Ferenc pápa Szent István vértanú ünnepén: Szeressük azt is, aki fájdalmat okoz nekünk

Ferenc pápa – 2024. december 27., péntek | 0:25

December 26-án, karácsony másnapján a Szentatya Szent István első vértanú lelkületéről elmélkedett csütörtök délben, amikor az Apostoli Palota ablakából elimádkozta az Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel, zarándokokkal. A keresztény vértanúk Jézushoz hasonlóan nem gyengeségből, hanem szeretetből vállalják a halált, hogy isten vágyának megfelelően: „minden ember üdvözüljön”.

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, boldog ünnepet kívánok! Boldog ünnepet mindenkinek!

Ma, rögtön karácsony után a liturgiában Szent Istvánt, az első vértanút ünnepeljük. A megkövezéséről szóló elbeszélés az Apostolok cselekedeteiben található (vö. ApCsel 6,8–12; 7,54–60). Itt azt olvassuk, hogy miközben haldokolt, a gyilkosaiért imádkozott. Ez elgondolkodtat bennünket: ha első látásra úgy tűnik is, hogy István tehetetlenül szenvedi el az erőszakot, valójában, mint igazán szabad ember továbbra is szeret, szereti gyilkosait is, és Jézushoz hasonlóan odaadja életét értük (vö. Jn10,17–18; Lk23,34); odaadja életét, hogy azok megtérjenek, és megbocsátást nyerve az örök életet is elnyerjék.

Így István diakónus úgy jelenik meg előttünk, mint annak az Istennek a tanúja, akinek egyetlen nagy vágya van: „hogy minden ember üdvözüljön” (1Tim2,4) – ez Isten szívének a vágya –, és hogy senki se vesszen el (vö. Jn6,39; 17,1–26).

István annak az Atyának – a mi Atyánknak – a tanúja, aki minden gyermekének mindig jót és csakis jót akar; olyan Atya, aki senkit sem zár ki, olyan Atya, aki sosem fárad bele abba, hogy keresse őket (vö. Lk15,3–7), és hogy visszafogadja őket, amikor azok, miután elfordultak, bűnbánattal megtérnek hozzá (vö. Lk15,11–32), olyan Atya, aki nem fárad bele a megbocsátásba. Jegyezzétek meg: Isten mindig megbocsát, és Isten mindent megbocsát!

Térjünk vissza Istvánhoz. Sajnos a világ különféle tájain ma is a sok férfi és nő van, akiket üldöznek az evangélium miatt, néha egészen a halálukig. Amit Istvánról mondtunk, az rájuk is érvényes. Nem gyengeségből hagyják magukat megölni, nem egy ideológia védelmében, hanem azért, hogy mindenki részesüljön az üdvösség ajándékában. És ezt elsősorban gyilkosaikért teszik… és imádkoznak értük.

Erre gyönyörű példát adott Boldog Christian de Chergé, aki gyilkosát az „utolsó pillanatbeli barátnak” nevezte.

Kérdezzük meg hát magunktól, valamennyien: bennem él-e az a vágy, hogy mindenki megismerje Istent és mindenki üdvözüljön? Képes vagyok-e a javát akarni annak is, aki fájdalmat okoz nekem? Érdeklődöm-e és imádkozom-e azért a sok testvéremért, akiket a hit miatt üldöznek?

Mária, a Vértanúk Királynője, segítsen bennünket, hogy bátor tanúi legyünk az evangéliumnak a világ üdvösségéért!

 *

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ismét szeretném kifejezni mindnyájatoknak karácsonyi jókívánságaimat. Ezekben a napokban sok üzenetet kaptam, és sokan kifejezték hozzám való közelségüket. Köszönöm nektek! Szeretnék szívből köszönetet mondani mindenkinek: minden embernek, minden családnak, egyházközségnek és egyesületnek. Köszönöm mindenkinek!

Tegnap este kezdődött el a fények ünnepe, a hanuka, amelyet nyolc napon át ünnepelnek világszerte zsidó testvéreink, akiknek a béke és a testvériség jókívánságait küldöm.

Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és különféle országokból érkezett zarándokok! Úgy gondolom, hogy sokan közületek jubileumi útvonalat jártátok végig, mely a Szent Péter-bazilika szent kapujához vezet. Ez szép jel, mely életünk értelmét fejezi ki: Jézus elé menni, aki szeret bennünket, és megnyitja előttünk szívét, hogy beléphessünk az ő szeretet-, öröm- és békeországába.

Ma délelőtt – a Szent Péter-bazilika szent kapujának kinyitása után a római Rebibbia börtönben is nyitottam szent kaput. Ez úgymond olyan volt, mint „a fájdalom és a remény katedrálisa”.

A jubileumok egyik jellemző cselekedete az adósságok elengedése. Ezért mindenkit bátorítok arra, hogy támogassa a Caritas Internationalis„Váltsuk az adósságot reményre” című kampányát, amely az elviselhetetlen adósságtól szenvedő országok tehermentesítésére és fejlődésük előmozdítására irányul.

Az adósság kérdése összefügg a békének és a fegyverek „fekete piacának” kérdésével. Legyen vége népek fegyverekkel történő gyarmatosításának! Dolgozzunk a leszerelésért, dolgozzunk az éhezés ellen, a betegségek ellen és a gyermekmunka ellen!

És kérem,

imádkozzunk a békéért az egész világon! Békéért a meggyötört Ukrajnában, Gázában, Izraelben, Mianmarban, a kongói Észak-Kivu tartományban és megannyi más országban, ahol háború dúl.

Mindenkinek szép ünnepnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria