Ferenc pápa sajtótájékoztatója a Kubából az Egyesült Államokba tartó repülő fedélzetén

A fedélzeti sajtótájékoztatót, amelyet Federico Lombardi szentszéki szóvivő vezetett, a kubai Rosa Elizalde kérdése nyitotta meg a szigetországot sújtó embargóról: „Ez egy nyilvános dolog, folynak a tárgyalások, mindkét elnök beszél róla. Az a vágyam, hogy mindez jó eredményre vezessen, és eljussanak a mindkét felet kielégítő megegyezéshez.” Ferenc pápa hivatkozott a pápaelődök embargóval kapcsolatos megnyilatkozásaira, az egyház szociális tanítására: „Én ehhez tartom magam! – szögezte le. – Hogy mit mondok az amerikai Kongresszusban, azt most nem mondhatom el, de a két- és többoldalú megegyezések a fejlődés jelei az együttélésben.”

Rosa Flores, a CNN újságírónője arról az ötven disszidensről, ellenzékiről kérdezett, akiket a havannai nunciatúra előtt tartóztattak le, pedig csak találkozni szerettek volna Ferenc pápával. „Semmit nem tudok arról, ami ennek kapcsán történt – válaszolta. – Hogy szerettem volna-e ezekkel az ellenzékiekkel találkozni? Én szeretek találkozni az emberekkel, mert mindnyájan Isten gyermekei. Bárkivel is találkozom, az gazdagít.” Ferenc pápa elmondta, hogy nem volt megbeszélt kihallgatás, ahogyan másokkal sem. A nuncius feladata volt, hogy közölje a csoportokkal, mikor érkezik a székesegyházhoz, a szerzetesekhez, és aki ott volt, azt a többi csoporttal együtt köszöntötte. A nunciatúráról fel is hívták őket, de aztán senkit nem látott, nem tudja, ott voltak-e vagy sem.

Sylvia Poggioli, az egyesült államokbeli National Public Radio részéről a Fidel Castróval való találkozásról kérdezte, és arról, érzékelt-e megbánást a volt kubai vezető részéről, amiért oly sokat szenvedett országában a katolikus egyház. A bűnbánat belső, lelkiismereti dolog – válaszolta a pápa, és elmondta, hogy Fidel Castróval a mindkettőjük által ismert jezsuitákról beszélgettek. Vitt neki könyveket: jezsuita barátja, Llorente atya könyvét és CD-t az atya konferenciabeszédeivel, valamint két könyvet Pronzano atyától. Szóba került a Laudato si’ kezdetű enciklika, mert ez a téma nagyon érdekli Fidel Castrót. „Spontán beszélgetés volt, nem formális. Jelen volt a család, a kíséretem, a sofőr. Mi egy kicsit külön ültünk, szeparálva, de ugyanabban a helyiségben. A múltról (Kuba múltjáról) nem beszéltünk, de a jezsuiták kollégiumáról, hogy mit tettek, hogyan dolgoztak, arról igen” – árulta el a beszélgetésről Ferenc pápa.

Az olasz Corriere della Sera újságírója, Gian Guido Vecchi utalt Ferenc pápa kritikus hangjára, mellyel a világgazdasági rendszert, a föld önpusztítását, a fegyverkereskedelmet illette. Ennek kapcsán elmondta, hogy amerikai részről felmerült az a kérdés is, vajon katolikus-e a pápa, akiről már korábban azt is mondták, hogy kommunista. Válaszában Ferenc pápa utalt egy bíboros barátja idős, merev és jólelkű katolikus hölgy ismerősére, aki azért tartja őt antipápának, mert nem hordja a szokásos piros cipőt. „Biztos vagyok benne, hogy nem mondtam semmi olyat, ami ne lenne a katolikus egyház tanításában” – jelentette ki. Elmondta, hogy miután egy másik útján a népmozgalmakhoz beszélt, egy újságíró megkérdezte tőle, vajon az egyház követni fogja-e. Erre azt válaszolta: „Én vagyok az, aki követi az egyházat.” Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy abban az esetben sem mondott semmit, ami ne lenne benne a katolikus egyház társadalmi tanításában. „Talán az egyik értelmezés olyan benyomást keltett, mintha egy kicsit balos lennék, de ez téves magyarázat lenne. Tanításom, a Laudati si’, az imperialista gazdaságról szóló tanításom is, mindez az egyház társadalmi tanítása. És ha szükséges, elmondom a Hiszekegyet, kész vagyok megtenni!” – zárta a kérdésre adott válaszát.

Az AFP munkatársa, Jean-Louis de la Vaissiere szembe állította a pápa dél-amerikai kemény beszédét a kubai, nem túl szigorú, puha kritikával. „Kubában mindig utaltam az egyház szociális tanítására, világosan megmondtam, hogy javítani kell dolgokon – felelt a pápa. – Ugyanazt mondtam el korábban, amit az Evangelii gaudiumban világosan leírtam a vad- és liberális kapitalizmusról, ugyanezt mondtam el. Ez elég, nemde? Itt Kubában ez egy lelkipásztori út volt, találkozás a helyi katolikus közösséggel, a fiatalokkal és nem hívőkkel... A reménységről beszéltem nekik, bátorítást az egymás közötti párbeszédre, hogy keressék a közöset és nem a megosztó dolgokat. Ez inkább egy lelkipásztori nyelvezet volt, az enciklikában inkább szakmai nyelvet használtam, amiről Ön is beszélt. De ha emlékszik valami nagyon erőtejes dologra, amit a másik utazáson mondtam, mondja el, mert én valóban nem emlékszem ilyesmire.”

Az argentin Nelson Castro, a pápa régi orvos újságíró barátja visszatért arra, hogy a kubai ellenzékiek nem találkozhattak a pápával. Lesz-e valamilyen szerepe a katolikus egyháznak abban, hogy Kuba nyisson a politikai szabadság irányába? – kérdezte. Ferenc pápa megismételte, hogy senkit nem fogadott külön, pedig volt olyan államfő is, aki ezt kérte tőle. A pápa elmondta, hogy az egyház Kubában készített egy listát azokról a fogva tartottakról, akik számára amnesztiát kért. A kubai püspöki konferencia több mint háromezer személyről beszél. Az életfogytiglani büntetésről azt mondta, hogy az egy rejtett halásos ítélet, a szabadulás reménye nélkül – ahogyan erről már Európában is beszélt. A kubai egyház hivatalosan amnesztiát kér a listán szereplő rabok számra, és a továbbiakban is folytatja ezt a tevékenységét – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Rogelio Mora, a spanyol Telemundo munkatársa utalt arra, hogy az elmúlt húsz évben három pápa is ellátogatott Kubába. Vajon azért van ez, mert betegnek tartja Kubát? – tette fel a kérdést. „Nem – válaszolta. – Kubát, először II. János Pál pápa látogatta meg, aki sok országba elment, köztük az egyházzal ellenséges országokba is. Aztán XVI. Benedek is ellátogatott Kubába, ez is teljesen normális dolog volt.” Elmondta, hogy az ő utazása kicsit esetlegesebb volt: először Mexikón keresztül akart az Egyesült Államokba utazni, de ezt nem tehette volna meg Guadalupe érintése nélkül, mert az annak „arcul csapása” lett volna. „Aztán jött a hír tavaly december 17-én, amikor bejelentették azt, ami egy közel egyéves folyamat eredménye volt (hogy az Egyesült Államok és Kuba diplomáciai kapcsolatokat teremt egymással – a szerk.)… akkor azt mondtam: Kubán keresztül szeretnék az Egyesült Államokba menni. Kubát tehát nem azért választottam, mert különleges beteg lenne... Örülök, hogy találkoztam a kubai néppel és a kubai keresztény közösséggel. A családokkal való találkozás nagyon szép volt”.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír