Ferenc pápa öröksége: A gyermekvédelem és az emberi méltóság szolgálatában

Egy pápai szolgálat értékelése összetett feladat, mely idővel válik teljessé, amikor a gesztusok, szavak és döntések valódi súlya és hatása feltárul. Azonban már most nyilvánvaló, hogy Ferenc pápa pontifikátusának egyik meghatározó területe a gyermekvédelem, tágabban, az emberi személy méltóságának védelme, az egyházi közösségek biztonságának megteremtése volt, azaz mindaz, amit napjainkban az angol „safeguarding” szóval szoktunk kifejezni. Ebben a folyamatban nem csupán a pápa személyes megnyilatkozásai és cselekedetei játszottak kulcsszerepet, bár ezek különös jelentőséggel bírtak. A Szentatya, elődei döntéseire építve, megbízottai és az egyházi testületek tevékenységét támogatva irányt mutatott az Egyház számára, ösztönözve és lehetővé téve mások munkáját, inspirálva minden jó szándékú embert. Bár most nincs lehetőségünk Ferenc pápa gyermekvédelmi tevékenységének teljes körű bemutatására, tekintsük rá annak sokrétűségére.

A gyermekvédelem emberi és keresztény alapjait hangsúlyozva a Szentatya beszédeiben és gesztusaiban egyértelművé tette, hogy a gyermekek védelme nem csupán jogi vagy intézményi kérdés, hanem az evangélium központi üzenetének elválaszthatatlan része.

Ezt a meggyőződését erősítette meg a bántalmazással szembeni zéró tolerancia elvének határozott képviseletével. Ugyanakkor a probléma gyökereinek feltárására is törekedett. Ezek között kiemelte a klerikalizmust, amelyet megnyilatkozásaiban ismételten bírált.

A pápa számos intézkedést hozott a gyermekvédelem megerősítése érdekében. 2014-ben létrehozta a Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottságot (PCPM), átalakította a Hittani Dikasztériumot, megerősítve a bántalmazási ügyek kezelésének szervezeti hátterét. Új szakembereket vont be a munkába, valamint szabályozási és törvényi változtatásokat vezetett be. Ezek közül kiemelkedik a Vos estis lux mundi (Ti vagytok a világ világossága, 2019) motu proprio kiadása, amely a terület alapdokumentumává vált az Egyházban. Pápasága alatt jelent meg az ún. Vademecum, az ügyek kezelésének sorvezetője (2020-ban, majd megújítva 2022-ben). Az Egyházi Törvénykönyv VI. könyvének, vagyis a büntetőjogi szakasznak a megújítása szintén gyermekvédelmi szempontokat tükrözött. Ezek a rendelkezések hozzájárultak az ügykezelési folyamatok felgyorsításához és hatékonyabbá tételéhez. Kiemelt figyelmet kaptak az áldozatok szempontjai: a velük való törődés, informálásuk, gyógyulásuk elősegítése, és a jóvátétel kérdése is egyre hangsúlyosabbá vált.

A gyermekek, sőt tágabban, az emberi méltóság védelmében, Ferenc pápa pontifikátusa idején, kiemelt figyelmet kapott a megelőzés.

A Katolikus Egyház világszerte átfogó képzési programokat dolgozott ki. Ezek közül kiemelkedik a római Pápai Gergely Egyetem már Ferenc pápát megelőzően lerakott alapokra épülő, többszintű képzése, amely tanfolyami formában hazánkban is elérhető.

Ferenc pápa döntései a felelősségvállalás szélesítését célozták, hangsúlyozva az Egyház intézményi szerepét és felelősségét. A 2016-ban kiadott Come una madre amorevole (Mint egy szerető anya) kezdetű dokumentumában különös figyelmet fordított nemcsak az elkövetők, hanem az elöljárók felelősségére is. A szabályok alakítása világossá teszi, hogy a bűncselekmények elkövetésén túl azok helytelen kezelése is elfogadhatatlan.

A reformok és a törvényi változások értelmében pedig már nem csupán az egyházi személyek, hanem az Egyházban szolgáló világiak is felelősségre vonhatók gyermekvédelmi ügyekben, erősítve az elszámoltathatóságot és a közös felelősségvállalást a védelem érdekében.

Ezeket a törekvéseket jól összefoglalja, hogy Ferenc pápa szorgalmazására, a Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság koordinációjával elindult egy nemzetközi, univerzális irányelvgyűjtemény (universal guideline) kidolgozása. Ez az átfogó dokumentum a safeguarding teljes spektrumát hivatott lefedni, a megelőzéstől kezdve a bántalmazások kezelésén át egészen a gyógyulás előmozdításáig, célja pedig az egyházi közösségek biztonságos működésének elősegítése.

A Szentatya ugyanakkor nem csupán az ügyek kezelésére és a szabályozás tökéletesítésére törekedett, hanem valós gesztusokkal és cselekedetekkel helyezte középpontba az áldozatokat.

Találkozott velük, bocsánatot kért tőlük, lelkipásztorként fordulva feléjük példát és modellt adott az egyházi döntéshozóknak a túlélőkkel való közösségvállalásra. Ezek a találkozások a hallgatás falának lebontását is szolgálták. Pápasága során többször utalt arra, hogy a múlt hibáit csak akkor lehet jóvátenni, ha a jövőt más alapokra helyezzük, mert a bocsánatkérés nem hiteles, ha csak puszta szó, és nincs mögötte valós akarat a változásra. 2019-ben így buzdított: „A legjobb eredmény és a leghatékonyabb elhatározás, amelyet az áldozatoknak, az Anyaszentegyház népének és az egész világnak adhatunk, az, hogy elköteleződünk a személyes és kollektív megtérés mellett, és alázatosan vállaljuk a tanulást, a leginkább sebezhetőek meghallgatását, segítését és védelmezését.”

Bár néhány ügy kapcsán, nagyobb következetességet elvárva, kritikus hangok is megfogalmazódtak, elvitathatatlan, hogy

Ferenc pápa vezetése alatt az Egyház hatalmas előrelépést tett az emberi méltóság tiszteletének és a biztonságos intézményi működés megteremtésének útján.

Mindez megmutatja, hogy az önreflexió, a bűnbánat, az alázat és a valós törekvés mellett az Egyház ebben a nehéz kérdésben is azt a feladatot kapta, hogy a világ világosságává váljék.

Szöveg: Dobszay Márton Benedek OFM

Fotó (archív): Vatican News

Magyar Kurír