Ferenc pápa nagycsütörtök este a börtönben: Jézus megmutatja, milyennek kell lennünk egymáshoz

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes homíliájának fordítását közreadjuk.

Felkelti a figyelmünket, hogy Jézus, éppen egy nappal keresztre feszítése előtt, hajtja végre ezt a cselekedetet. Abban a korban szokás volt megmosni az emberek lábát, mert az utak porosak voltak. Az emberek kívülről jöttek, és mielőtt beléptek a házba, a lakoma előtt, a találkozó előtt megmosták a lábukat. De ki mosta meg az emberek lábát? A rabszolgák, mert ez rabszolgamunka volt. Képzeljük csak el, mennyire megdöbbentek a tanítványok, amikor látták, hogy Jézus elkezdi ezt a rabszolgákra háruló feladatot végezni.

Jézus azért teszi, hogy megértesse velük a következő nap üzenetét, azt, hogy rabszolgaként fog meghalni, hogy kifizesse mindannyiunk adósságát.

Ha meghallgatnánk Jézusnak ezeket a tanításait, akkor olyan szép lenne az élet, hiszen iparkodnánk segíteni egymásnak, ahelyett, hogy becsapnánk és kihasználnánk egymást, ahogy a csalárd emberek tanítják. Olyan szép dolog segíteni egymásnak, segítő kezet nyújtani: ezek emberi, egyetemes értékű tettek, de nemes szívből fakadnak. Jézus ma ezzel a szertartással erre akar tanítani bennünket: a szív nemességére.

Mindannyian mondhatnánk: „Ó, ha a pápa tudná, mi minden van bennem…” Jézus viszont tud róluk, és ő úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk, és megmossa a lábunkat.

Jézus sosem ijed meg a gyengeségeinktől, sosem ijed meg, mert ő már megfizetett értük, ő csak kísérni akar bennünket, kézen akar fogni, hogy ne legyen olyan nehéz az életünk.

Én is elvégzem a lábmosást, de nem úgy, mint egy népszokást, nem. Gondoljunk arra: ez a cselekedet azt hirdeti, hogy milyennek kell lennünk egymáshoz. Hányan élnek a társadalomban olyanok, akik kihasználnak másokat, hányan élnek sarokba szorítva, és nem tudnak kijutni onnan. Mennyi igazságtalanság van, hány embernek nincs munkája, hány ember dolgozik feleannyi fizetésért, hány embernek nincs pénze megvenni a gyógyszereket, hány család esik szét, mennyi rossz dolog…

Egyikünk sem mondhatja: „Hál’ Istennek, én nem jártam így.” – „Ha nem jártál így, az Isten kegyelméből van!” Mindannyian elcsúszhatunk, mindannyian lecsúszhatunk. Ennek tudata, ez a bizonyosság, hogy mindannyian elcsúszhatunk, ez adja meg bűnösségünkben is a méltóságot – figyeljetek erre a szóra: a „méltóságot”!

Jézus így szeret bennünket, és ezért akarta megmosni a lábunkat, és ezért akarta azt mondani: „Azért jöttem, hogy megmentselek benneteket, hogy szolgáljalak benneteket.”

Most én is ezt teszem, emlékeztetőül arra, amit Jézus tanított nekünk: segítsük egymást. Így szebb az élet, és így tovább tudunk menni! A lábmosás alatt – remélem, sikerül elvégeznem, mert nem tudok jól járni –, a lábmosás alatt gondoljatok erre: „Jézus megmosta a lábam, Jézus megmentett, és most ez a nehézségem van…” Ez el fog múlni! Az Úr pedig mindig melletted van, sosem hagy el, sosem! Gondoljatok erre!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír