Ferenc pápa: Nyissuk meg az Egyházat a misszió felé

A 30 éves jubielum alkalmából látogatták meg a spanyol Misión América képviselői a Szentatyát, hogy megújítsák az egyetemes Egyház iránti elkötelezettségüket, amellyel latin-amerikai és afrikai missziós munkájukat végzik. Ferenc pápa gratulált nekik, és Krisztus férfikorának teljességéről beszélt szenvedése és halálának idején. Arra kérte a misszó tagjait, hogy a tökéletes életkor eléréséig még hátralévő három év olyan alapos út legyen számukra, amelyen tovább haladhatnak a Krisztussal való azonosulásban. Ő mondta ugyanis: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21), meghagyva, hogy meg kell nyitni az Egyházat a misszió felé. Az Egyháznak ki kell mennie az utcára és ott is kell maradnia. A Jelenések könyve számára kedves sorát idézte a pápa Jézus szavával: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3,20). A pápa szerint a mai probléma egy kicsit más: Jézus folyamatosan kopogtat az ajtón, csakhogy sokszor belülről, azért, hogy nyissuk ki neki az ajtót és engedjük ki. A mai kihívás Ferenc pápa szerint a misszió: nyissuk meg tehát az Egyházat a misszió felé!

A Szentatya négy kulcsfogalmat ajánlott megfontolásra a misszió helyes értelmezéséhez, melyek a láthatóság, a tisztelet, az önkéntesség és az együttműködés.

A láthatóság fogalma kapcsán utalt a feltámadott megjelenésére Tamás apostolnak, akinek megmutatta kezét és oldalát. Ez a kép azért is érdekes, mert bizonyos értelemben összefoglalja azt az utat, ahogyan Jézust az Atya küldte, és most küld minket is: láthatóvá téve a fájdalom, a bűn, a halál valóságát, nem azért, hogy elítéljünk valakit, hanem hogy alapjaiban meggyógyítsuk az emberiséget. Hasonlóképpen, a latin-amerikai valóság megismertetésére

a távlat csak az lehet, hogy megmutatjuk Krisztus kinyújtott kezét, aki a legjobb menedéket kínálja nekünk sebeiben.

A tisztelet a másik emberre irányul, korára és élettereire. Jézus mindig figyelmes volt az ember szükségleteire, az egész ember igényére, hiszen tiszteli az embereket. Az igazi egyenlőség, a valódi igazságosság nem egyetlen és mindenki számára egységes, főként nem haszonelvű utat jelent, hanem azt a képességet jelzi, hogy mindenkit el tudjunk kísérni szabadságában és szükségében, hogy mindenki maga válaszolhasson Isten hívására, az ő szeretettervére, ehhez pedig türelem szükséges.

Jézus ad erőt az aktív önkéntesség hivatására.

A feltámadt Jézus a találkozás során kiárasztja a Szentlelket a tanítványokra és ezzel erőt és felhatalmazást ad nekik a rájuk bízott küldetés végrehajtására. Ettől kezdve a tanítványok mintha egy másik, aktívabb és vállalkozóbb lelkű szintre lépnének, természetesen a Szentlélek erejében. A pápa arra bíztatta a missziós társaságot, egyedül Isten erejében bízva, próbáljanak a spanyol egyházból kiindulva lendületet adni az aktív önkéntesség hivatásának, ami a társadalmak egyik legszebb feladata, a világiak önkéntes szolgálata. Aktív önkéntesség ez, amit ima, a munka, a szolidaritás támogat és a Lélek indíttatására bejárja a világot és hirdeti Isten országának örömhírét.

Végül, az együttműködés. Az Úr döntő szava a feltámadt Jézus hatalmas ajándékának megértéséhez: „Békesség nektek!”.

A feltámadt Jézus ajándéka ez a békesség, amelyet ő ad nekünk.

Bár lehetetlen felfogni ennek a fogalomnak a teljes jelentését, mi együttműködéssel fordítjuk le azt. Békében együttműködni, mert ez szolgálja a növekedést. Ez valami szép, azt jelenti, hogy a béke, amelyet Isten teremt az emberrel és az emberek között és velünk, átalakítja létünket, mindennapi életté válik a hétköznapokban, a jó keresésében, a szeretet és harmónia terjesztésében, újjászül. Új valóságokat, hidakat teremt, félelmeket és haragokat semmisít meg, pont azokat, amelyek – amint a bibliai szöveg kiemeli – egykor bezárva tartották a tanítványokat.

Az Egyházát misszióba küldő Jézushoz hasonlítva küldetésüket, kérte a misszió tagjait, hogy tegyék láthatóvá Krisztus misztikus Testében a kézzelfogható sebeket, és így követeljék minden ember számára a tiszteletet és a jogot, hogy felismerjék azt az utat, amelyet Isten kijelöl nekik. „Ehhez munkálkodjunk együtt minden jóakaratú emberrel, Isten dicsőségét szolgálva, amely Szent Ireneusz egyházatya szavai szerint nem más, mint az »élő ember«” – zárta beszédét Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió 

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír