Ferenc pápa: Ne pazaroljuk az időnket arra, hogy panaszkodással szennyezzük be a világot!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia evangéliumában néhány írástudó és farizeus csodálkozik Jézus magatartásán. Megbotránkoznak, mert tanítványai anélkül vesznek magukhoz ételt, hogy előbb elvégeznék a hagyományos rituális mosakodást. Azt gondolják magukban: „Ez a magatartás ellentétes a vallási gyakorlattal” (vö. Mk 7,2–5).

Mi is megkérdezhetnénk: Jézus és tanítványai miért hanyagolták el ezeket a hagyományokat? Végül is ezek nem rossz dolgok, hanem jó rituális szokások, egyszerű mosakodás az étkezés előtt. Miért nem törődik Jézus ezzel? Mert számára az a fontos, hogy a hitet újból a középpontjára irányítsa. Ezt látjuk újra és újra az evangéliumban: a hit visszairányítása a lényegesre. Azt akarja, hogy elkerüljük az írástudókat és bennünket is fenyegető kockázatot: a külső formaságok betartását úgy, hogy közben a hit lényege háttérbe szorul. Mi is túl gyakran „sminkeljük” a lelkünket. A külső formaságokra és nem a hit középpontjára figyelünk: ez a kockázat. Ez a látszatvallásosság kockázata: kifelé jónak akarunk tűnni, de elhanyagoljuk szívünk megtisztítását. Mindig megkísért bennünket, hogy „elintézzük Istent” valamilyen külső áhítatgyakorlattal, de Jézus nem elégszik meg ezzel a kultusszal.

Jézus nem külső dolgokat akar, hanem hitet, mely a szívig hatol.

Rögtön ezután ugyanis magához hívja a tömeget, hogy elmondjon nekik egy nagy igazságot: „Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami tisztátalanná tehetné” (Mk 7,15). Ehelyett „belülről, a szívből” (Mk 7,21) születnek a gonosz dolgok. Ezek a szavak forradalmiak, mert az akkori gondolkodásmód szerint az emberek úgy vélték, hogy bizonyos ételek vagy külső érintések tisztátalanná tesznek. Jézus megfordítja a nézőpontot:

nem az a rossz, ami kívülről jön, hanem ami belülről születik.

Kedves testvéreim, ez minket is érint! Gyakran azt gondoljuk, hogy a rossz elsősorban kívülről jön: mások viselkedéséből, azoktól, akik rosszat gondolnak rólunk, a társadalomból. Hányszor hibáztatunk másokat, hibáztatjuk a társadalmat, a világot mindenért, ami velünk történik?! Mindig „mások” a hibásak: az emberek, a kormányon lévők, a balszerencse és így tovább. Úgy tűnik, a problémák mindig kívülről jönnek. És azzal töltjük az időnket, hogy másokat hibáztatunk; de ha azzal töltjük az időnket, hogy másokat hibáztatunk, az csak időpocsékolás. Mérgelődünk, kesergünk, és távol tartjuk Istent a szívünktől. Mint azok az emberek az evangéliumban, akik panaszkodnak, megbotránkoznak, vitatkoznak, és nem fogadják be Jézust. Panaszkodva nem lehetünk igazán vallásosak: a panaszkodás megmérgez, haraghoz, nehezteléshez és szomorúsághoz vezet, a szív szomorúságához, mely bezárja az ajtót Isten előtt.

Kérjük ma az Urat, szabadítson meg attól, hogy másokat hibáztassunk – mint a gyerekek: „Nem, nem én tettem! Ő volt, a másik!” Kérjük imádságban a kegyelmet, hogy ne pazaroljuk az időnket arra, hogy panaszkodással szennyezzük be a világot, mert az nem keresztényi. Jézus inkább arra hív, hogy

a szívünkkel nézzük az életet és a világot.

Ha magunkba nézünk, szinte mindent megtalálunk ott, amit a külső világban utálunk. És ha őszintén kérjük Istent, hogy tisztítsa meg a szívünket, akkor igen, elkezdjük tisztábbá tenni a világot. Mert a gonosz legyőzésének van egy csalhatatlan módja: azzal kell kezdeni, hogy legyőzzük önmagunkban! A korai egyházatyák, a szerzetesek, amikor megkérdezték őket: „Milyen út vezet az életszentséghez? Mivel kezdjem?”, az az első lépés, mondták, hogy önmagunkat vádoljuk: önmagunk vádolásával kell kezdeni. Hányan vagyunk képesek a nap egy bizonyos szakaszában vagy a hét egy bizonyos szakaszában vádolni magunkat bensőnkben? [Azt mondjuk:] „Ó, ez ezt tette velem, az a másik pedig azt… a harmadik azt az őrültséget…” Na és én? Én ugyanazt teszem, vagy másfajta rosszat követek el… Bölcs dolog megtanulni vádolni magunkat. Próbáljátok ki, jót fog tenni nektek! Nekem jót tesz, amikor meg tudom csinálni, de jót tesz, mindenkinek jót tesz!

Szűz Mária, aki szívének tisztasága által megváltoztatta a történelmet, segítsen nekünk is megtisztítani a szívünket, mindenekelőtt a mások hibáztatásának és a mindenre való panaszkodásnak a vétkét legyőzve!

*

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Nagy aggodalommal követem az afganisztáni helyzetet, és osztozom azok szenvedésében, akik a csütörtöki öngyilkos merényletekben életüket vesztett embereket gyászolják, valamint azokéban, akik segítséget és védelmet keresnek.

Az elhunytakat a mindenható Isten irgalmába ajánlom, és köszönetet mondok azoknak, akik azon dolgoznak, hogy segítsenek az igen megpróbált lakosságon, különösen a nőkön és a gyermekeken. Arra kérek mindenkit, hogy továbbra is segítsék a rászorulókat, és imádkozzanak azért, hogy a párbeszéd és a szolidaritás a békés és testvéri együttélés megteremtéséhez vezessen és reményt adjon az ország jövőjére nézve. Ilyen történelmi időkben nem maradhatunk közömbösek, az Egyház történelme erre tanít bennünket. Keresztényként ez a helyzet kötelez bennünket. Ezért arra kérek mindenkit, hogy többet imádkozzon és böjtöljön. Imádság és böjt, ima és bűnbánat! Itt az ideje, hogy megtegyük! Komolyan mondom: imádkozzatok többet és böjtöljetek, kérve az Úr irgalmát és bocsánatát!

Lélekben közel vagyok a venezuelai Mérida állam lakosaihoz, akiket az elmúlt napokban áradások és földcsuszamlások sújtottak. Imádkozom az elhunytakért és családjaikért, továbbá mindazokért, akik e természeti csapás miatt szenvednek.

Szeretettel köszöntöm a Laudato Si’ Mozgalom tagjait. Köszönjük a közös otthonunk iránti elkötelezettségeteket, különösen a teremtésvédelem imanapja és az azt követő „teremtés ideje” alkalmából végzett munkátokat. A föld kiáltása és a szegények kiáltása egyre komolyabbá és aggasztóbbá válik, és határozott, sürgős cselekvésre szólít fel, hogy ezt a válságot kedvező lehetőséggé változtassuk.

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és a különböző országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a szalézi novíciusok csoportját és a caltanissettai püspöki szeminárium közösségét. Köszöntöm a zágrábi és a velencei híveket; a litvániai tanulók, szülők és tanárok csoportját; az Osio Sotto-i bérmálkozó gyerekeket; a máltai fiatalokat, akik hivatástisztázó úton vannak, azokat, akik ferences zarándokutat tettek meg Gubbióból Rómába, továbbá azokat, akik Via lucis-t kezdenek a szegényekkel a vasútállomásokon.

Külön is üdvözlöm a Fekete Madonna képe megkoronázásának ünnepére összegyűlt híveket az oropai kegyhelyen. A Szent Szűz kísérje Isten népét az életszentség útján!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír