Ferenc pápa lefordított beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
Módfelett vártam ezt a pillanatot. Zarándokként jöttem, hogy imádkozzam, megerősítsek és megerősödjem ezeknek a testvéreknek a hitében, akik tanúságtételükkel és odaadásukkal mutatják az utat. Hálás vagyok a fogadtatásért.
Ez a kegyhely azoknak a keresztényeknek idézi fel az alakját és a nevét, akik sok évvel ezelőtt szenvedtek vértanúhalált, kezdve Miki Szent Pállal és társaival, 1597. február 5-én, és sok más vértanúét, akik szenvedésükkel és halálukkal megszentelték ezt a földet.
Nagaszaki atombomba-tragédiájának helyszínétől három kilométerre fekszik az a hely, amely Miki Szent Pálnak és társainak, a „japán vértanúknak” állít emléket. A Nisizaka-dombon 1597. február 5-én az akkori fiatal japán egyház 26 tagját végezték ki, 17 japán keresztényt és kilenc európai szerzetest. Haláluk egy hosszú, két évszázadon át tartó véres keresztényüldözés nyitánya volt. A vörös téglákból épített hatalmas emlékműbe a kereszt függőleges száraként foglalták egymás mellé a 26 vértanú ember nagyságú bronz domborműveit. A zuhogó eső ellenére több ezer zarándok várta a Szentatyát a helyszínen.
Kétségtelen, hogy ez a kegyhely nem a halálról, hanem az élet diadaláról szól. Szent II. János Pál nemcsak a vértanúk hegyének látta ezt a helyet, hanem a boldogságok igazi hegyének, ahol Szentlélekkel eltelt, önzéstől, kényelemtől és gőgtől mentes emberek tanúságtételét fogadhatjuk (vö. Gaudete és exsultate apostoli buzdítás, 65). Mert itt az evangélium fénye felragyogott a szeretetben, mely diadalmaskodott az üldöztetés és a kard felett.
Ez a hely mindenekelőtt olyan emlékmű, amely a húsvétot hirdeti, hiszen azt üzeni, hogy az utolsó szó – az összes cáfolat ellenére – nem a halálé, hanem az életé. Nem a halálra kaptunk meghívást, hanem a teljes Életre; ők ezt hirdették. Igen, itt van a halál és a vértanúság sötétsége, de a feltámadás fénye is hirdettetik, ahol a vértanúk vére az új élet magjává válik, amelyet Krisztus mindannyiunknak adni akar. Tanúságtételük megerősít bennünket a hitben, és segít megújítanunk odaadásunkat és elkötelezettségünket, hogy misszionárius tanítványként éljünk, aki tud dolgozni egy olyan kultúráért, amely képes minden életet mindig óvni és megvédeni, a mindenki felé, különösen a leginkább rászorulók felé irányuló mindennapi és csendes szolgálat „vértanúsága” által.
Azért jövök ehhez a vértanúknak szentelt emlékműhöz, hogy találkozzam ezekkel a szent férfiakkal és nőkkel, és annak a fiatal jezsuitának a „kicsinységével” akarom ezt tenni, aki „a föld határairól” jött, és mélységes inspiráló és megújulást szolgáló forrásra lelt az első japán vértanúk történetében. Ne felejtsük el az áldozatban megmutatkozó szeretetet!
Ne maradjon múzeumban őrzött és ott tisztelt múltbeli tettek dicsőséges ereklyéje, hanem legyen minden apostolság lelkének emléke és élő tüze, mely képes megújítani és folyamatosan ébren tartani az evangelizáló buzgóságot. Az Egyház, a mai Japánban, minden nehézségével és ígéretével, teljesítse azt a feladatát, hogy mindennap hallgassa meg Miki Szent Pálnak a keresztjéről hirdetett üzenetét, és ossza meg minden férfival és nővel az evangélium örömét és szépségét, mely út, igazság és élet (vö. Jn 14,6). Kívánom, hogy nap mint nap meg tudjunk szabadulni mindentől, ami terhet jelent, és megakadályozza, hogy alázattal, szabadon, nyílt beszéddel (parrészia) és szeretettel járjuk életünk útját.
Testvérek, ezen a helyen csatlakozunk azokhoz a keresztényekhez is, akik a világ sok részén hitük miatt szenvednek és vértanúhalált halnak. A 21. század vértanúi ők, akik tanúságtételükkel kihívást intéznek hozzánk, hogy bátran járjuk a boldogságok útját.
Imádkozunk értük és velük, és emeljük fel szavunkat, hogy a vallásszabadság mindenki számára és a bolygó minden szegletében biztosítva legyen; és emeljük fel szavunkat a vallások mindenfajta manipulációja ellen, melyet „az integrista és megosztó politikák, a féktelen nyereségre törekvő rendszerek és a gyűlölködő ideológiai tendenciák” hajtanak végre, „melyek manipulálják az emberek cselekvését és sorsát” (Dokumentum az emberi testvériségről, Abu-Dzabi, 2019. február 4).
Kérjük a Szűzanyát, a vértanúk királynőjét, Miki Szent Pált és összes társát, akik a történelem folyamán életükkel hirdették az Úr csodás tetteit, hogy járjanak közben földetekért és az egész Egyházért, hogy áldozatuk felélessze és elevenen tartsa a misszió örömét.
[Angelus Domini…]
Endo Suszaku (1923–1996) Némaság című regényéről, mely a Japánba érkező jezsuita misszionáriusok vértanúságáról és a kis helyi egyház megpróbáltatásairól szól, korábban Nemeshegyi Péter jezsuitával az azonos című film magyarországi bemutatójához kapcsolódóan beszélgettünk.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria