Ferenc pápa: Növekedjünk a tanúságtételben tettekkel, igehirdetéssel és megbocsátással!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot és boldog ünnepet kívánok!

Tegnap ünnepeltük az Úr születését, és a liturgia – hogy segítsen jobban befogadnunk őt – meghosszabbítja az ünnep időtartamát január 1-ig: nyolc napra. Viszont – meglepő módon – ugyanezeken a napokon néhány vértanú szent drámai alakjáról is megemlékezünk. Ma például Szent Istvánról, az első keresztény vértanúról; holnapután az aprószentekről, azokról a gyermekekről, akiket Heródes király megöletett, mert attól félt, hogy Jézus elbitorolja a trónját (vö. Mt 2,1–18).

Tehát úgy tűnik, a liturgia kifejezetten el akar távolítani bennünket a fények, ebédek és ajándékok világától, amelybe manapság kissé talán belekényelmesedtünk. Miért?

Mert a karácsony nem egy király születésének a meséje, hanem a Megváltó eljövetele, aki megszabadít bennünket a rossztól azáltal, hogy magára veszi rosszaságunkat: az önzést, a bűnt, a halált.

Ez a mi rosszaságunk: az önzés, amit magunkban hordozunk, a bűn, mert mindannyian bűnösök vagyunk, és a halál. És a vértanúk hasonlítanak leginkább Jézusra. A vértanú szóban benne is van a tanúságtétel: a vértanúk tanúk, vagyis olyan testvéreink, akik életükkel megmutatják nekünk Jézust, aki legyőzte irgalommal a rosszat. Napjainkban is sok a vértanú, még több, mint az első időkben. Ma imádkozzunk ezekért az üldözött, vértanúhalált halt testvéreinkért, akik Krisztusról tesznek tanúságot! De érdemes feltennünk magunknak a kérdést: én tanúságot teszek-e Krisztusról? És hogyan tudunk ebben fejlődni, hogyan tudunk jobban tanúságot tenni Krisztusról? Pontosan Szent István alakja segíthet nekünk.

Először is, az Apostolok cselekedetei szerint István egyike volt annak a hét diakónusnak, akiket a jeruzsálemi közösség az asztali szolgálatra, vagyis a szeretetszolgálatra szentelt fel (vö. ApCsel 6,1–6). Ez azt jelenti, hogy első tanúságtétele nem szavakkal, hanem azzal a szeretettel történt, amellyel a leginkább rászorulókat szolgálta. De István nem szorítkozott erre a segítő munkára. Jézusról beszélt azoknak, akikkel csak találkozott: megosztotta hitét Isten igéjének és az apostolok tanításának fényében (vö. ApCsel 7,1–53,56). Tanúságtételének ez a második dimenziója: befogadja az igét és közvetíti annak szépségét, elmondja, hogyan változtatja meg az életet a Jézussal való találkozás. Ez annyira fontos volt István számára, hogy üldözőinek fenyegetései sem félemlítették meg, akkor sem, amikor azt látta, hogy a dolgok rosszra fordulnak (vö. ApCsel 7,54). Szeretetszolgálat és igehirdetés, ez volt István. Legnagyobb tanúságtétele azonban egy további dolog: az, hogy egyesíteni tudta a szeretetszolgálatot és az igehirdetést. Ezt halála pillanatában hagyta ránk, amikor Jézus példáját követve megbocsátott gyilkosainak (vö. ApCsel 7,60; Lk 23,34).

Ez tehát a válasz a kérdésünkre:

a testvéreink iránti szeretettel, az Isten igéjéhez való hűséggel és a megbocsátással tudjuk jobbá tenni tanúságtételünket.

Szeretetszolgálat, ige, megbocsátás. A megbocsátás mutatja meg, hogy valóban gyakoroljuk-e a szeretetet mások felé, és hogy éljük-e Jézus igéjét. A „per-dono”, a megbocsátást jelentő olasz szó ugyanis egy nagyobb ajándékot (dono) jelent, olyan ajándékot, amelyet azért adunk másoknak, mert Jézuséi vagyunk, akiknek ő megbocsátott. Megbocsátok, mert nekem is megbocsátottak: ezt ne felejtsük el… Gondolkodjunk el, mindenki gondolkodjon el, mennyire képes megbocsátani: milyen az én megbocsátási képességem ezekben a napokban, amikor találkozhatunk többek között olyan emberekkel, akikkel nem jöttünk ki, akik megbántottak bennünket, akikkel sosem rendeztük kapcsolatunkat?

Kérjük az újszülött Jézustól a megbocsátó szív újdonságát: mindannyiunknak szüksége van megbocsátó szívre! Kérjük az Úrtól ezt a kegyelmet: Uram, add, hogy megtanuljak megbocsátani! Kérjünk erőt ahhoz, hogy imádkozni tudjunk azokért, akik ártottak nekünk, imádkozni tudjunk azokért, akik megbántottak bennünket, és tegyük meg a megnyílás és a megbékélés lépéseit! Adja meg nekünk ma az Úr ezt a kegyelmet!

Mária, a vértanúk királynője, segítsen bennünket, hogy növekedjünk a tevékeny szeretetben, az ige iránti szeretetben és a megbocsátásban!

 *

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

A karácsony örömteli, derűs légkörében szeretettel köszöntöm mindazokat, akik itt vannak, és mindazokat, akik a médián keresztül követnek bennünket. Ismételten békét szeretnék kívánni mindenkinek: békét a családokban, békét az egyházközségekben, a szerzetesközösségekben, békét a mozgalmakban és egyesületekben, békét a háború által meggyötört népeknek, békét a drága és meggyötört Ukrajnának. Sok ukrán zászló van itt! Kérjünk békét ennek a meggyötört népnek!

Az elmúlt hetekben sok karácsonyi üdvözletet kaptam. Sajnos nem tudok mindegyikre külön válaszolni, de szeretném kifejezni hálámat mindenkinek, különösen az ima ajándékáért.

Mindenkinek örömteli ünneplést kívánok Szent István ünnepén, és kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír