Ferenc pápa online párbeszédet folytatott ázsiai egyetemistákkal

Ferenc pápa tizenkét ázsiai katolikus egyetemi hallgatóval beszélgetett a közösségi hálókról és a médiaműveltségről, a zaklatásról, a tizenévesek öngyilkosságáról, a vallásszabadságról és a tanúságtételekről. A Szentatya azt mondta a fiataloknak:

Szükség van a különbözőségek szépségében található harmóniára,

amelyet Ázsiában nagyon jól tudjátok, hogyan lehet létrehozni.”

Három dél-ázsiai katolikus egyetemi hallgató – az indiai Florina Delhiből, a nepáli Nyra és Sheril Pakisztánból, ahol a keresztények elenyésző kisebbségben vannak – Ferenc pápával az előítéletekről, a diszkriminációról, a szekták és a fundamentalista közösségek részéről elszenvedett üldöztetésről beszélt. Megnyíltak a pápa előtt: a fényesebb jövőbe vetett reményükről, nehézségeikről beszéltek, hogy nem tudják nyíltan megélni vallásukat, és kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy hitük esetleg elsorvad.

Válaszában Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy ezeknek a fiatal nőknek a beszámolója megérintette a szívét, és emlékeztette őt a pakisztáni Ászja Bibi úgynevezett „vértanúságára”, aki a különbözőségektől tartó félelemből született fanatizmus ártatlan áldozata, amelyet a testvérellenes előítéletek jellemeznek. (Ászja Bibit halálra ítélték, de végül megmenekült, ehhez azonban el kellett hagynia Pakisztánt – a szerk.) Ennek oka „a társadalmi értékek elképzelésekké történő lealacsonyítása. Vagyis azokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint én, bűnelkövetőkké, bűnösökké, majd vértanúkká teszem. De így válik az ember a saját kulturális öngyilkosságának ideológusává” – mondta Ferenc pápa. Azt tanácsolta a fiataloknak, hogy gondoljanak atyáik merészségére, akik Jézust Üdvözítőjükként ismerték fel, és álmodjanak arról, hogy élhetünk különböző nézőpontokkal, de kinyújtott, nem pedig megbénult kézzel. Így mindenki növekedhet, mindig megbocsátva és kezet nyújtva mások felé, és így tehetünk tanúságot.

Rosita aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy elveszíti kulturális és vallási identitását, mert családjával az Egyesült Arab Emírségekbe költözött, ahol szociológiát és közgazdaságtant tanult. A pápa megnyugtatta őt, rámutatva, hogy pünkösdkor a Szentlélek lehetővé tette mindenkinek, hogy megértsék egymást. Arra kérte a fiatal lányt, hogy „éljen abban a feszültségben, hogy megért másokat, miközben vállalja saját meggyőződését”. A pápa hangsúlyozta, hogy az ő édesapja is bevándorló volt, és hogy a diaszpórában élő emberek új útra indulhatnak anélkül, hogy elfelejtenék a gyökereiket.

Több egyetemi hallgató beszélt az ázsiai társadalmi betegségekről, például a zaklatásról (bullying), beleértve a közösségi hálók visszaéléseit és az öngyilkosságokat. Merilin Rose bengalurui kémia szakos hallgató elmesélte élményét, hogy kislányként nevetségessé tették, mert olyan volt a teste, amely nem felelt meg a társadalmi szépségideálnak. Válaszában Ferenc pápa elmondta, hogy az osztályában az osztálytársaival hogyan ugrattak egy nagyon túlsúlyos fiút. „Mikor egyszer elesett, mindannyian nevettünk rajta. Amikor az apám meghallotta ezt, elküldött a fiú otthonába, hogy kérjek bocsánatot.” Évekkel később a pápa találkozott vele, amikor már pap és evangélikus lelkész volt, és legyőzte a zaklatás traumáját. „Nagyon jó ember volt, mert harmónia áradt belőle. Mindenki szép, csak tudni kell azt felismerni a belső és a külső harmóniában” – mondta Ferenc pápa. „Ázsiában tudjátok, hogyan lehet létrehozni a szépséget a különbségekből. Ne engedjetek a kísértésnek, hogy mindent szabványosítsanak” – tette hozzá.

A Szentatya kiemelte, hogy egy fiatal akkor követhet el öngyilkosságot, „amikor már nem lát távlatot maga előtt, csak az álmai előtt bezárt ajtókat. Segíteni kell neki a kudarc leküzdésében”. „Előfordul, hogy az angyalok elbuknak, és nem tudnak újra felállni, az embereknek viszont Isten megadta az ellenállóképességet” – tette hozzá. Az alpesi vadász dala szerint

nem az a nagyon fontos, hogy eleve elkerüljük az elbukás lehetőségét, hanem hogy ne maradjunk a földön, és találjunk valakit, aki segítsen nekünk felállni, és soha ne veszítsük el a humorérzékünket, ami a mentális egészség.

Mary Lavina bengalurui jogászhallgató és Joseph keralai fizika szakos hallgató szóltak az ázsiai internetes háló kihívásairól és a médiaműveltség értékéről a fiatalok számára. Hangsúlyozták az internet előnyeit és hátrányait, ami sok ember számára könnyű hozzáférést tesz lehetővé sokféle tudáshoz, de megnövelte a politikai polarizációt és fokozta a feszültségeket a különféle vallások és etnikai csoportok között. Kiemelték továbbá a megosztottságot azok között, akik hozzáférnek a modern digitális eszközökhöz, és azok között, akik nem.

Ferenc pápa elismerte, hogy az akadály leküzdéséhez „szükség van a gondolat, a szív és a kezek nyelvére. És sok kreativitásra, mert mindannyian egy költészet vagyunk”. „Az ideológia összezsugorítja az agyat, kicsivé teszi a szívet, és megbénítja a kezeket. Kerüljétek el az ideológiákat, és próbáljatok egyenlőséget teremteni a technológiákhoz való hozzáférésben. Ez jobb hellyé teszi az internetet” – jegyezte meg. Ferenc pápa arra is figyelmeztette a fiatalokat, hogy ne specializálódjanak túlzottan valamire: a specializációra szükség van, de anélkül, hogy elveszítenénk a kapcsolatot a teljességgel és a harmóniával. A kulcsszó a harmónia.

A pápa felhívta a figyelmet a féligazságok veszélyére is. Véleménye szerint „a híreket nem lehet megmetszeni, hanem teljességükben kell elérhetővé tenni mindenkinek. Szükségünk van a hiteles hírekre és tényekre”. Hozzátette, hogy „a szörnyeket teremtő hírek a valótlanság útján járnak”. Ismét nyomatékosította, hogy szükség van a párbeszédre a valódi demokráciához, „de ehhez megállapodásra van szükség, ami nagyon emberi dolog. A szétválasztó nyelvezet nem jó.

Ha ketten másképp gondolkodunk, megegyezésre kell jutnunk, hogy előre tudjunk haladni. Ez a kinyújtott kéz misztériuma”

– mutatott rá a pápa. Végül azzal a kijelentéssel zárta az online beszélgetést az ázsiai egyetemistákkal, hogy „a párbeszéd révén emberséget teremthetünk” mindenkiben.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír