Ferenc pápa: a püspöki rang szolgálat

A Szentatya a Pontificalis Romani, a püspökszentelés szertartásának szövegéhez fűzte gondolatait, arról az egyházi felelősségről elmélkedve, amelyre a két új főpásztor meghívást kapott.

Urunk Jézus Krisztus, akit az Atya küldött el, hogy megváltsa az embereket, tizenkét apostolt küldött a világba, hogy – eltelve a Szentlélek erejével – hirdessék az evangéliumot minden népnek, egyesítve őket egyetlen pásztor vezetése alatt, hogy megszenteljék és elvezessék a népeket az üdvösségre. Azért, hogy ez az apostoli szolgálat nemzedékről nemzedékre tovább folytatódjék, a tizenkét apostol munkatársakat gyűjtött maga köré, akiknek kézfeltétellel adták át a Szentlélek Krisztustól kapott ajándékát.

Az Egyház élő hagyományában ez az elsődleges szolgálat így az apostoli jogfolytonosság révén továbbra is fennáll: az Üdvözítő műve folytatódik. A papjai által körülvett püspökben maga a mi Urunk, Jézus Krisztus, a legfőbb pásztor van jelen közöttetek. Krisztus az, aki a püspöki szolgálatban továbbra is hirdeti az üdvösség evangéliumát, és megszenteli a híveket a szentségek révén. Krisztus az, aki a püspök (mint a presbitérium atyja) által új tagokkal növeli testét, az Egyházat. Krisztus az, aki által a püspök bölcsen és körültekintően vezeti Isten népét a földi zarándoklaton egészen az örök boldogságig – magyarázta Ferenc pápa.

„Fogadjátok tehát örömmel és hálával ezeket a testvéreinket, akiket mi, püspökök a kézfeltétellel ma a püspöki kollégium tagjaivá teszünk. Fejezzétek ki tiszteleteteket, amely Krisztus szolgáinak és az Istentől kapott megbízatás betöltőinek jár, akiknek feladatuk, hogy tanúságot tegyenek az evangéliumról és megszenteljenek a Szentlélek által. Emlékezzetek Jézus szavaira, aki ezt mondta apostolainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem küldött.”

A pápa így fordult az új püspököket: „Ami titeket illet, Jean-Marie és Giampiero, az Úr kiválasztottjai, gondolkozzatok el azon, hogy az emberek közül és az emberek számára lettetek kiválasztva, olyan dolgokra lettetek kijelölve, amelyek Istenre vonatkoznak”.

A püspökség ugyanis szolgálatot, nem pedig méltóságot jelent. A püspököt a Mester parancsolata szerint inkább a szolgálat illeti meg, semmint az uralkodás – hangsúlyozta a Szentatya, majd közvetlen szavakkal hozzátette: „Mindig szolgáljatok, mindig szolgáljatok”. A szertartáskönyv szavait idézve így buzdított: hirdessétek Isten Szavát minden körülmények között, akár alkalmas, akár alkalmatlan.

Tanításában Ferenc pápa az ima jelentőségére hívta fel a figyelmet: „Emlékeztek a jeruzsálemi egyház első konfliktusára, amikor a püspököknek oly sok tennivalójuk volt, hiszen védelmezték az özvegyasszonyokat, óvták az árvákat, és elhatározták, hogy diakónusokat választanak ki. Miért? Hogy imádkozzanak, és hirdessék Isten Szavát. Egy püspök, aki nem imádkozik, csak félig püspök. És ha nem imádkozik az Úrhoz, végül világias életet fog élni.

Szeressetek mindenkit, akiket az Úr rátok bízott, az atya és a testvér szeretetével. Mindenekelőtt szeressétek papjaitokat és a diakónusokat. Ők a legközvetlenebb munkatársaitok. Soha ne várakoztassatok meg egy papot, mindig azonnal válaszoljatok kérdésére. Álljatok mindig mellettük!

Szeressétek a szegényeket, a védteleneket és mindazokat, akiknek szükségük van befogadásra és segítségre. Buzdítsátok a híveket, hogy együttműködjenek apostoli elkötelezettségetekkel. Élénk figyelemmel kísérjétek azokat is, akik nem tartoznak Krisztus egyetlen aklához, mert azok is rátok vannak bízva az Úrban. Imádkozzatok sokat értük!” – buzdította a Szentatya az új főpásztorokat.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír