Ferenc pápa ötezer menekülttel találkozott, akik a humanitárius folyosókon érkeztek Európába

„Ma sokan vagyunk itt: elvegyülve egymással azok, akiket befogadtak és azok, akik megnyitották otthonaik és szívük ajtaját, itt vagyunk ebben az ölelésben, amit a humanitárius folyosók jelentenek. A tengeren bekövetkezett halálesetek fájdalmas emlékéből születtek meg, sírásból és imádságból. Az ima és a fájdalom segített bennünket abban, hogy ne adjuk fel: hogy elgondolkodjunk, küzdjünk azért, hogy alternatív útvonalat építsünk a bárkák helyett. Az imádság és a fájdalom arra késztetett, szinte kényszerített bennünket, hogy kreatívak legyünk a szeretetben, amiről Ön, Szentatya oly gyakran beszélt. 2016 óta 6080 életet mentettünk meg, ők legálisan érkeztek Európába, főként Olaszországba, de aztán Franciaországba, Belgiumba és korlátozott számban Andorrába és San Marinóba is.

Egy kis fény a lehetetlenség falával és azzal a meggyőződéssel szemben, hogy semmit sem lehet tenni”

– mondta Daniela Pompei, aki a Sant'Egidio közösség felelőse a menekültekért végzett munkában.

Libanon, Etiópia, Líbia, Pakisztán, Irán, Niger, Görögország és Ciprus és más módon ugyan, de Ukrajna a nyolc humanitárius folyosó kiindulópontjai, ahonnan a biztonságos útvonalak elindulnak Európa felé. Afgánok, szíriaiak, eritreaiak, kongóiak, nigériaiak, kameruniak, szudániak, szomáliaiak, jemeniek, irakiak, palesztinok, guineaiak, togóiak és legutóbb ukránok, főként nők és gyerekek érkeztek.

Ötezren voltak a vatikáni teremben, saját országuk zászlaival és transzparenseivel, mellettük azoknak a közösségeknek a képviselői, amelyek befogadták és az integráció folyamatában is elkísérték őket.

A Sant'Egidio közösség az élen jár: „Ügyesek ezek a Sant'Egidió-sok, ügyesek” – jegyezte meg a pápa és hozzátette, hogy a Protestáns Egyházak Szövetsége és a valdens egyház is együttműködtek a kezdeményezésben: „Nagyon tetszik, hogy a keresztények összefognak, hogy együtt dolgozzanak, közösen, mint testvérek, hiszen mindannyian azok vagyunk, és ők nem a különbségeket hangsúlyozzák”.

A pápa háláját fejezte ki az olasz Egyház nagylelkű befogadó hálózatának is, különösen a Karitásznak. Lerövidítette beszédét, hogy több időt tölthessen a menekültekkel, akikkel az audiencia után elidőzött és személyesen beszélgetett.

A tanúságtevők között volt az eritreai Meskerem a családjával: „Líbia poklából jöttem” – mondta a pápának, majd sírva fakadt és átadta neki leírt beszédét. 15 éves volt, amikor édesanyja a 23 éves nővérével együtt elküldte a hosszú útra, mert a nővérét behívták katonának, és náluk a szolgálat beláthatatlanul hosszú ideig tart. Líbiában egy ideig sikerült munkát szerezniük, majd a nővére eltűnt, azóta sem került elő. Őt aztán rabszolgaként dolgoztatták, megszökött, más eritreaiakhoz csatlakozott, de közülük csak azok utazhattak tovább csónakokon, akiknek volt pénzük; neki dolgoznia kellett és számtalan módon erőszakot szenvedett el. Hajóra szállt, de visszavitték, egy táborban dolgoztatták. A táborban férjhez mellett, született egy kislánya. Összesen tíz évet töltött Líbiában. Egyszer csak felhívták, hogy bekerült a humanitárius folyosó programjába. El sem hitte:

Olyan volt, mintha egy angyal emelt volna fel a földről és repült volna velem a tengeren át, kivitt a pokolból.”

Az aleppói keresztény Anna, aki családjával együtt tett tanúságot, elmesélte menekülését, miután a szirénák, bombák, halottak és sebesültek sora elviselhetetlenné vált számukra. Kislánya épp akkor született, egy hónapos volt, és hogy megmentsék, mindent otthagytak és Libanonba mentek – mesélte. Aztán a bejrúti kikötőben történt robbanás ismét elrabolta otthonukat és álmaikat, amelyeket végül a humanitárius folyosó adott vissza. „Soha nem éreztük magunkat egyedül, a közösségből a barátaink fogták a kezünket, megtanítottak járni ezen az úton. A legszebb dolgot teszik a világon: reményt adnak, ami a legfontosabb dolog annak, aki megélte a háború sötétségét.”

„Szentatya, ma itt látjuk a jövőt: egy vegyes népet, amely különböző emberekből áll, de testvéri és boldog jövőt épít. Mindannyian testvérek! Az út megnyitása a kezdet volt csak, aztán mindennap ott volt a kihívás, az együtt élés. Hány gyermek született ezekben az években! Mennyi esküvő és lakás berendezés, családegyesítések, diplomaosztó ünnepségek. Mennyi élet született a kis, elnéptelenedett településeken! Problémák is voltak persze, de mennyi élet! A befogadás elindította az integráció és a béke folyamatát. Sokan tudnának erről mesélni. Egyházközségek, egyesületek, önkormányzatok, vallási közösségek, családok, oly sokan, akik érezték a befogadás felelősségét. És

azok, akiket tegnap befogadtak, ma az első sorban állnak, hogy befogadjanak másokat, akik érkeznek”

– mesélte Daniela Pompei a befogadás folyamatáról.

„Most már ismerjük egymást, de a szeretet és a barátság korábban született meg. Akkor, amikor a menekülttáborok poklában kerestünk olyan embereket, akiket nem ismertünk, de akiket már akkor testvéreinknek éreztünk. A szükség nagy, sokan, túl sokan halnak meg továbbra is.

Támogasson minket továbbra is, Szentatya, áldjon meg minket, hogy soha ne legyünk süketek a kiáltásra, amely a fájdalom oly sok helyéről tör fel. Érezzük a felelősséget és a sürgetést, hogy többet tegyünk, mégpedig minél hamarabb”

– zárta beszédét.

Ferenc pápa az előre megírt beszédéből csak részleteket olvasott fel, hogy aztán több időt tölthessen a menekültekkel, személyesen elbeszélgetve többekkel. Beszéde végén azt kérte, imádkozzák el együtt a Miatyánkot, mindenki a saját nyelvén.

*

Ferenc pápa előre megírt beszédének fordítását közöljük: 

Kedves barátaim, jó napot, Isten hozott!

Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik felszólaltak, hogy ismertessék a kezdeményezést és elmondják a tanúságtételüket. Örülök, hogy ennyi menekült emberrel és családjukkal találkozhatok, akik a humanitárius folyosókon keresztül érkeztek Olaszországba, Franciaországba, Belgiumba és Andorrába. Ennek megvalósulása egyaránt köszönhető a Sant'Egidio közösség, a Protestáns Egyházak Szövetsége és a valdens kerekasztal nagylelkű kreativitásának, az olasz Egyház, különösen a Karitász befogadó hálózatának, valamint az olasz kormány és más, benneteket befogadó kormányok elkötelezettségének.

A humanitárius folyosókat 2016-ban indították el, válaszul a Földközi-tengeri útvonalon kialakult egyre drámaibb helyzetre. Ma azt kell mondanunk, hogy ez a kezdeményezés tragikusan aktuális, sőt, nagyobb szükség van rá, mint valaha; a közelmúltban Cutróban történt hajószerencsétlenség sajnos szintén ezt bizonyítja. Ennek a hajótörésnek nem lett volna szabad megtörténnie, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne ismétlődhessen meg. A folyosók által hidak épülnek, amelyeken oly sok gyermek, nő, férfi, idős ember, akik nagyon nehéz helyzetből és komoly veszélyek közül érkeztek, végül biztonságban, törvényesen és méltó módon jutottak el a befogadó országokba.

Átlépik az országhatárokat, és még inkább a közöny falait, amelyeken oly gyakran összetörik nagyon sok ember reménye, akik évekig várakoznak fájdalmas és tarthatatlan helyzetekben.

Mindegyiktek megérdemli a figyelmet az általatok megélt, nehéz történetek miatt. Különösen szeretnék megemlékezni azokról, akik a líbiai fogolytáborokban voltak; többször volt alkalmam meghallgatni tapasztalataikat, a fájdalom, a megaláztatás és az erőszak történeteit. A humanitárius folyosók útja egy járható út az emberkereskedelemmel összefüggő tragédiák és veszélyek elkerülésére. Azonban még sok erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy ezt a modellt kiterjesszük, és több legális migrációs útvonalat nyissunk meg. Ahol hiányzik a politikai akarat, ott a tiétekhez hasonló hatékony modellek új, járható utakat kínálnak. A biztonságos, rendezett, szabályozott és fenntartható migráció egyébként minden ország érdeke. Ha senki nem segít abban, hogy ezt felismerjék, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a félelem kioltja a jövőt, és igazolásul szolgál azokhoz az akadályokhoz, amelyeken életek törnek össze.

Az általatok végzett munka, amely során kiválasztjátok és befogadjátok a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket, a legmegfelelőbb módon igyekszik válaszolni az idők jeleire.

Utat mutat Európa számára, hogy ne blokkoljon le, félelemmel telve, jövőkép nélkül. Ugyanis „az önmagunkba vagy a saját kultúránkba való bezárkózás soha nem az az út, amely visszaadja a reményt” (Beszéd a Roma Tre Egyetemen, 2017. február 17.). Valójában az európai történelem az évszázadok során a különböző népek és kultúrák integrációján keresztül haladt előre. Ne féljünk tehát a jövőtől!

A humanitárius folyosók célja nem csak az, hogy a menekülteket Olaszországba és más európai országokba hozzák, kiszakítva őket a bizonytalanság, a veszély és a végtelen várakozás helyzetéből; az integrációért is dolgoznak, mert

integráció nélkül nincs befogadás.

Ugyanakkor munkátok során megtanultátok, hogy az integráció nem mentes a nehézségektől. Nem minden érkező van felkészülve a rájuk váró hosszú útra. Ezért fontos, hogy még nagyobb gondossággal és kreativitással tájékoztassuk azokat, akiknek lehetőségük van Európába jönni, hogy milyen valóságba érkeznek majd. És

ne felejtsük el, hogy az embereket az elejétől a végéig el kell kísérni. A ti szerepetek akkor ér véget, amikor az illető valóban beilleszkedett társadalmunkba.

A Szentírás ezt tanítja: „A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való” (Lev 19,34).

Üdvözlöm azt a több száz embert, családot, közösséget, akik itt vannak és akik nagylelkűen rendelkezésre álltak, hogy ez a pozitív folyamat megvalósulhasson. Megnyitottátok a szíveteket és az otthonaitokat. Támogattátok az integrációt erőforrásaitokkal és bevontatok másokat is. Szívből köszönöm nektek: ti Európa gyönyörű arcát képviselitek, amely nyit a jövő felé és személyesen hoz áldozatot.

Nektek, a „folyosók” előmozdítóinak, szerzeteseknek, magánembereknek és szervezeteknek azt szeretném mondani: az integráció történetének közvetítői vagytok, nem pedig a szükségből és szenvedésből hasznot húzó ügynökök. Nem ügynökök, hanem közvetítők vagytok, és megmutatjátok, hogy ha komolyan dolgozunk az alapok megteremtésén, akkor lehetséges a befogadás és a hatékony integráció.

A befogadásnak ez a története konkrét elkötelezettség a béke mellett.

Sok ukrán menekült van köztetek; nekik azt szeretném mondani, hogy a pápa nem adja fel, hogy keresse a békét, reménykedjen a békében és imádkozzon érte. Teszem ezt a ti sokat szenvedett országotokért és más háború sújtotta országokért; sokan vannak itt ugyanis olyanok, akik más háborúk elől menekültek.

És ez a szolgálat, a szegények, a menekültek és a kitelepítettek szolgálata a keresztények közötti egység erős megtapasztalása is.

A humanitárius folyosóknak ez a kezdeményezése valóban ökumenikus. Ez egy gyönyörű jel, amely egyesíti azokat a testvéreket, akik osztoznak a Krisztusban való hitben.

Szeretettel köszöntöm azokat közületek, akik a humanitárius folyosókon át érkeztetek és most új életet élnek. Megmutattátok, hogy félelemtől és bizonytalanságtól mentesen, szabadon akartok élni. Barátokra és támogatókra találtatok, akik most második családot jelentenek számotokra. Új nyelvet tanultatok és új társadalmat ismertetek meg. Mindez nehéz volt, de gyümölcsöző. Ezt egy olyan bevándorló család gyermekeként is mondom, aki végigjárta ezt az utat. A ti jó példátok és szorgalmatok segít eloszlatni az idegenekkel kapcsolatos félelmeket és vészharangokat. Ellenkezőleg, jelenlétetek áldás lehet annak az országnak, ahol tartózkodtok, és amelynek törvényeit és kultúráját megtanultátok tisztelni. A nektek nyújtott vendégszeretet okot ad arra, hogy visszaadjátok: néhányan közületek valóban szolgáltok másokat, a rászorulókat.

Így, testvéreim, ebben a mi gyülekezetünkben, ahol a befogadók és a befogadottak együtt vannak és szinte összekeverednek egymással, megízlelhetjük az Úr Jézus szavát: „Idegen voltam, és befogadtatok” (Mt 25,35). Ez az ige mindannyiunknak megmutatja az utat. Egy utat, amelyet együtt, kitartóan kell bejárni. Köszönöm, hogy megnyitottátok és kijártátok ezt az utat! Menjetek rajta tovább! Az Úr áldjon meg benneteket, és a Szűzanya óvjon meg benneteket. Én is szívbéli áldásomat adom rátok, és kérlek benneteket, imádkozzatok értem.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír