Ferenc pápa szavai a repülőn Magyarország felé

Ferenc pápa a repülőúton elkezdett a mikrofonba beszélni, de az nem működött, ezért a néhány mondatos beszéd elmaradt, ő pedig elindult az újságírók között hátrafelé a gépen. Végigment a folyosón, kerekesszék nélkül, olykor a botjára támaszkodva, egyenként üdvözölt mindenkit, átvette az neki szánt ajándékokat, köztük a Magyar Kurír által kiadott katekéziseinek gyűjteményét a reményről.

Visszaérve az újságírók sorának elejére már csak annyit mondott a mikrofonra vonatkozóan: „Olyan, mint a hisztis gyerekek. Most hallatszik. Jó utat mindenkinek!”

Volt, akinél hosszan elidőzött, még akkor is, amikor már visszafelé ment. Mögöttem egy spanyol újságíró az előző nap 100. évét betöltő nagymamája fotójának hátuljára kért aláírást: a Szentatya megállt, elvette a tollat, kérdezgetett és hosszan írt, névre szóló jókívánságot.

A Magyar Kurír kiadványa mellett magammal vittem a lányaim szép festményeit is, egy népviseletes, Mária-szobros körmenetet és egy békegalambot ábrázoltak. Megnézte őket, mosolygott, megjegyezte, milyen jó, hogy sok nyelven szerepel Anna rajzán a béke szó.

A magyarországi média képviselői közül Hubai Antal egy Kolodko-szobrot ajándékozott a Szent Koronáról; Gulyás Balázs pedig a fia rajzát, amelyen a fiú engedi, hogy Ferenc pápa gólt lőjön neki. Ferenc pápa közvetlen és mosolygós volt mindenkivel és jó volt látni, mennyire figyelt mindig arra az emberre, aki éppen beszélt hozzá.

Szöveg és fotó: Thullner Zsuzsanna

Magyar Kurír