Ferenc pápa: Ne legyünk kettős életű keresztények!

Az idős Eleazár nem hagyja, hogy meggyengítse a világias lelkület, inkább a halált választja, semhogy megadja magát a hitehagyás „egyengondolatának”. Ferenc pápa a Makkabeusok második könyvéből való olvasmányra (6,18–31) építette szentbeszédét. Az immár kilencvenéves Eleazár nem volt hajlandó disznóhúst enni, ahogy azt „világias barátai” tanácsolták neki, akik így akarták megmenteni az életét. Ellenben megőrizte méltóságát azzal a fajta nemességgel, amely a következetes életből fakad, és a vértanúsághoz vezet, tanúságot tesz.

A világias lelkiség eltávolít minket a következetes élettől, következetlenné tesz bennünket. Úgy teszünk, mintha ilyenek volnánk, aztán máshogy élünk. A világiasságot pedig nehéz az elején fölismerni, mert olyan, mint a szú, amely lassan pusztítja el, teszi tönkre az anyagot, mígnem az használhatatlanná válik. Az az ember pedig, aki hagyja magát sodortatni a világiassággal, elveszíti keresztény identitását. A világiasság szúbogara megrontja keresztény identitását, képtelen következetes lenni. „Á, én nagy katolikus vagyok, atyám, minden vasárnap járok misére, nagyon katolikus vagyok.” Aztán elmegy dolgozni, és azt mondja: „Ha te megveszed tőlem ezt, akkor ennyi lesz a csúszópénz, amit kapsz.” Ez nem következetes élet, ez a világiasság, csak hogy egy példát mondjunk. A világiasság kettős élethez vezet, van a látszólagos, és van az igazi élet; mindez eltávolít Istentől, lerombolja keresztény önazonosságunkat – mondta homíliájában a pápa.

Ezért kéri olyan erősen Jézus az Atyától, hogy mentse meg tanítványait a világias lelkülettől, amely elpusztítja a keresztény identitást. Ebben mutat példát nekünk Eleazár, aki a fiatalokra gondol, akik elvesznének, ha ő a világias szemléletet választaná. A keresztény lelkület, a keresztény identitás sohasem önző, következetességével igyekszik mindig gondozni másokat, elkerülni a botrányt, jó példát mutatni. „De nem könnyű, atyám, ebben a világban élni, ahol annyi a kísértés, ahol a kettős élet csapdája mindennap megkísért, nem könnyű.” Számunkra nemhogy nem könnyű, hanem lehetetlen – fűzte hozzá a pápa. – Csak Isten képes rá. És ezért imádkoztuk a zsoltárban: „Az Úr az én oltalmam.” Ő a mi támaszunk a világiasság ellen, amely lerombolja keresztény identitásunkat, és a kettős élethez vezet minket.

Az Úr az egyetlen, aki megmenthet minket, ezért alázatosan így imádkozzunk: „Uram, bűnös vagyok valóban, mind azok vagyunk, de kérem a támogatásodat, add meg nekem a támogatást, hogy ne tegyek úgy, mintha keresztény volnék, miközben pogány módra, világiasan élek” A pápa e szavakkal fejezte be szentbeszédét: „Ha van egy kis időtök, vegyétek kezetekbe a Bibliát, a Makkabeusok második könyvének hatodik fejezetét, és olvassátok el Eleazár történetét. Jót fog tenni nektek, bátorságot ad ahhoz, hogy példát mutassatok mindenkinek. Erőt és támaszt nyújt ahhoz, hogy előrevigyétek a keresztény identitást kompromisszumok nélkül, kettős élet nélkül.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír