Ferenc pápa a passzionistákhoz: Krisztust hirdetni napjaink szenvedésében

Ferenc pápa – 2024. október 25., péntek | 16:47

Ferenc pápa október 25-én, pénteken délelőtt az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a Keresztes Szent Pál alapította passzionista rend tagjait, akik e napokban tartják Rómában 48. nagykáptalanjukat. Hozzájuk intézett beszédében a Szentatya a világban zajló konfliktusokról, a szegénységről és azon rossz mechanizmusokról szólt, melyek megosztják az embereket és kiselejtezik a gyengéket.

Ha semmi nem tudja elfojtani az emberi lényben a szeretet képességét, akkor semmi sincs veszve. Mindenkinek szüksége van az evangélium világosságára, ezért kell a misszió, ami minél több személyhez eljut – emelte ki a pápa a Jézus Krisztus Kínszenvedésének Kongregációja tagjainak, ismertebb nevükön passzionistáknak mondott beszédében.

Az audiencián a Szentatya annak a kívánságának adott hangot, hogy találjanak új utakat és lehetőségeket arra, hogy megkönnyítsék a találkozást az Úrral és az emberek között egyaránt. Ki kell tehát menni az utcára, a terekre és a világ sikátoraiba, hogy ne merevedjünk meg és ne penészedjünk be, és hogy bebizonyítsuk örömteli és termékeny hitünket. Ez a kilépés akkor lehet csak eredményes, ha az Isten és az emberiség iránti szeretet teljességéből fakad, melyet megélnek a szemlélődő életben, a közösség testvéri kapcsolataiban és a kölcsönös támogatásban. Ne hagyják el a kontemplatív életet – utalt a pápa a passzionisták gazdag szemlélődő hagyományára, arra buzdítva, hogy együtt haladjanak előre, megtapasztalva az Úr jelenlétét egymás között.

Olyan evangelizációs eseményekre van szükség, melyek bemutatják Krisztus személyének magasztos szépségét  és ezzel együtt egy vonzó, befogadó és tevékeny közreműködésre indító egyház arcát – hangsúlyozta Ferenc pápa, hozzáfűzve: nélkülözhetetlen az imában és Isten szavában gyökerező folyamatos lét, főként a passzionisták számára, hogy visszavonuljanak imádkozni és szemlélődni olykor néhány hónapra, vagy akár mindennap, vagy a nap egy részében.

Keresztes Szent Pál Jézus haláláról azt vallotta, hogy Isten szeretetének legmagasabb rendű megnyilvánulása, mely megnyitja a kaput az imádság és a vele való egység intimitásába, akitől megtanulhatjuk az összes erényt, melynek révén képesek leszünk minden fájdalmat elviselni. A rendalapító kívánsága az volt, hogy összegyűjtse társait, és elmélyüljenek ennek a nem ismert és nem értékelt szeretetnek a szemlélésében, készen arra, hogy hirdessék is azt. Ferenc pápa azt kérte, hogy a passzionisták

hirdessék a feltámadt Krisztus jelenlétét napjaink szenvedései közepette.

Tudjuk, milyen sok szenvedés van a világban, a szegények között, a háborúkban; halljuk a teremtett világ jajkiáltásait; látjuk azokat a mechanizmusokat, amelyek megosztják az embereket és kiselejtezik a gyengéket. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy testvéreink fájdalma ne maradjon értelmetlen.

A közelgő jubileumi szentév kapcsán a pápa a remény témájáról is beszélt, mely különösen kapcsolódik a passzionisták karizmájához, és amelynek teológiai alapja Krisztus halála és feltámadása. A Krisztus szívéből fakadó vér és víz azt üzeni nekünk, hogy az élet folytatódik a halál után, és hogy a szeretet kiárad az emberiségre – a Szentlélekben mint ajándékban, egy olyan hatalommal kommunikálva, amelyet senki nem távolíthat el. A remény minderre irányul.

Ha senki nem tudja elfojtani az emberi lényben a szeretet képességét, akkor semmi sincs veszve, minden újra értelmet nyer, minden megmenekül. Erre a hitbizonyosságra épül a remény.

Ferenc pápa beszédében végül Szűz Mária gondoskodó szeretetére mutatott rá, aki sietve idős rokona megsegítésére indult. A Szentatya arra buzdította a passzionistákat, úgy éljék meg hivatásukat és küldetésüket, hogy tudatában vannak: sürgős szükség van az üdvösség üzenetének terjesztésére.

Nem az idő sürget, hanem a kegyelem, a szeretet, mely sietve igyekszik elérni célját, akár a tenger hulláma, mely gyorsan partot akar érni.

Ezt a szeretetet szóval és gesztusokkal fejezzék ki: az igazság Szavának visszhangjával, a szegény és rászoruló embert fölemelve vagy csöndben a szenvedők mellé állnak.

A passzionisták rendjét papi szerzeteskongregációként 1720-ban alapította Keresztes Szent Pál.

Szemlélődő életet élnek, és a hagyományos hármas szerzetesi fogadalom mellett a Krisztus szenvedése iránti tisztelet ápolására és terjesztésére kötelezik el magukat. Rendi ruhájuk fekete reverenda, bőrövvel a derekukon, rajta rózsafüzérrel. Sajátos jelvényük a szívük felett hordott szívforma és kereszt, rajta latin rövidítéssel: JESU XPI PASSIO, Jézus Krisztus szenvedése.

A rendnek jelenleg közel háromezer tagja van.

A passzionisták rendjének tagja volt a 24 éves korában elhunyt San Gabriele, akinek abruzzói sírhelye nemzeti zarándokhely; évente több mint kétmillió hívő keresi fel. Sokan a gyógyulás reményében érkeznek, főként súlyosan beteg kisgyerekek számára kérik szüleik a szent közbenjárását, gyakorta oly módon, hogy a beteg gyermeket a sír fölött tartják. A csodás gyógyulások sorozata napjainkban is folytatódik.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria