„Szeretném kifejezésre juttatni részvétemet a családnak és a főváros zsidó közösségének Elio Toaff professzor, rabbi halála miatt érzett gyászában. A rabbi hosszú időn át volt kiváló lelki vezetője a római zsidóknak. Az utóbbi évtizedek zsidó és olasz történelmének főszereplője volt, aki megbecsülést és tiszteletet vívott ki magának morális tekintélye és az ehhez kapcsolódó mély embersége miatt.
Elismeréssel emlékezem nagylelkű elkötelezettségére és őszinte készségére a párbeszéd, valamint a zsidók és a katolikusok közötti testvéri kapcsolatok előmozdítása ügyében, melyek szép mozzanata volt Szent II. János Pál pápának a római zsinagógában tett emlékezetes látogatása. Imádságom a szeretetben és hűségben gazdag Magasságbelihez száll fel, hogy fogadja be őt a béke országába.
Vatikán, 2015. április 20. Ferenc pápa”
Elio Toaff főrabbi 1915. április 30-án született toszkán földön, a tengerparti Livornóban. Pisa jogi egyetemére járt, ahol 1938-ban doktorált, majd a következő években a rabbiképző intézet hallgatója volt. Ancona város rabbija lett, ahol 1941 és 1943 között szolgált. A náci erőszak megnyilvánulása idején megtiltotta az izraelita közösség tagjainak, hogy jom kippur ünnepén a zsinagógába menjenek. Ezáltal nagyon sok zsidót megmentett az elhurcolástól, hiszen a lesben álló német katonák épp a zsinagógába indult izraelitákat akarták elfogni.
Később családjával Versiliába költözött, megváltoztatott személyi okmányokkal. Részt vett a nácikkal szembeni ellenállásban, harcolt a hegyekben ellenük. A háború után Velence rabbija volt 1946 és 1951 között. Ebben az időszakban filológiai tanulmányokat folytatott a velencei Ca’ Foscari Egyetemen. 1951-ben nevezték ki Róma főrabbijává. Hivataláról 2001-ben, 86 éves korában mondott le a fiatalabbak javára.
Toaff főrabbi életének emlékezetes mozzanata 1986. április 13-a, amikor II. János Pál pápa látogatást tett a római nagyzsinagógában. Ő volt az első Péter-utód, aki látogatást tett egy zsidó templomban. Elio Toaff főrabbi fogadta a Szentatyát, akinek akkor elmondott beszéde két szempontból is emlékezetes maradt: elítélte az antiszemitizmust, továbbá bátorította a zsidók, „az idősebb testvérek” és a keresztények közötti párbeszédet.
II. János Pál pápa a zsinat Nostra aetate kezdetű dokumentumára hivatkozott, mely „sajnálkozását fejezte ki a gyűlölködés, az üldözetések és az antiszemitizmus bármiféle formája ellen”.
„A megdöbbenés hangján akarok ismét szólni az utolsó háború alatt a zsidó nép ellen foganatosított népirtás kapcsán, mely ártatlan áldozatok millióit juttatta a holokauszt sorsára. A római zsidó közösség is nagy véráldozatot fizetett ebben. Bizonyára jelentős gesztus volt a faji üldöztetés e sötét korszakában, hogy kolostoraink, iskoláink, szemináriumaink és a Vatikán épületei megnyitották kapuikat, és menedéket nyújtottak számos római zsidó számára” – mondta II. János Pál pápa 1986 áprilisában. Tíz évvel később, 1996. április 15-én pedig a Vatikánban fogadta Toaff főrabbit.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

