Papokkal, szerzetesekkel és szeminaristákkal találkozott Ferenc pápa Szarajevóban

A boszniai főváros Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt temploma a török alóli felszabadulást követően épült, 1884 és 1889 között. A neogót stílusú templomban mintegy háromszáz pap, szerzetes, szerzetesnővér, szeminarista és állandó diakónus fogadta Ferenc pápát, aki az előre megírt beszédét átadta a város érsekének, majd rögtönzött szavakkal fordult hallgatóságához.

Az eredetileg megírt beszédben ez áll:

„Az Úr – ígérete szerint – mindig velünk marad, ez ad nekünk vigasztalást és reménységet a nehéz időkben is. Akkor is, amikor szenvedést és próbatételt kellett átélnetek. Nem adtátok föl, kitartottatok, bátor erőfeszítéssel szembenéztetek a nehézségekkel, és fáradhatatlanok voltatok a szolgálatban. Az Úr hálálja meg ezt nektek! 

Országotokban számszerűleg kisebbségi helyzetben vagytok és némelykor a sikertelenség miatt is megtapasztaltátok, amit az apostolok éreztek az egész éjszakán át tartó eredménytelen halászat után. De éppen az ilyen helyzetben érezhetjük meg az Ige hatalmát, Lelkének erejét. A mi szolgálatunk termékenysége elsősorban hitünktől, az Úr szeretetében való hitünktől függ, amitől semmi nem tud bennünket elválasztani. A testvériség pedig fenntart és éltet bennünket: testvériség a papok, szerzetesek és szeminaristák között, mert az Úr erre hívott meg bennünket. Virrasszatok magatok és a rátok bízott nyáj fölött! Miközben mások megszentelődésén fáradozunk, nem feledkezhetünk meg a saját megszentelődésünkről sem. De mit is jelent ma számotokra a nyájat szolgálni? Mindenekelőtt a reménység lelkipásztori munkáját, azoknak a felkeresését, akik nincsenek az akolban.

Az Istennek szentelt élet képviselői kerüljék el, hogy elitként önmagukba zárkóznak, ellenben álljanak a fiatalok mellé, és osszák meg velük tapasztalataikat. A Szűzanya, ismervén Fiát, azt mondta, és ma is mondja nekünk: »Tegyétek, amit mond!«”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír