Ferenc pápa a vatikáni audiencián arra buzdította az Eucharisztikus Jézus Női Tanítványai (Discepole di Gesù Eucaristico) szerzetesrend képviselőit, hogy legyenek „vasa Domini”, „befogadó kelyhek” a tabernákulum előtt térdelve, és tárják mindig szélesre karjaikat testvéreik felé.
A szerzetesnők rendjük alapításának századik évfordulója alkalmából indultak zarándokútra. A rendet 1923 októberében hozta létre Tiszteletreméltó Raffaello Delle Nocche tricaricói püspök és két fiatal nő, Linda Machina és Silvia Di Somma.
Ferenc pápa a rend alapítására emlékeztetve hangsúlyozta: „A Szentlélek ihlette cselekvéseteket a korábbi dél-olaszországi régiónak nevezett, Lucania szívében található tricaricói helyi egyház konkrét és sürgető hívása által”, amely hosszú évekig szenvedett lelkipásztor nélkül. 1923-ban még az első világháború és a spanyolnátha kitörésének sebhelyeit viselte. Férfi vagy női szerzetesrendek jelenlétének hiányában egyházmegyéjében Delle Nocche püspök a pápa jóváhagyásával intézetet alapított, „amely a legkisebbek iránti szolgálatában segítheti őt”. „Így született meg az Eucharisztikus Jézus Női Tanítványai szerzetesrend – mondta Ferenc pápa –, a szegény nép szegény szolgái, akik támogatják őket munkájukban osztozva, és prófétai módon előmozdítják emberi és vallási megváltásukat.”
Ferenc pápa megjegyezte, hogy az Eucharisztia – a II. Vatikáni Zsinat szavaival „a szeretet szentsége, az egység jele és a jótékonyság köteléke” – életük középpontjában áll. „Szeretet, egység és jótékonyság; imádkozni, szolgálni és helyrehozni, vagyis gyöngéden betölteni a bűn által az emberben és a társadalomban keletkezett sebeket és űrt, kezdve azzal, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus előtt térdelnek hosszú ideig.”
A világ mércéje szerint abszurdnak tűnhet a szentségimádással való időtöltés, amikor oly sok sürgető szükség van. A nővérek imában töltött ideje mégis „megsokszorozódott erőt generált, amely hamarosan arra késztette őket, hogy minden várakozást messze túllépő anyagi, kulturális és szellemi megváltó tevékenységet végezzenek és segítsenek elő”. A pápa kifejtette, hogy a nővérek „egy másfajta »háborút« indítottak el, háborút a szegénység ellen, az igazságtalanság ellen; és egy másfajta járványt, a szeretet járványát terjesztették”.
A Szentatya ezután arra hívta a zarándokokat, az eredeti nővérek „tanúit és örököseit, de folytatóit is”: „Induljatok ki abból, hogy megálltok az Eucharisztiában jelen lévő Jézus előtt, aki a megtört Kenyér és a Mester, aki megmosta a tanítványok lábát, és tanuljatok meg a megszentelt Oltáriszentség nagyítóján keresztül testvéreitekre tekinteni”. Az Eucharisztia arra „ösztönöz benneteket, hogy törődjetek… különösen Krisztus Testének legszegényebb, legmegvetettebb és leginkább peremre szorult tagjaival”.
Felidézve alapítójuk felhívását, miszerint a nővérek legyenek „vasa Domini”, „az Úr kelyhei”, Ferenc pápa így zárta hozzájuk intézett beszédét: „Számomra ez a küldetésetek gyönyörű képe: szabaduljatok meg az egótól, a pénztárcátok mindig legyen üres, ahogy azt alapítótok gyakran ismételgette annak érdekében, hogy nyitott és tágas »kelyhek« legyetek, készek mindenkit befogadni, és mindenkit a szívetekben hordozni Isten előtt, hogy aztán mindenki ajándékká változtassa életét.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria