Ferenc pápa pünkösdkor délben: A Lélek megújít és új teremtménnyé tesz bennünket!

Ferenc pápa – 2021. május 23., vasárnap | 21:00

Május 23-án a Szentatya a Szentléleknek a hívők életében betöltött szerepéről elmélkedett a Regina caeli elimádkozása előtt, utána pedig aktuális egyházi és világi eseményekre hívta fel a figyelmet. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Az apostolok cselekedetei elbeszéli (vö. ApCsel 2,1–11), mi történt Jeruzsálemben ötven nappal Jézus húsvétja után. A tanítványok összegyűltek a felső szobában, és velük volt Szűz Mária is. A feltámadt Úr azt mondta nekik, hogy maradjanak a városban, amíg meg nem kapják a Lélek ajándékát a magasból. És ez egy az égből előtörő „zúgásban” nyilvánult meg, „heves szélviharhoz” volt hasonló. Betöltötte a házat, ahol voltak (vö. ApCsel 2,2). Tehát egy valós, ugyanakkor szimbolikus tapasztalatról van szó. Megtörtént dolog, de olyan is, amely jelképes üzenetet hordoz egész életünk számára.

Ez a tapasztalat feltárja, hogy

a Szentlélek olyan, mint az erős és szabad szél, vagyis erőt és szabadságot hoz nekünk.

Nem lehet irányításunk alatt tartani, megállítani vagy megmérni, és az irányát sem lehet megjósolni. Nem engedi, hogy emberi igényeink keretei közé zárjuk – mi mindig megpróbáljuk keretek közé zárni a dolgokat –, nem engedi, hogy sémáink és előítéleteink korlátai közé zárjuk.

A Lélek az Atya Istentől és az ő Fiától, Jézus Krisztustól származik, és kiárad az Egyházra, kiárad mindannyiunkra, életet ad elménknek és szívünknek. Ahogy a hitvallás mondja: „»Urunk és éltetőnk«. Ő Úr, mert Isten, és életadó.

Pünkösd napján Jézus tanítványai még zavartak voltak és féltek. Még nem volt bátorságuk a rejtekből előjönni. Időnként velünk is megesik, hogy szívesebben maradunk saját közegünk védőfalain belül. De az Úr tudja, hogyan érjen el bennünket és nyissa meg szívünk ajtaját. A Szentlelket küldi ránk, aki beborít bennünket, és legyőzi minden tétovázásunkat, megtöri védekezésünket, ledönti hamis biztonságtudatunkat. A Lélek új teremtménnyé tesz bennünket, ahogyan azon a napon az apostolokkal tette: megújít és új teremtménnyé tesz bennünket.

Ők, miután megkapták a Szentlelket, már nem voltak olyanok, mint azelőtt – megváltoztatta őket –, hanem előjöttek, félelem nélkül, és elkezdték hirdetni Jézust, a feltámadt Jézust, azt, hogy az Úr velünk van, s úgy hirdették, hogy mindenki a saját nyelvén értette őket. Mivel a Lélek egyetemes, nem törli el a kulturális különbségeket, a gondolkodásbeli különbségeket, nem, ő mindenkiért létezik, de mindenki a saját kultúrája szerint, a saját nyelvén érti meg. A Lélek megváltoztatja a tanítványok szívét, kitágítja látószögüket. Képessé teszi őket arra, hogy közölni tudják Isten nagy műveit mindenkinek korlátok nélkül, túllépve azokon a kulturális és vallási határokon, amelyeken belül gondolkodni és élni szoktak. Képessé teszi az apostolokat arra, hogy úgy forduljanak másokhoz, hogy tiszteletben tartják meghallgatási és megértési lehetőségeiket, mindegyikük kultúrájában és nyelvén (ApCsel 2,5–11). Más szóval, a Szentlélek különböző embereket hoz kapcsolatba egymással, megvalósítva az Egyház egységét és egyetemességét.

Ma nagyon sokat mond nekünk ez az igazság, a Szentléleknek ez a valósága ott, ahol az Egyházban kis csoportok vannak, amelyek mindig megosztottságra törekszenek, az elszakadást keresik. Ez nem Isten Lelke.

Isten Lelke harmónia, egység, ő egyesíti a különbözőségeket.

Egy jó bíboros, aki Genova érseke volt, azt mondta, hogy az Egyház olyan, mint egy folyó: a lényeg, hogy benne légy; ha egy kicsit ezen az oldalon vagy, ha egy kicsit a másik oldalon, az nem számít, a Szentlélek egységet teremt. A folyó képét használta. Az a fontos, hogy belül legyünk a Lélek egységében, és ne törődjünk azokkal az apróságokat, amelyekkel egy kicsit ezen az oldalon vagyunk, vagy egy kicsit a másik oldalon, hogy így vagy úgy imádkozunk… Ha törődnénk vele, az nem Istentől való. Az Egyház mindenkiért van, mindenkiért létezik, ahogyan azt a Szentlélek pünkösd napján megmutatta.

Ma kérjük Szűz Máriát, az Egyház anyját, járjon közben, hogy a Szentlélek bőségesen szálljon alá, töltse be a hívők szívét, és gyújtsa meg szeretetének tüzét mindenkiben!

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Mindnyájatok imáira bízom Kolumbia továbbra is aggasztó helyzetét. Ma, pünkösd főünnepén azért imádkozom, hogy a szeretett kolumbiai nép képes legyen befogadni a Szentlélek ajándékait, hogy komoly párbeszéd révén igazságos megoldásokat találjon arra a sok problémára, amelyektől a világjárvány miatt különösen a legszegényebbek szenvednek. Arra kérek mindenkit, hogy humanitárius okokból kerülje a lakosságra káros magatartást a békés tiltakozáshoz való jog gyakorlása során.

Imádkozzunk a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Goma városának lakóiért is, akik a Nyiragongo vulkán kitörése miatt menekülni kényszerültek!

A kínai katolikus hívők holnap ünneplik a Boldogságos Szűz Máriának, a keresztények segítségének és nagyszerű országuk égi védőszentjének ünnepét. Az Úrnak és az Egyháznak az anyját különös áhítattal tisztelik a sanghaji Sheshan kegyhelyén, és a keresztény családok buzgón hívják őt segítségül a mindennapi élet megpróbáltatásai és reményei közepette. Milyen jó és milyen szükséges, hogy egy családnak és a keresztény közösségnek a tagjai mind nagyobb egységben legyenek szeretetben és hitben! Ily módon a szülők és gyermekeik, a nagyszülők és a kisgyermekek, a pásztorok és a hívők követhetik az első tanítványok példáját, akik pünkösd ünnepén egy lélekkel imádkoztak Máriával, és így várták a Szentlelket. Ezért kérlek benneteket, hogy buzgó imával kísérjétek a Kínában élő keresztény hívőket, kedves fivéreinket és nővéreinket, akiket mélyen a szívemben őrzök! A Szentlélek, a világban élő Egyház küldetésének főszereplője, vezesse és segítse őket, hogy az örömhír hordozói, a jóság és a szeretet tanúi, az igazságosság és a béke építői legyenek hazájukban!

És ha már a holnapi ünnepnél, Máriánál, a keresztények segítségénél tartunk, gondoljunk a szalézi szerzetesekre és szerzetesnőkre, akik sokat, rendkívül sokat dolgoznak a legtávolabbiakért, a legelesettebbekért, a fiatalokért. Áldja meg őket az Úr, és adjon nekik sok szent hivatást!

Holnap zárul a Laudato si’-év. Köszönöm mindazoknak, akik világszerte számos kezdeményezéssel részt vettek benne. Ezen az úton együtt kell tovább járnunk, meghallva a föld és a szegények kiáltását. Ezért azonnal elindul a Laudato si’ Platform, egy hétéves operatív program, amely a családokat, plébániai és egyházmegyei közösségeket, az iskolákat és az egyetemeket, a kórházakat, a vállalkozásokat, a csoportokat, a mozgalmakat, a szervezeteket, a szerzetes intézményeket fenntartható életmód vállalására vezeti. És a legjobbakat kívánom annak a sok animátornak, akik ma megbízást kapnak a teremtés evangéliumának terjesztésére és közös otthonunk gondozására.

Szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, akik Rómából, Olaszországból és más országokból érkeztetek! Látom itt Lengyelországot, Mexikót, Chilét, Panamát és sok más országot… Ott is látok zászlókat: Kolumbia… Köszönöm, hogy itt vagytok! Külön is köszöntöm a Fokoláre Mozgalom fiataljait… Hangosak ezek a fokolárosok! És köszöntöm a „Rendőrséggel való barátság sétájának” résztvevőit!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra! Sok szeretettel köszöntelek benneteket!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria