Ferenc pápa sajtótájékoztatója a Fatimából Rómába tartó repülőn: Mária nem postás, hanem anya!

Érintett témák: Milyen üzenetet hordoz a pápa fatimai látogatása? Hogyan vélekedik Trump elnökről? Milyen a viszony a Szent X. Piusz testvériséggel? Lehet-e előrelépni az evangélikusokkal való kapcsolatban? Hitelesek-e a međugorjei Mária-jelenések? Mit tesz a pápa annak érdekében, hogy a Vatikánban dolgozó püspökök és papok végre is hajtsák az utasításait? Hogyan hozhat egy magát katolikusnak valló ország az Egyház tanításával ellentétes törvényeket?

Greg Burke:
– Köszönjük, szentatya! Nagyon sűrű huszonnégy óra áll mögöttünk. A Szűzanyának szentelt huszonnégy óra. A portugálokat nagyon meghatotta, amikor azt mondta, hogy: „Van anyánk!” Ön különösen is érzi ezt. Száz évvel ezelőtt a Szűzanya nem három nagynevű újságírónak jelent meg, hanem három pásztorgyermeknek. De láthattuk, hogy a maguk egyszerűségével és életszentségével sikerült eljuttatniuk ezt az üzenetet az egész világnak. Az újságírók is üzenetet juttatnak el, és az országok számából, ahonnan érkeztek, látszik, hogy nagyon érdekelte őket Önnek ez az útja. Akar esetleg mondani valamit a kérdések előtt?

Ferenc pápa:
– Mindenekelőtt: jó estét kívánok! Köszönöm! Szeretnék a lehető legtöbb kérdésre válaszolni, ezért lehetőleg siessünk egy kicsit! Mindig sajnálom, amikor még csak a kérdések felénél járunk, és már rám szólnak, hogy itt az étkezés ideje… próbáljuk meg úgy csinálni, hogy mindkettőre jusson elég idő! Köszönöm!

Greg Burke:
– Rendben! Kezdjük a portugál csoporttal, Fátima Campos Ferreirával, a Portugáliai Rádió-Televíziótól (RTP).

Fátima Campos Ferreira:
– Nem tudom, de azt hiszem, ülve maradok itt, szemben a szentatyával. Először is szeretném nagyon megköszönni az Ön útját. Szentatya, zarándokként jött Fatimába, hogy szentté avassa Ferencet és Jácintát abban az évben, amikor a jelenések századik évfordulójához érkeztünk. E történelmi nézőpontból mit üzen ez az Egyháznak és az egész világnak? Fatimának van egy békeüzenete, a szentatya pedig a következő napokban – május 24-én – fogadja a Vatikánban Donald Trump amerikai elnököt. Mit várhat a világ ettől a találkozótól? Mit vár a szentatya ettől a találkozótól? Nagyon köszönöm!

Ferenc pápa:
– Hogy Fatimának békeüzenete van, az nyilvánvaló. És ezt három olyan nagy közvetítő adta az emberiségnek, akik nem voltak még tizenhárom évesek. Ez érdekes. Hogy zarándokként jöttem, igen, így van. A szentté avatás kezdetben nem volt betervezve, mert a szóban forgó csoda kivizsgálása folyamatban volt, de egyszer csak, mivel az összes szakértő kedvező véleményt adott, felgyorsultak a dolgok, és így összevontuk őket. Számomra nagy boldogság volt. Mit várhat a világ? Békét. És miről fogok beszélni a továbbiakban, bárki is jön hozzám? A békéről.

Fátima Ferreira:
– És mi marad meg ebből a történelmi pillanatból az Egyház és a világ számára?

Ferenc pápa:
– A béke üzenete. Szeretnék elmondani valamit, ami nagyon megérintette a szívemet. Mielőtt beszálltam a repülőbe, különböző vallású tudósokat fogadtam, akik kutatásokat végeznek a Castel Gandolfó-i vatikáni csillagvizsgálóban. Agnosztikusok és ateisták is vannak köztük. Az egyik ateista azt mondta nekem: „Én ateista vagyok”; nem mondta, milyen nemzetiségű, sem azt, honnan jött. Angolul beszélt, ahogy én nem tudok, ezért nem kérdeztem meg tőle. [Azt mondta:] „Kérek egy szívességet Öntől: mondja meg a keresztényeknek, hogy jobban szeressék a muszlimokat!” Ez egy békeüzenet.

Fátima Ferreira:
– Ezt fogja mondani Trumpnak?

Ferenc pápa:
[Mosolyog.]

Greg Burke:
– Aura Miguel következik, a Radio Renascençától.

Miguel Aura:
– Kérdezhetek portugálul vagy olaszul?

Ferenc pápa:
– Olaszul, az jobb lenne.

Miguel Aura:
– Szentatya, Fatimában Ön „fehérbe öltözött püspökként” mutatkozott be. Máig ezt a kifejezést többnyire a fatimai titok harmadik részének összefüggésében Szent II. János Pál pápára és a huszadik század vértanúira használták. Mit jelent az, hogy Ön most önmagára vonatkoztatta ezt a kifejezést?

Ferenc pápa:
– Igen, ez az imában szerepel, de azt nem én írtam, hanem a fatimai kegyhely [vezetősége]. Én is kérdeztem, miért írták ezt. A fehér szín az, ami kapcsolatot képez: a fehérbe öltözött püspök, a fehérbe öltözött Szűzanya, a gyermekek keresztség utáni fehér tisztasága… Abban az imában tehát a fehér szín teremt kapcsolatot. Azt hiszem – azért mondom így, mert nem én írtam –, hogy a fehérrel az ártatlanság utáni, a béke utáni vágyat akarták kifejezni: ártatlanságot, nem okozni kárt a másiknak, nem indítani háborút…

Miguel Aura:
– Felülvizsgálják az üzenet értelmezését?

Ferenc pápa:
– Nem, erről nincs szó. A látomásról… azt hiszem, hogy Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa, mindent világosan kifejtett. Köszönöm!

Greg Burke:
– A következő kérdést Claudio Lavagna teszi fel, az NBC-től, itt, jobbra.

Claudio Lavagna, NBC:
– Üdvözlöm, Szentatya! Ön tegnap azt kérte a hívőktől, hogy bontsanak le minden falat. Ugyanakkor Ön május 24-én egy olyan államfővel fog találkozni, aki falak építésével fenyegetőzik: egy kicsit ellentétben az Ön szavával, de őneki – úgy tűnik – más témákat érintően is az Önétől eltérő álláspontjai és döntései vannak, így például annak szükségességével kapcsolatban, hogy a globális felmelegedéssel szemben cselekedni kell, vagy a migránsok befogadásával kapcsolatban. Mivel nemsokára sor kerül erre a találkozóra, kérdezem: Önnek mi a véleménye Trump elnök eddig képviselt politikai irányvonalairól ezekben a témákban, és mit vár ettől a találkozótól, hiszen egy olyan államfővel találkozik, aki Önnel ellentétesen látszik gondolkodni és cselekedni?

Ferenc pápa:
– Az első kérdés arra vonatkozott, hogy… de mindkettőre válaszolhatok: én sosem alkotok ítéletet egyetlen emberről sem, amíg meg nem hallgatom. Úgy gondolom, nem szabad megtennem. Amikor majd beszélgetünk egymással, elő fognak jönni a dolgok: én elmondom, mit gondolok, és ő is elmondja, mit gondol. Én soha, de soha nem akartam ítéletet alkotni valakiről anélkül, hogy meghallgattam volna. A második kérdés pedig az volt, hogy mit gondolok…

Claudio Lavagna:
– …hogy mit gondol különösen olyan témákról, mint a migránsok befogadása…

Ferenc pápa:
– Ezt ti jól tudjátok!

Claudio Lavagna:
– A második inkább ez: mit vár egy olyan államfővel való találkozótól, aki Önnel ellentétesen gondolkodik?

Ferenc pápa:
– Mindig vannak olyan ajtók, amelyek nincsenek becsukva. Keresnünk kell azokat az ajtókat, amelyek legalább egy résnyire nyitva vannak, hogy belépjünk, beszéljünk a közös dolgokról, aztán haladjunk tovább. Lépésről lépésre. A béke kézműves munka: nap mint nap dolgozni kell rajta. Az emberek közötti barátság is, egymás megismerése, megbecsülése is kézműves munka: nap mint nap kell csinálni. Megadni a másiknak a tiszteletet, elmondani, amit gondolunk, de tisztelettel, haladni előre együtt… Ugyanarról a dologról mindenki egy bizonyos módon gondolkodik: mondjuk el, legyünk nagyon őszinték abban, hogy ki mit gondol.

Claudio Lavagna:
– Ön reméli, hogy meg fogja változtatni a döntéseit az után, hogy…

Ferenc pápa:
– Ez politikai számítgatás, ezt én nem engedhetem meg magamnak. Vallási területen sem, nem vagyok erőszakos hittérítő. Köszönöm!

Greg Burke:
– Köszönjük, szentatya! Elisabetta Piqué következik.

Elisabetta Piqué, La Nación:
– Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani ezért a rövid, de annál tartalmasabb útért. Azt kérdezném Öntől: ma van a fatimai Szűz Mária megjelenésének századik évfordulója, de egy olyan eseménynek is az évfordulója, amely fontos az Ön életében, huszonöt évvel ezelőtt történt ugyanis, hogy Calabresi nuncius tudatta Önnel, hogy Ön lesz a Buenos Aires-i segédpüspök: ez pedig a végét jelentette az Ön cordobai száműzetésének, és nagy változást hozott az életében. A kérdésem tehát az, hogy összefüggésbe hozta-e valaha ezt a dolgot, amely megváltoztatta az életét, a Fatimai Szűz Máriával, és hogy ezekben a napokban, amikor előtte imádkozott, gondolt-e erre, és mond-e nekünk erről valamit. Köszönöm!

Ferenc pápa:
– A nők mindent tudnak! [Nevet.] Nem gondoltam az egybeesésre. Csak tegnap, miközben a Szűzanya előtt imádkoztam, csak akkor jutott eszembe, hogy épp egy május 13-án kaptam telefonhívást a nunciustól, huszonöt évvel ezelőtt. Igen. Nem tudom… Azt mondtam: „Nézd…” Beszéltem egy kicsit erről a Szűzanyával, bocsánatot kértem tőle minden hibámért, és egy kicsit a rossz ízlésemért is az emberek kiválasztásában… [Nevet]. De tegnap eszembe jutott.

Greg Burke:
– Nicholas Senèze, a La Croix-tól.

Nicholas Senèze:
– Köszönöm, szentatya! Fatimából jövünk, és Fatimát mélységesen tiszteli a Szent X. Piusz testvériség. Sokat beszélnek mostanság egy megállapodásról, amely hivatalos szabályzatot adna a testvériségnek az Egyházban. Némelyek azt is gondolták, hogy ennek a bejelentése ma is lehetséges. Ön, Szentatya, úgy látja, hogy rövid időn belül megszülethet ez az egyezség? És melyek még az akadályok? És Ön számára mi ennek a kiengesztelődésnek az értelme? Olyan hívőknek a győzelemittas visszatérése lesz, akik majd megmutatják, mit is jelent igazából katolikusnak lenni, vagy más lesz?

Ferenc pápa:
– Én a triumfalizmus minden formáját elutasítom. Néhány nappal ezelőtt volt a Hittani Kongregáció „feria quarta”-ja – azért hívjuk így ezt az ülést, mert szerdán tartják –, és ott tanulmányoztak egy dokumentumot, de ezt én még nem kaptam meg. A dokumentum tanulmányozása: ez az első dolog. A második: a mostani kapcsolatok testvériesek. Tavaly gyóntatási engedélyt adtam mindannyiuknak, és egy bizonyos esketési jurisdikciót is. De előbb, ott vannak azok a nehézségek, azok az esetek is például, amelyeket a Hittani Kongregációnak meg kell oldania, ezeken a kongregáció dolgozik. Ott vannak például a visszaélések: a visszaéléssel kapcsolatos esetek, azokat ők hozzánk hozták; az Apostoli Penitenciáriához is; amikor egy pap világi státusba való visszahelyezéséről van szó, azt is hozzánk hozzák… Testvériesek a kapcsolatok. Fellay püspökkel jó a kapcsolatom, többször is beszéltem vele… Nem szeretem siettetni a dolgokat. Haladni előre, haladni, haladni szépen, aztán majd meglátjuk. Számomra ez nem győztesek-vesztesek kérdése, nem. Testvérek közötti probléma, akiknek együtt kell előrehaladniuk, keresni kell annak formáját, hogyan tudunk előrelépni.

Greg Burke:
– Köszönjük, Szentatya! Most Tassilo Forchheimer következik az ARD-től.

Tassilo Forchheimer:
– Szentatya, a reformáció évfordulójának alkalmából az evangélikus és a katolikus keresztények tehetnek egy újabb lépést előre a közös úton? Megnyílik a lehetőség a közös eucharisztikus asztalnál való részvételre? Néhány hónapja Kasper bíboros azt mondta, hogy már idén lehetne egyet előrelépni…

Ferenc pápa:
– Nagy lépéseket tettünk már előre! Gondoljunk csak a megigazulásról szóló közös nyilatkozatra: attól kezdve nem álltunk meg az úton. A svédországi út nagyon jelentős volt, mert az volt [a reformációra emlékező ünnepségek] elkezdése, és megemlékezés Svédországgal [a Lutheránus Világszövetség létrejöttéről]. Itt is jelentős az ökumenizmus szempontjából az úton levés, vagyis hogy együtt haladjunk előre az imádsággal, a vértanúsággal, a jótékonysággal, az irgalmasság cselekedeteivel. És ott az evangélikus karitász és a katolikus karitász megállapodást írt alá a közös munkáról: ez nagy előrelépés! De várnak ránk még további lépések, mindig. Ön tudja, hogy Isten a meglepetések Istene. Sosem szabad megállnunk, mindig haladnunk kell előre. Imádkozni együtt, tanúságot tenni együtt, az irgalmasság cselekedeteit végezni együtt, ami Jézus Krisztus szeretetének hirdetése, annak hirdetése, hogy Jézus Krisztus az Úr, az egyetlen Üdvözítő, és hogy egyedül tőle kapjuk a kegyelmet… És ezen az úton a teológusoknak folytatniuk kell a kérdések tanulmányozását, de az úton haladnunk kell előre. Nyitott szívvel a meglepetésekre…

Greg Burke:
– Köszönjük, Szentatya! Most Mimmo Muolo következik, az Avvenirétől.

Mimmo Muolo:
– Jó estét, Szentatya! Az olasz csoport nevében teszek fel egy kérdést. Tegnap és ma Fatimában a népi vallásosság nagy megnyilvánulását láttuk, amelyben Ön is részt vett; ugyanazt, amely megtalálható más Mária-kegyhelyeken is, mint például Međugorjében. Mit gondol azokról a jelenésekről – ha voltak jelenések –, és arról a vallási buzgóságról, amelyet keltettek? Azért kérdezem ezt, mert Ön kinevezett egy püspököt a kegyhely pasztorális szempontjainak megvizsgálására. És ha feltehetek még egy kérdést, olyasmiről, amiről tudom, hogy Önnek is a szívén fekszik, mint nekünk, olaszoknak: a civil szervezeteket azzal vádolják, hogy összejátszanak az embercsempészekkel, Ön mit gondol erről? Köszönöm.

Ferenc pápa:
– A másodikkal kezdem. Olvastam az újságban, amelyet reggel átlapozok, hogy létezik ez a probléma, de még nem ismerem pontosan a részleteket. Ezért nem is tudok állást foglalni. Tudom, hogy van probléma, és hogy folynak a vizsgálatok. Kívánom, hogy folytassák tovább, és hogy fény derüljön a teljes igazságra. Az első kérdés pedig Međugorjére vonatkozott. Minden jelenés vagy feltételezett jelenés a magánszférához tartozik, nem képezi részét az Egyház rendes, nyilvános tanítóhivatalának. Međugorje: felállítottak egy bizottságot, amelynek Ruini bíboros volt az elnöke. XVI. Benedek állította fel ezt a bizottságot. Én 2013 végén vagy 2014 elején kaptam meg a vizsgálat eredményét Ruini bíborostól. Kiváló teológusokból, püspökökből, bíborosokból állt a biztosságtól. Egytől egyig mind kiválóak. A Ruini-jelentés nagyon-nagyon jó. Aztán felmerültek kételyek a Hittani Kongregációban, és a kongregáció úgy látta jónak, hogy elküldje e tanácskozás, a „feria quarta” minden tagjának a teljes dokumentációt, azokat a dolgokat is, amelyek a Ruini-jelentéssel ellentéteseknek tűntek. Megkaptam az erről szóló rendelkezést, emlékszem, az egyik szombat este, késő délután. Nem tartottam igazságosnak: olyan volt, mintha – elnézést a megfogalmazásért – árverésre bocsátották volna a Ruini-jelentést, amely nagyon jól el volt készítve. Másnap, vasárnap délelőtt a Hittani Kongregáció prefektusa kapott tőlem egy levelet, amelyben azt kértem tőle: ahelyett, hogy a „feria quartának” küldenék, küldjék el személyesen nekem a véleményeket. Ezeket a véleményeket átnéztük, mindegyik kiemelte a Ruini-jelentés tartalmasságát.

Igen, alapvetően meg kell különböztetni három dolgot. Az első jelenésekről, amikor [a „látnokok”] gyerekek voltak, a jelentés többé-kevésbé azt mondja, hogy további vizsgálatokra van szükség. A mostani feltételezett jelenésekről a jelentésnek kétségei vannak. Én személy szerint „gonoszabb” vagyok: én jobban szeretem Máriát mint anyát, a mi anyánkat, mint a „postafőnök Máriát”, aki nap mint nap táviratokat, üzeneteket küldözget egy meghatározott órában… Az ilyen Mária nem Jézus anyja. Ezeknek a feltételezett jelenéseknek nincs nagy értéke. Ezt személyes véleményemként mondom. De aki azt gondolja, hogy a Szűzanya azt mondja: „Gyertek el, holnap ebben és ebben az órámat mondok majd egy üzenetet annak a látnoknak”, nem! [A Ruini-jelentés] megkülönbözteti a jelenéseknek ezt a két csoportját. És a harmadik dolog, a Ruini-jelentés igazi lényege: a spirituális tény, a lelkipásztori tény: az emberek odamennek, megtérnek, az emberek ott találkoznak Istennel, megváltozik az életük… Ezért nincs varázspálca, és ez a spirituális-lelkipásztori tény tagadhatatlan. Most, hogy lássuk a dolgokat mindezekkel az adatokkal, a válaszokkal, amelyeket a teológusok küldtek nekem, kinevezést kapott egy püspök – kiváló, kiváló, mert van tapasztalata –, hogy lássuk a dolog lelkipásztori oldalát. A végén pedig majd mondunk valamit.

Mimmo Muolo:
– Szentatya, köszönöm azt is, hogy megáldotta a városomból érkezett zarándokokat, akik köszönetet mondanak Önnek: látták Önt, és nagyon boldogok.

Ferenc pápa:
– Köszönöm!

Greg Burke:
– Szentatya, ha szabad, most én leszek gonosz, sorra került ugyanis mindegyik nyelvi csoport, és már este hat óra van…

Ferenc pápa:
– Ó, van még idő…

Greg Burke:
– Van még egy kérdés…

Ferenc pápa:
– Lehet, hogy kettő is…

Greg Burke:
– Joshua McElwee, a National Catholic Reportertől.

Joshua McElwee:
– Köszönöm, Szentatya! Az én kérdésem: a kiskorúak védelmére felállított bizottság utolsó tagja, aki maga is szexuális bántalmazást szenvedett egy paptól, márciusban lemondott. Marie Collins asszonyról van szó, aki azt mondta, hogy kénytelen volt lemondani, mert a vatikáni tisztségviselők nem valósították meg a bizottság azon javaslatait, amelyeket Ön, szentatya, jóváhagyott. Két kérdésem van: Kié a felelősség? És mit tesz, Ön, szentatya annak biztosítására, hogy a papok és a püspökök a Vatikánban gyakorlatba ültessék az Ön rendelkezéseit, melyeket az Ön bizottsága javasolt?

Ferenc pápa:
– Igaz. Marie Collins világosan elmagyarázta nekem a helyzetet. Beszéltem vele: kiváló asszony. Ő továbbra is dolgozik a papok ezen a téren való képzésének területén. Kiváló asszony, aki dolgozni akar. Megfogalmazta ezt a vádat, és van is benne igazság. Miért? Mert sok dologgal el vannak maradva, az esetek felhalmozódnak… Aztán ebben az időszakban ki kellett volna dolgozni az ezzel kapcsolatos jogi szabályozást: mit kell tenniük a megyéspüspököknek? Ma már szinte minden egyházmegyében megvan az ilyen esetekben követendő eljárásrend: ez már nagy előrehaladás. Így az ügyiratokat jól állítják össze. Ez már előrelépés. Aztán egy másik lépés: kevés az ember, több emberre van szükség, olyanokra, akik alkalmasak erre a munkára, az Államtitkárság is keres, Müller bíboros is igyekszik új embereket bevonni. Tegnapelőtt felvettek két vagy három új munkatársat. Leváltották a fegyelmi hivatal igazgatóját, aki kitűnő, igazán kitűnő, de már egy kicsit megfáradt volt: visszatért hazájába, hogy ugyanezt a munkát a saját püspökségén végezze. Az új igazgató – az ír John Joseph Kennedy – kiváló ember, roppant hatékony, gyors, és ez elég sokat segít. Aztán van még egy dolog. Időnként a püspökök küldenek… ha a jegyzőkönyv jól van elkészítve, akkor rögtön a „feria quarta”-hoz kerül, a „feria quarta” pedig tanulmányozza, és döntést hoz; ha viszont a jegyzőkönyv nincs jól elkészítve, akkor visszaküldik, és újra kell csinálni. Ezért most földrészenkénti segítségben gondolkodunk, vagy kettőben földrészenként: például Dél-Amerikában lehetne egy Kolumbiában, egy másik Brazíliában… Ezek előbíróságok vagy kontinentális bíróságok lennének. De ez még tervezés alatt van. Aztán pedig tanulmányozza az ügyet a „feria quarta”, és elveszi a klerikusi állapotot a paptól, aztán az ügy visszakerül az egyházmegyébe, és jön a fellebbezés. Korábban a fellebbezést maga a „feria quarta” tanulmányozta, amely az ítéletet meghozta, ez azonban igazságtalan. Ezért felállítottam egy másik bíróságot, és élére egy vitán felül álló személyt állítottam: a máltai érseket, Scicluna püspököt, aki nagyon keményen szokott fellépni a visszaélésekkel szemben. És ezen a másodfokú bíróságon – mivel igazságosaknak kell lennünk – annak, aki fellebbez, joga van ügyvédhez. Ha ez a bíróság helybenhagyja az ítéletet, akkor az ügy be van fejezve. Egyedül az a lehetősége marad az illetőnek, hogy levélben kérjen kegyelmet a pápától. Én soha nem írtam alá kegyelmet adó határozatot. Ahogyan most állnak a dolgok, úgy haladunk előre. Marie Collinsnak azon a ponton igaza volt; de mi – is – úton voltunk. De kétezer eset halmozódott fel! Köszönöm!

Greg Burke:
– Szentatya, most viszont már tényleg mennünk kell…

Ferenc pápa:
– De ki volt az, aki még várt?

Greg Burke:
– Egy portugál asszony…

Ferenc pápa:
– Ó, szegényke…

Greg Burke:
– Jól van…

Joana Haderer, a portugál Lusa hírügynökségtől:
– Köszönöm, szentatya! Spanyolul beszélek, mert az könnyebb nekem. Portugáliával kapcsolatos kérdést teszek fel, de azt hiszem, hogy sok más nyugati társadalomra is vonatkozhat. Portugáliában szinte minden portugál lakos katolikusnak mondja magát, szinte mindenki, a lakosság kilencven százaléka, mégis az a forma, ahogyan a társadalom szerveződik, a meghozott döntések… sokszor ellentétesek az Egyház útmutatásaival. Gondolok itt a homoszexuálisok házasságára, az abortusz büntetlenségére. Most pedig elkezdjük megvitatni az eutanáziát. Hogy látja ezt?

Ferenc pápa:
– Azt gondolom, ez politikai probléma. A katolikusok tudatát nem mindig jellemzi a teljes Egyházhoz tartozás, és e mögött az a probléma húzódik meg, hogy hiányzik az alapos katekézis, az emberi katekézis… A Katolikus Egyház katekizmusa jó példa arra, mi a komoly, alapos, árnyalt tárgyalás. Úgy látom, a képzés hiányáról, a kultúra hiányáról van szó. Érdekes: gondolok néhány másik térségre – Olaszországban vagy Dél-Amerikában –, amely… Nagyon katolikusok, de antiklerikálisak… „a papnyelők”, akik… [Nevet.] Létezik ez a jelenség. Időnként, és…

Joana Haderer:
– Ez aggasztja Önt?

Ferenc pápa:
– Még szép, hogy aggaszt. Ezért mondom a papoknak – olvashatták –: „Meneküljetek a klerikalizmustól!” Mert a klerikalizmus elidegeníti az embereket. „Meneküljetek a klerikalizmustól!” És hozzáteszem: ez egy pestis az Egyházban. De itt kateketikai munkáról is szó van, tudatosításról, párbeszédről, az emberi értékekről is. Köszönöm! Nagyon köszönöm a munkáját és kérdéseinek élességét! Köszönöm!

Greg Burke:
– Mi köszönjük Önnek, Szentatya!

Ferenc pápa:
– Imádkozzanak értem, ne felejtsék el!


Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír