A Szentatya háláját fejezte ki azért, hogy nemcsak a leukémia, limfóma és mielóma gyógyítására irányuló kutatásokat finanszírozzák, hanem speciális központokat fejlesztenek, valamint a betegeket saját otthonukban is gondozzák és önkéntesek ezrei állnak segítségükre. „A közelség Isten egyik tulajdonsága, aki mellettünk áll, együttérző és gyengéd. Ne feledkezzetek el a közelségről!
A szolidaritás és a közelség tanúságtétele ma még fontosabb individualista világunkban, ahol az én áll a középpontban.”
Ferenc pápa ezután három kulcsszót bízott a szervezet tagjaira, mely segítség lehet munkájuk során. Az első a találkozó mottójából való: „Együtt megvilágítjuk a jövőt”.
Az első kulcsszó: világítani. Ez az első szó, amire egy betegnek szüksége van. A betegség ugyanis az érintett személyt és családját a fájdalom és az aggodalom sötétségébe taszítja, magányt és bezárkózást okozva. Társadalmi szinten úgy kezelik, mint takargatni való, kizárni való dolgot. A hatékonyság és az erő nevében kiselejtezik a betegeket, kirekesztik a szenvedést, mert félelmetes és akadályozza a terveket. Más kultúrákban egyenesen kiiktatják a betegeket. Ez csúnya dolog! – mutatott rá a pápa, majd leszögezte:
Sürgősen vissza kell helyezni a középpontba a beteg személyt, történetével, családi, baráti és terápiás kapcsolataival együtt, hogy értelmet találjon a szenvedésben és választ kapjon kérdéseire.
Még ha minden elveszettnek is látszik, lehet remélni. De kell valaki, aki egy kis fényt hoz, meggyújtja a remény lángját a barátságával, a közelségével, a meghallgatásával.
A második kulcsszó: az ajándék. Azok az emberek, akik egy kis világosságot visznek a betegeknek, adományozók. Az ajándék az elsődleges ellenszere a selejt kultúrájának. Valahányszor ajándékot adunk, gyengül, sőt megsemmisül a selejt kultúrája. Az ajándékozás körforgása megfutamítja a fogyasztói világot, mely látszólag szeretné kisajátítani az életünket. Az első, aki odaajándékozza magát: Isten, az Ő teremtő szeretetében; Jézus a megtestesülésében. Néhány nap múlva karácsony lesz.
Tekintsünk a Gyermekre, akit azért ajándékoztak a világnak, hogy mind üdvözüljünk. Merítsünk erőt az ő törékenységéből, vigaszt a sírásából, bátorságot a gyöngédségéből!
Végül a harmadik kulcsszó, amit a pápa a rák ellen küzdő olasz egyesület tagjaira bízott: a tér. Szervezetük behálózza Olaszországot, ami arra emlékeztet minket, hogy nem szabad a saját kiskertünkbe zárkóznunk, önös érdekeinket gondozni csupán, hanem
lélekkel kell megtölteni a területet; látható, kézzelfogható, de nem erőszakos jellé válni.
A téren, ahol az egyesület jelen van, találkozni akar az emberekkel, osztozni fájdalmukban, irgalmas szamaritánusnak akar lenni. Ez ajándék az egész társadalom számára. Nem önmaguk, hanem a rászoruló emberek számára válnak láthatóvá. Támogatják a tudományos kutatást, odafigyelnek a terápiában részt vevő páciensekre.
Ma ünnepeljük a nagy misztikus, Keresztes Szent János emléknapját, aki eszünkbe idézi: „Az élet alkonyán a szeretet fog vizsgáztatni minket”. Köszönet a szeretetért és a reményért, amelyet ajándékoztok! Odaadással és szakértelemmel folytassátok munkátokat! – fejezte be beszédét a pápa, majd áldását adta egyesületükre.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria