Beszédében rámutatott azokra az alapvető irányvonalakra, amelyek minden szerzetesi és közösségi élet meghatározói. Fontos, hogy a szerzetesnők „lépjenek ki” önmagukból, induljanak el az élet földrajzi és egzisztenciális peremvidékei felé, nagy figyelmet szentelve a szegényeknek és a kirekesztettség különböző formáinak. Hozzanak változtatásokat, hogy házaik az evangelizáció helyeivé alakuljanak át, elsősorban a fiatalok számára, akikkel missziójuk során foglalkoznak. Így olyan fiatalokat tudnak nevelni, akik az evangelizáció eszközeivé válhatnak más fiatalok számára. Szélesítsék ki horizontjukat, hogy felismerjék a változó társadalom és a nemzedékek szükségleteit. A szerzetesnők tegyenek prófétai tanúságot és úgy neveljenek, hogy feltétel nélkül befogadják a fiatalokat. Mindezek megvalósításához Krisztust kell életünk középpontjába helyezni, hagyni, hogy Isten Szava áthasson bennünket és kitartó imával kell táplálni a missziós lelkületet – figyelmeztetett a pápa.
A Szentatya azt kérte továbbá a szalézi szerzetesnőktől, hogy tegyenek tanúságot az egymás közötti testvéri szeretetről. Helyezzenek hangsúlyt a képzésre és a továbbképzésre olyan humán tudományok területén is, amelyek segíthetik missziójukat. Az ad gentes misszió nagy lehetőséget nyújt számukra, hogy szeretettel odaajándékozzák magukat e tevékenységnek.
Legyenek a remény és az öröm misszionáriusai mindenki számára, tanúságot téve szalézi identitásukról, különösen a találkozásokban, amely karizmájuk meghatározó aspektusa. Bosco Szent János és Szent Domenica Mazzarello, alapítónőjük példája ösztönözze őket arra, hogy még lelkesebben járuljanak hozzá az új evangelizációhoz – zárta a szalézi szerzetesnők nagykáptalanja résztvevőihez intézett beszédét Ferenc pápa.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria