Ferenc pápa pünkösdkor délben: A Szentlélek mindig fiatalon tartja a hitet!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot, szép vasárnapot kívánok!

És ma boldog ünneplést is, mert ma van pünkösd ünnepe. A Szentléleknek az apostolokra való kiáradását ünnepeljük, amely ötven nappal húsvét után történt. Jézus többször is megígérte a Szentlelket. A mai liturgia evangéliumában az egyik ilyen ígéretet olvassuk, amikor Jézus azt mondta a tanítványoknak: „A Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). Ezt teszi hát a Lélek: tanít és emlékeztet bennünket arra, amit Krisztus mondott.

Gondolkodjunk el ezen a két cselekvésen, a tanításon és az emlékeztetésen, mert ő így juttatja be Jézus evangéliumát a szívünkbe.

Először is, a Szentlélek tanít. Így segít leküzdeni egy akadályt, amely hittapasztalatunk útján jelentkezik: a távolság akadályát. Segít leküzdeni a távolság akadályát a hittapasztalatban. Felmerülhet ugyanis a kétely, hogy az evangélium és a mindennapi élet között nagy a távolság: Jézus kétezer évvel ezelőtt élt, más idők voltak, más helyzetek, és ezért az evangélium elavultnak tűnik, alkalmatlannak tűnik arra, hogy napjainkhoz szóljon, hogy mondanivalója legyen napjaink szükségleteit és problémáit illetően. Ez a kérdés bennünket is foglalkoztat: mit mondhat az evangélium az internet korában, a globalizáció korában? Hogyan tud az evangélium szava hatni ránk?

Mondhatjuk, hogy a Szentlélek a távolságok áthidalásának specialistája; tudja, hogyan kell áthidalni azokat, és tanítja, hogyan hidaljuk át őket. Ő az, aki Jézus tanítását minden időhöz és minden emberhez kapcsolja. Vele Krisztus szavai nem csak emlékek, nem: Krisztus szavai a Szentlélek ereje által élővé válnak, ma! Igen, a Lélek élővé teszi őket számunkra: a Szentíráson keresztül szól hozzánk, és eligazít bennünket a jelenben. A Szentlélek nem fél a századok múlásától, sőt, a hívőket a kor problémáira és eseményeire figyelmesé teszi. Amikor ugyanis a Szentlélek tanít, akkor aktualizál: mindig fiatalon tartja a hitet.

Azt kockáztatjuk, hogy a hitet múzeumi dologgá tesszük: ez a kockázat! Ő viszont naprakésszé teszi azt, a mai napnak megfelelő hitté: ez az ő munkája.

Mert a Szentlélek nem kötődik korszakokhoz vagy múló divatokhoz, hanem a jelenbe hozza a feltámadt és élő Jézus valóságát.

És hogyan teszi ezt a Lélek? Azzal, hogy emlékeztet bennünket. Itt van tehát a második ige, ri-cordare ’emlékeztet’. Mit jelent emlékeztetni? Az emlékeztetés azt jelenti, hogy visszahozza a szívünkbe (ri-cordare): a Lélek visszahozza az evangéliumot a szívünkbe. Az történik, ami az apostolokkal: sokszor hallották Jézust, de kevéssé értették. Ugyanez történik velünk is. Pünkösdtől kezdve azonban – a Szentlélekkel – emlékeznek és értenek. Úgy fogadják szavait, mint amelyek kifejezetten nekik szólnak, és külső ismeretből, emlékezetből származó tudásból élő kapcsolatra jutnak, meggyőződéses, örömteli kapcsolathoz az Úrral. A Lélek az, aki ezt műveli: a „hallomásból” a szívünkbe lépő Jézus személyes megismerése felé mozdít bennünket. Így változtatja meg a Lélek az életünket: Lehetővé teszi, hogy Jézus gondolatai a mi gondolatainkká váljanak. És ezt úgy teszi, hogy emlékeztet bennünket az ő szavaira, Jézus szavait ma a szívünkbe hozza.

Testvéreim, a Lélek nélkül, aki emlékeztet minket Jézusra, a hit feledékennyé válik. A hit nemegyszer emlékezet nélküli emlékké válik: ezzel szemben az emlékezet élő, és az élő emlékezetet a Lélek hozza. És mi – tegyük fel magunknak a kérdést – vajon feledékeny keresztények vagyunk? Talán elég egy nézeteltérés, egy nehézség, egy válság, hogy elfelejtsük Jézus szeretetét, és hogy kétségbe essünk és félelem töltsön el bennünket? Jaj!

Vigyázzunk, ne váljunk feledékeny kereszténnyé!

A megoldás a Szentlélek segítségül hívása. Tegyük ezt gyakran, különösen fontos alkalmakkor, nehéz döntések előtt és nem könnyű helyzetekben! Vegyük kezünkbe az evangéliumot, és hívjuk segítségül a Lelket! Fogalmazhatunk így: „Jöjj, Szentlélek, emlékeztess Jézusra, világosítsd meg szívemet!” Szép ez az ima: „Jöjj, Szentlélek, emlékeztess Jézusra, világosítsd meg szívemet!” Elmondjuk együtt? „Jöjj, Szentlélek, emlékeztess Jézusra, világosítsd meg szívemet!” Ezután nyissuk ki az evangéliumot, és lassan olvassunk el egy kis részt. És a Lélek segít, hogy az evangélium megszólítsa az életünket.

A Szentlélekkel eltelt Szűz Mária ébressze fel bennünk a vágyat, hogy imádkozzunk a Lélekhez és befogadjuk Isten igéjét!

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim és nővéreim!

Pünkösdkor Istennek az emberiségről szőtt álma valósággá vált; ötven nappal húsvét után a különböző nyelveket beszélő népek találkoznak, és megértik egymást. De most, száz nappal az Ukrajna elleni fegyveres agresszió kezdete után ismét az emberiségre szállt a háború rémálma, mely Isten álmának a tagadása: népek csapnak össze, népek ölik egymást, az emberek ahelyett, hogy közelednének egymáshoz, kénytelenek elhagyni otthonaikat. És miközben a pusztítás és a halál dühe tovább tombol, és a konfliktusok lángolnak, fokozva a mindenkire nézve egyre veszélyesebb eszkalációt, újból felhívást teszek közzé

a nemzetek vezetőihez: kérem, ne vigyék pusztulásba az emberiséget! Kérem, ne vigyék pusztulásba az emberiséget! Kezdjenek valódi tárgyalásokba, konkrét tárgyalásokba a tűzszünetről és a fenntartható megoldásról!

Hallják meg a szenvedő emberek kétségbeesett kiáltását – nap mint nap látjuk a médiában –, tartsák tiszteletben az emberi életet, és állítsák le a kelet-ukrajnai városok és falvak borzasztó lerombolását! Kérem, továbbra is imádkozzunk és fáradhatatlanul dolgozzunk a békéért!

Tegnap Bejrútban boldoggá avattak két kapucinus szerzetest, Leonardo Melkit és Tommaso Giorgio Saleht, az 1915-ben, illetve 1917-ben Törökországban a hit iránti gyűlöletben megölt két papot és vértanút. Ez a két libanoni misszionárius ellenséges környezetben bizonyítékát adta az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmuknak és a felebarátjukért vállalt önfeláldozásnak. Életpéldájuk erősítse keresztény tanúságtételünket! Fiatalok voltak, nem voltak harmincöt évesek. Tapsoljuk meg az új boldogokat!

Megelégedéssel értesültem arról, hogy a jemeni tűzszünetet újabb két hónappal meghosszabbították. Köszönet Istennek és nektek! Kívánom, hogy a remény e jele újabb lépés legyen afelé, hogy véget vessenek ennek a véres konfliktusnak, amely korunk egyik legsúlyosabb humanitárius válságát idézte elő. Kérem, ne felejtsünk el gondolni a jemeni gyerekekre: éhezés, pusztítás, az oktatás hiánya, teljes nélkülözés. Gondoljunk a gyerekekre!

Imádkozom a felhőszakadások okozta földcsuszamlások áldozataiért a brazíliai Recife nagyvárosi régiójában.

Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Köszöntöm az „Avvocatura in missione” Egyesületet; a Nemzetközi Megbékélési Mozgalom és az Erőszakmentes Mozgalom tagjait; a „Saint Louis” francia cserkészcsapatnak, a Páli Szent Vince Társaságnak és az Evangelii Gaudium Testvériségnek a tagjait. Köszöntöm a Piacenza d’Adige-i híveket, a castelfidardói kórust, a pollonei és a Cassina de’ Pecchi-i fiatalokat – emlékszem, amikor több évvel ezelőtt meglátogattam ezeket a helyeket –, a camposampierói Santuari Antoniani zarándokait és a sarcedói kerékpárosokat, és köszöntöm a Szeplőtelen Szűzanya-plébánia fiataljait is.

Kifejezem közelségemet a halászokhoz, gondoljunk a halászokra, akiket az üzemanyagárak emelkedése miatt az a veszély fenyeget, hogy fel kell hagyniuk tevékenységükkel; és kiterjesztem ezt a munkavállalók minden kategóriájára, akiket súlyosan sújtanak az ukrajnai konfliktus következményei.

Én imádkozom értetek, ti imádkozzatok értem! Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír