Ferenc pápa orosz fiatalokhoz: Legyetek a béke kézművesei a számtalan konfliktus közepette!

Kedves fiúk, kedves lányok, Jézus békéje és öröme legyen veletek!

Három héttel ezelőtt Lisszabonban tartottuk az ifjúsági világtalálkozót az egész világ fiataljai részvételével. Nagyon örülök, hogy ma itt lehetek, és megoszthatom veletek a hitnek és a reménynek ezt a pillanatát.

Az ifjúsági világtalálkozó jelmondata így hangzott: „Mária felkelt, és sietve útnak indult” (Lk 1,39). Ezen mottó kapcsán három gondolatot szeretnék javasolni későbbi feldolgozásra, hogy csoportokban elmélkedjetek rajtuk, ki-ki a saját tapasztalatának megfelelően.

Az első gondolat: az „elinduló” hivatás

Isten hív, hogy menjünk, Isten küld, hogy lépjünk, és induljunk útnak. Máriához hasonlóan mindannyiunkat Isten hívott meg – igen, Isten hívott, kiválasztott és meghívott! Mindannyian kiválasztottak és meghívottak vagyunk. Kérdezd meg magadtól: „És én kiválasztott vagyok-e? És van-e hivatásom?” Igen, az Úr hívott minket kezdettől fogva, és a nevünkön szólított. Még mielőtt tehetségünk kibontakozott volna, érdemeinket, életünk sötét oldalait és sebeit megelőzve szólított minket – mindent megelőzően kaptunk meghívást, nevünkön szólított minket! Téged is, és téged is. Isten nem a tömegekhez megy, nem, Isten az egyes emberhez megy, négyszemközt [találkozik velünk].

A magtalan Erzsébet és Mária, a szűz: e két asszony szemtanúja lett Isten átformáló erejének. Isten átformál. Isten túláradó szeretetének megtapasztalását feltétlenül meg kell osztani másokkal. Éppen ezért kelt fel Mária, és sietve útnak indult… fel kellett kelnie, és sietnie kellett.

Ha Isten hív, nem maradhatunk a helyünkön, fel kell állnunk, és sietnünk kell, mert a világ, a testvér, a szenvedő ember, a melletted élő ember, aki nem ismeri az Istentől jövő reményt, rászorul arra, hogy azt elnyerje, meg kell kapnia az Isten örömét.

Sietve fölkelünk, hogy Isten örömét elvigyük. Ez az első gondolatom: meghívottak vagyunk, és arra kaptunk meghívást, hogy elinduljunk.

A második gondolat: Isten szeretete mindenkinek szól, és az Egyház mindenkié

Isten szeretete a vendégszeretet alapján ismerszik meg, hiszen Isten mindig befogad és teremt, teret hoz létre, hogy mindnyájan helyet találjunk, feláldozza magát a másikért, figyelmes a másik szükséglete iránt. „Mária vele maradt mintegy három hónapig”, és szükségében segítségére volt. E két asszony teret hoz létre a két új születő élet, Keresztelő János és Jézus számára. Saját maguk számára is teret hoznak létre, kommunikálnak egymással. Az Egyház nyíltszívű anya; a szív képes kapni és befogadni elsősorban azokat, akik leginkább gondoskodásra szorulnak. Az Egyház szerető édesanya, hiszen ez a ház azok számára van, akik szerethetők, akik meghívottak. Mennyi seb, mennyi kétség talál gyógyulást ott, ahol az ember érzi, hogy befogadták! S az Egyház befogad minket.

Éppen ezért egy olyan Egyházról álmodom, ahol senki sem számít fölöslegesnek.

Kérlek titeket, hogy az Egyház ne legyen vámhivatal, ahol eldöntik, ki léphet be, és ki nem.

Nem: a belépés mindenki, mindenki számára szabad, s aztán mindenki meghallja Jézus követésre szóló hívását, Isten színe előtt látja önmagát; ezen úton járáshoz intelmekre, buzdításra van szüksége, és a szentségekre. Gondoljunk az evangéliumra: a vendégségbe hívó házigazda kiküldi szolgáit az útkereszteződésekre, és azt mondja: „Menjetek, és mindenkit hozzatok be.” Ne felejtsétek el ezt a szót: mindenkit. Az Egyház mindenkié: a fiataloké, öregeké, egészségeseké, betegeké, igazaké, bűnösöké; erre gondolt Jézus: mindenkié, mindenkié, mindenkié.

A harmadik gondolat: fontos, hogy a fiatalok és az idősek megnyíljanak egymás előtt

A fiataloknak, ha idősekkel találkoznak, lehetőségük nyílik arra, hogy átvegyék tőlük élettapasztalataik és történelmük gazdagságát. Az idősek pedig, ha fiatalokkal találkoznak, megtalálják bennük a reményteli jövő ígéretét. Fontos, hogy ti, fiatalok beszélgessetek az idősekkel, a nagypapákkal és a nagymamákkal. Hogy hallgassátok a nagymamákat és nagypapákat, életről szerzett tapasztalataikat, amely meghaladja a szüleitektől szerzett tapasztalatokat. A Mária és Erzsébet közötti találkozás helye: az álmodozás. Mindketten álmodoztak; álmodozik a fiatalság, álmodoznak az öregek. Pontosan az álmodozás, az álmodozás képessége, a jövőről szóló látomás őrizte és őrzi tovább a nemzedékek közötti egységet, amint erre Joel próféta emlékeztet: „…véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.” (Joel 3,1) Valóban, az idősek a demokráciáról és a nemzet egységéről álmodnak, miközben a fiatalok jövendölnek és arra hivatottak, hogy a környezet és a béke kézművesei legyenek.

Az idős Erzsébet az életkorral szerzett bölcsességével erősíti meg a fiatal és kegyelemmel teljes, Lélektől vezetett Máriát.

Kedves fiatalok, nem szeretnék hosszú prédikációt tartani, mert a plébánosok prédikációi unalmat keltenek. Arra hívlak benneteket, legyetek hídépítők, építsetek nemzedékek közötti hidakat, ismerjétek fel azoknak álmait, akik előttetek jártak az úton. A nemzedékek közötti szövetség megőrzi a nép eleven történelmét és kultúráját.

Hivatásul azt kívánom nektek, oroszországi fiataloknak, hogy legyetek a béke kézművesei a számtalan konfliktus és ellentétes vélemény közepette, amelyek mindenfelől rázúdulnak világunkra. Arra hívlak benneteket, hogy

legyetek a megbékélés (kiengesztelődés) magvetői, parányi magokként, amelyek e háborús télidőben még nem csíráznak a fagyos földben, de majd egyszer tavasszal kicsíráznak.

Ahogy Lisszabonban mondtam: Legyen bátorságotok a félelmeket álmokkal fölcserélni: a félelmeket cseréljétek álmokra! Cseréljétek a félelmeket álmokra, ne a félelem menedzserei legyetek, hanem az álom vállalkozói! Engedjétek meg magatoknak a nagy álmok luxusát!

Kedves fiatalok, köszönöm, hogy időt szakítottatok arra, hogy megosszátok velem álmaitokat és reményeiteket, félelmeiteket és szenvedéseiteket. Köszönöm Barbarának, hogy tanúságot tett családjáról. Köszönöm Alekszandrnak, hogy tanúságot tett életéről: köszönöm. Hálásan köszönöm mindannyiótok tanúságtételét, amelyet megosztottatok velünk ezen a találkozón. Arra kérlek benneteket, hogy tekintsetek Máriára, találjatok rá az Úrra, találkozzatok vele szívetek [mélyén], és késedelem nélkül, sietve nyújtsátok őt azoknak, akik távol vannak [tőle], azoknak, akiknek szükségük van rá. Legyetek a remény jelei, a béke és az öröm jelei, mint Mária, mert mint ő, úgy ti is meg tudjátok változtatni a szolgálóleány kicsinységével saját történelmeteket. Tegyétek kockára önmagatokat a jövő érdekében, közben támaszkodjatok nagyapáitok és nagyanyáitok gyökereire. Szeretettel köszöntelek benneteket. Örültem a veletek folytatott beszélgetésnek. Áldásomat adom rátok, és imádkozom értetek. Kérlek benneteket, ne felejtsetek el értem imádkozni.

Fordította: Hidász Ferenc OFM

Forrás: Vatican News; Cathmos.ru 

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír