házasságuk köteléke létezik-e vagy sem.

1. cikkely – A püspöknek a 383. kán. 1. §-a értelmében apostoli lelkülettel kell követnie a különvált vagy elvált házastársakat, akik életállapotuk miatt esetleg felhagytak a vallás gyakorlásával. Ő tehát osztozik a plébánosokkal (vö. 529. kán. 1. §) az ilyen nehézségekkel küzdő Krisztus-hívők lelkipásztori ellátásának gondjában.

2. cikkely – A pert megelőző vagy lelkipásztori vizsgálat, amely plébániai vagy egyházmegyei keretek közt fogadja a különvált vagy elvált Krisztus-hívőket, akik kételkednek házasságuk érvényessége felől vagy meg vannak győződve annak érvénytelenségéről, azt a célt szolgálja, hogy felismerjék helyzetüket és egybegyűjtsék azokat az elemeket, amelyek hasznosak az esetleges rendes vagy rövidebb bírósági eljáráshoz. Ezt a vizsgálatot az egyházmegye egységes házasságpasztorációs munkájának keretében kell végezni.

3. cikkely – Ezt a vizsgálatot a helyi ordinárius által alkalmasnak tartott személyekre kell bízni, akik kánonjogi – de nem kizárólag ilyen – szakértelemmel rendelkeznek. Ezek közé tartozik elsősorban a helyi plébános vagy az, aki a feleket az esküvőre felkészítette. Ezt a tanácsadói feladatot rá lehet bízni más, a helyi ordinárius által jóváhagyott klerikusokra, megszentelt életet élőkre vagy világiakra is.

Az egyházmegye vagy több egyházmegye együtt, a jelenlegi csoportosításuk szerint, állandó szervezetet is létrehozhatnak ennek a szolgálatnak a teljesítésére, és ha alkalmas, összeállíthatnak egy segédkönyvet is, amely a lényeges elemeket tartalmazza ennek a vizsgálatnak a lehető legjobb lefolytatásához.

4. cikkely – A lelkipásztori vizsgálat egybegyűjti azokat az elemeket, amelyek hasznosak ahhoz, hogy a házastársak vagy jogvédőjük kezdeményezze az ügyet az illetékes bíróság előtt. Meg kell vizsgálni, hogy a felek egyetértenek-e a semmisség kérésében.

5. cikkely – Az összes elemek egybegyűjtése után a vizsgálat a keresetlevéllel zárul, amelyet, ha a helyzet úgy kívánja, be kell terjeszteni az illetékes bíróságnak.

6. cikkely – Mivel az Egyházi Törvénykönyvet minden szempontból alkalmazni kell, a sajátos szabályok fenntartásával, a házassági perekben is, az 1691. kán. 3. §-ának megfelelően, a jelen szabályzat nem kívánja részletesen kifejteni az egész eljárás vázlatát, hanem csupán a főbb törvényi újításokat igyekszik megvilágítani és ahol szükséges, kiegészíteni.

I. Cím – Az illetékes fórum és a bíróságok

7. cikkely – 1. §. Az 1672. kán.-ban említett illetékességi jogcímek egyenrangúak, de lehetőség szerint meg kell tartani azt az elvet, hogy a felek és a bíró közel legyenek egymáshoz.
2. §. A bíróságoknak az 1418. kán. szerinti együttműködése révén pedig biztosítani kell, hogy bármely fél vagy tanú a lehető legkisebb költséggel vehessen részt a perben.

8. cikkely – 1. §. Azokban az egyházmegyékben, amelyeknek nincs saját bíróságuk, a püspök gondoskodjon arról, hogy mielőbb, akár az egyházmegye vagy az egyházmegyék csoportja és az Apostoli Szentszék által támogatott állandó továbbképző tanfolyamok révén is, olyan személyeket képezzenek, akik a házassági ügyekre megalakítandó bíróságokon dolgozni tudnak.
2. §. A püspök kiválhat az 1423. kán. előírása szerint létesített egyházmegyeközi bíróságból.

II. Cím – A házasság megtámadásának joga

9. cikkely – Ha per folyamán, még a perbezárás előtt a házastárs meghal, a perfolyamat felfüggesztődik, amíg a másik házastárs vagy más, akinek érdekében áll, nem kezdeményezi a folytatást. Ebben az esetben a törvényes érdeket bizonyítani kell.

III. Cím – A peralapítás és a vizsgálat

10. cikkely – A bíró elfogadhatja a szóbeli kérelmet, valahányszor a fél akadályozva van a keresetlevél benyújtásában: utasítsa azonban a jegyzőt, hogy készítsen írott okmányt, amelyet fel kell olvasni a félnek, akinek jóvá kell azt hagynia. Ez az irat minden jogi hatás tekintetében egyenértékű a fél által írt keresetlevéllel.

11. cikkely – 1. §. A keresetlevelet az 1673. kán. előírása szerint kiválasztott egyházmegyei vagy egyházmegyeközi bíróságnak kell benyújtani.
2. §. Nem minősül a kérelemnek való ellentmondásnak, ha az alperes a bíróság igazságosságára bízza magát, vagy ismételt, szabályos idézés után semmilyen választ nem ad.

IV. Cím – Az ítélet, annak megtámadása és végrehajtása

12. cikkely – A jog szerint szükséges erkölcsi bizonyossághoz nem elegendő, hogy a bizonyítékok és jelek túlnyomó jelentőségűek legyenek, hanem az szükséges, hogy a jogi és ténybeli tévedés minden ésszerű pozitív kétsége kizárt legyen, ha nincs is teljesen kizárva az ellenkező lehetőség.

13. cikkely – Ha a fél kifejezetten kijelenti, hogy elutasít az ügyre vonatkozó minden értesítést, akkor azt kell tartani, hogy lemondott arról a jogáról, hogy megkapja az ítélet példányát. Ebben az esetben vele az ítélet rendelkező része közölhető.

V. Cím – A rövidebb házassági eljárás a püspök előtt

14. cikkely – 1. §. Azok között a tárgyi és személyi körülmények között, amelyek lehetővé teszik, hogy a házassági semmisségi ügyet rövidebb eljárással tárgyalják az 1683–1687. kán. szerint, említhetők például: a hit olyan hiánya, amely a beleegyezés színlelését vagy az akaratot meghatározó tévedést okozhatja; a házastársi együttélés rövidsége; a gyermek elkerülése céljából végzett abortusz; makacs kitartás egy házasságon kívüli kapcsolatban az esküvő idején vagy közvetlenül utána; a terméketlenség, valamely súlyos, fertőző betegség, illetve korábbi kapcsolatból származó gyermekek vagy börtönbüntetés megtévesztő szándékú eltitkolása; a házasságkötésnek a házasélettől teljesen idegen indoka vagy a nő előre nem látott terhessége; a beleegyezés kikényszerítésére alkalmazott fizikai erőszak; az értelem használatának orvosi dokumentumokkal igazolt hiánya, stb.
2. §. A kérelmet alátámasztó okiratok közé tartoznak mindazok az orvosi dokumentumok, amelyek nyilvánvalóan feleslegessé tehetik, hogy hivatalból szakértői véleményt kérjenek.

15. cikkely – Ha beterjesztették a keresetlevelet a rendes eljárás megindítására, de a bírósági helynök úgy ítéli, hogy az ügy rövidebb eljárással tárgyalható, a keresetlevélnek az 1676. kán. 1. §-a szerinti közlése keretében szólítsa fel az alperest, aki a keresetlevelet nem írta alá, hogy közölje a bírósággal, hozzájárul-e a beterjesztett kéréshez és részt kíván-e venni az eljárásban. Valahányszor szükséges, a bírósági helynök szólítsa fel a felet vagy a feleket, akik a keresetlevelet aláírták, hogy mielőbb egészítsék ki a keresetlevelet az 1684. kán. előírása szerint.

16. cikkely – A bírósági helynök kijelölheti önmagát vizsgálóbírónak, ám amennyiben lehetséges, abból az egyházmegyéből nevezzen ki vizsgálóbírót, ahonnan az ügy származik.

17. cikkely – Az 1685. kán. szerinti idézés kibocsátásakor tájékoztatni kell a feleket, hogy legalább három nappal a vizsgálati ülés előtt, ha nem voltak csatolva a keresetlevélhez, kérdőpontokat terjeszthetnek be, amelyekről a felek vagy a tanúk kihallgatását kérik.

18. cikkely – 1. §. A felek és ügyvédeik jelen lehetnek a többi felek és a tanúk kihallgatásán, hacsak a vizsgálóbíró a tárgyi és személyi körülmények miatt úgy nem ítéli, hogy másként kell eljárnia.
2. §. A felek és a tanúk válaszait a jegyzőnek írásba kell foglalnia, de csak összefoglaló jelleggel és annyiban, amennyiben a vitatott házasság lényegéhez tartoznak.

19. cikkely – Ha az ügyet egyházmegyeközi bíróság előtt vizsgálják ki, az a püspök, akinek az ítéletet ki kell mondania, annak a helynek a püspöke, amely alapján az 1672. kán. szerint az illetékességet megállapították. Ha több ilyen van, akkor lehetőleg tartsák meg a felek és a bíró közti közelség elvét.

20. cikkely – 1. §. Az ítélet kimondásának módját a megyéspüspök józan megítélése szerint határozza meg.
2. §. Az ítéletet, melyet mindenesetre a püspöknek a jegyzővel együtt kell aláírnia, és amelynek röviden és rendezetten ki kell fejtenie a döntés indokait, rendesen a döntés napjától számított egy hónapon belül közölni kell a felekkel.

VI. Cím – Az okirati eljárás

21. cikkely – Az illetékes megyéspüspököt és bírósági helynököt az 1672. kán. előírása szerint kell meghatározni.


Fordította: Erdő Péter

Fotó: News.va

Szent István Társulat/Magyar Kurír