Ferenc pápa a Rota Romana bíróihoz: Az örökké tartó szeretet nem utópia

Ferenc pápa megköszönte Alejandro Arellano Cedillo prelátus, a Rota Romana Törvényszék dékánja üdvözlő szavait, és elismerését fejezte ki az ügyhallgató prelátusoknak (bíróknak) tevékenységükért, az Egyház és a hívek szolgálatában végzett munkájukért, különös tekintettel a házassággal kapcsolatos kérdésekre. Megállapította, hogy az Egyházban és a világban ma nagy szükség van arra, hogy újra felfedezzük a férfi és a nő közötti házastársi szövetség értelmét és értékét, amelyre a család épül, utalva rá, hogy a sok családot sújtó válság egyik aspektusa a házassággal kapcsolatos személyes és kollektív tudatlanság.

Az Egyház küldetése, hogy hirdesse az evangéliumot, amely megvilágítja azt a nagy misztériumot is, amelyet a házastársi és családi szeretet jelent – fejtette ki beszédében Ferenc pápa. Utalt Jézus szavaira, amikor az Úr a házastársakról mint egy testről beszélt; idézte Szent Pál apostolt, aki a házassági köteléket „nagy misztériumként” határozta meg Krisztus és az Egyház kapcsolatára vonatkoztatva, majd emlékeztetett Szent II. János Pál pápa tanítására, aki hangsúlyozta, hogy

Krisztus a házasság szentségében „új szívet” kínál a férfinak és a nőnek, hogy „osztozhassanak Krisztus teljes és végleges szeretetében”.

Ferenc pápa megjegyezte, hogy a házasság a keresztény kinyilatkoztatás szerint nem szertartás vagy társadalmi esemény, nem is formalitás vagy egy elvont eszmény: pontosan meghatározott konzisztenciával rendelkező valóság, nem pedig „az érzelmi elégedettség egyik formája”, „mely tetszés szerint bármi mással helyettesíthető és módosítható” – idézett a pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából (66. pont).

A Szentatya ezután azt a kérdést tette fel, hogy figyelembe véve az emberi gyarlóságot, hogyan lehetséges a házastársak közötti hűséges és örökké tartó szövetség. A választ továbbra is az evangéliumban találjuk meg, amikor Jézus azt mondja: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mt 19,4–6). Majd idézett a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójából, amely kimondja: „Maga Isten a házasság szerzője.” A jegyesek valóban szabad beleegyezésükkel kötnek házasságot, de csak a Szentléleknek van hatalma ahhoz, hogy egy férfit és egy nőt eggyé tegyen. Az emberiség Üdvözítője és az Egyház jegyese a házasság szentségében jön el a keresztény házastársakhoz. Mindez arra vezet bennünket, hogy felismerjük:

minden igazi házasság, még a nem szentségi házasság is, Isten ajándéka a házastársaknak. A házasság mindig ajándék!

– hangsúlyozta a Rota Romana bíráihoz intézett beszédében Ferenc pápa.

A házastársi hűség sokak számára utópia, akik meg vannak győződve arról, hogy „a házasság addig tart, amíg a szerelem” – mutatott rá a pápa. – A házastársi szerelem elválaszthatatlan magától a házasságtól, amelyben a törékeny és korlátozott emberi szeretet találkozik a mindig hűséges és irgalmas isteni szeretettel, nem lehet tehát összetéveszteni az érzelgősséggel, önzéssel. Jézus üzenetének középpontjában az az új parancsolat áll, hogy „szeressétek egymást”, ezért ezt a parancsolatot a házastársi szeretetre is alkalmazni kell, amely szintén Isten ajándéka. A férj és feleség közötti szeretetnek állandóan kölcsönös megértésre és megbocsátásra van szüksége, „nem szabad idealizálni, mintha csak ott létezne, ahol nincsenek problémák” – hangsúlyozta Ferenc pápa. – A házastársi hűség az isteni hűségen, a házastársi termékenység az isteni termékenységen nyugszik. A férfi és a nő arra hivatott, hogy elfogadja ezt az ajándékot, és szabadon megfeleljen neki kölcsönös önátadásával.

Isten terve az emberek kezében mindig tökéletlenül valósul meg – folytatta beszédét a Szentatya, idézve az Amoris laetitia kezdetű szinódus után apostoli buzdításából: azonban

az Úr a valóságos és konkrét családban lakik, annak minden szenvedésével, küzdelmével, örömével és mindennapos gondjaival együtt.

Ha valaki családban él, nehéz tettetnie és hazudnia; nem viselhetünk álarcot. Ha a szeretet élteti ezt a hitelességet, akkor az Úr uralkodik ott a maga örömével és békéjével. A családi szeretet lelkisége ezernyi valós és konkrét gesztusból épül. A közösséget érlelő ajándékok és találkozások változatosságában van Isten lakóhelye. Ez az odaadás „emberi és isteni értékeket” egyesít, mert telve van Isten szeretetével. A házassági lelkiség végső soron a kötelék lelkisége, amelyben az isteni szeretet lakozik” (Amoris laetitia szinódus utáni apostoli buzdítás, 2016. március 19., 315. pont).

Újra fel kell fedezni a házasság mint kötelék állandó valóságát. Ez a szó néha gyanakvást kelt, mintha külső kényszer, teher, egy „zsinór” lenne, amely ellentétben áll a szeretet hitelességével és szabadságával. Ha azonban a szeretet kötelékeként értelmezzük, akkor a házasság központi elemeként, isteni ajándékként tárul fel, amely az igazi szabadság forrása és amely megőrzi a házaséletet. A pápa itt ismét idézett az Amoris laetitia kezdetű szinódus utáni buzdításából, utalással a jegyesoktatásra: „A házasság előtti és a házasság alatti pasztorációnak mindenekelőtt »kötelékpasztorációnak« kell lennie, ami olyan elemeket tartalmaz, melyek hozzásegítenek a szeretet érlelődéséhez és a nehéz pillanatok leküzdéséhez. Ezek az elemek nemcsak elméleti igazságok, nem is korlátozhatók azokra az értékes lelki erőforrásokra, melyeket az Egyház mindig fölkínál, hanem gyakorlati megoldásoknak, kipróbált jótanácsoknak, a tapasztalatból merített stratégiáknak, pszichológiai iránymutatásoknak is kell lenniük.” (211. pont)

A házasság Isten ajándéka, nem egy eszménykép vagy egy formaság, hanem valóság, amely határozott tartalommal rendelkezik.

Rendkívüli értéket képviselő jó mindenki számára: a házastársak, gyermekeik, minden család, az egész Egyház, az egész emberiség számára, sok és sokféle gyümölcsöt terem az egyházi közösségben és a civil társadalomban

– emelte ki Ferenc pápa. – A keresztény üdvökonómiában a házasság mindenekelőtt az életszentséghez vezető fő utat jelenti a házastársak számára, amelyet a mindennapokban élnek meg: ez a család evangéliumának lényeges aspektusa. Jelzésértékű, hogy az Egyház ma egyes házaspárokat az életszentség példájaként állít a hívek elé – mondta a Szentatya, utalva a „szomszéd ajtó szentjeire”, vagyis a körülöttünk élők életszentségére (vö. Gaudete et exsultate kezdetű apostoli buzdítás, 2018. március 19., 4–6 pont).

A családpasztorációt érintő számos kihívás közül a pápa a válságban lévő házaspárokra utalt. Az Egyház, a lelkipásztorok és a többi hívő szeretettel és reménnyel kísérik és támogatják őket. Alapvető erőforrásként tudatosítani kell a házasság szentségében kapott visszavonhatatlan ajándékot, amely a kegyelem forrása, és amelyre mindig számíthatunk. A konkrét helyzetek összetettségével együtt a kiengesztelődés útjának fontos része az, hogy ebben a megvilágításban lássa az ember a saját házasságát. A törékenység, amely elkíséri a házaséletet is, így a Szentlélek erejének köszönhetően nem vezet szakításhoz – mutatott rá Ferenc pápa.

Végül arra buzdított a Rota Romana Törvényszék ügyhallgató prelátusaihoz intézett beszédében, hogy tápláljuk mindig magunkban az elismerés és a hála lelkületét Isten ajándékait illetően; így segíthetünk másoknak is életük különböző helyzeteiben. Mária, a hűséges Szűz és az Isteni Kegyelem Anyja közbenjárását kérte, fohászkodva a Szentlélek ajándékaiért, hogy segítse őket a házasság igazságának szolgálatában.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír