Ferenc pápa: A Szeplőtlen Szűzanya segítsen megőriznünk eredendő szépségünket!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot és boldog ünnepet kívánok!

A mai főünnep evangéliuma Mária házába vezet bennünket, hogy elénk tárja az angyali üdvözlet jelenetét (vö. Lk 1,26–38). Gábor angyal így köszönti a Szüzet: „Örvendezz, kegyelemmel teljes, veled van az Úr” (Lk 1,28). Nem a nevén, nem Máriának szólítja, hanem egy új névvel, melyet ő nem ismer: kegyelemmel teljes. Kegyelemmel teljes – vagyis bűntől mentes –, ezt a nevet adta neki Isten, és ezt ünnepeljük ma.

De gondoljunk csak Mária megdöbbenésére: csak ekkor fedezte fel legigazibb identitását. Azzal ugyanis, hogy Isten ezen a néven szólítja, feltárja előtte a legnagyobb titkát, amelyről korábban nem volt tudomása. Valami hasonló történhet velünk is. Milyen értelemben? Abban az értelemben, hogy

mi, bűnösök is kaptunk egy kezdeti ajándékot, mely betöltötte életünket,

egy mindennél nagyobb értéket, eredendő kegyelmet kaptunk. Sokat beszélünk az eredendő bűnről, de kaptunk egy eredendő kegyelmet is, amelynek gyakran nem vagyunk tudatában.

Miről van szó? Mi ez az eredendő kegyelem? Az, amit keresztségünk napján kaptuk, ezért jó, ha emlékezünk rá, sőt jó, ha meg is ünnepeljük! Felteszek egy kérdést. Ez a keresztség napján kapott kegyelem fontos, de vajon hányan emlékeztek keresztségetek dátumára? Gondolkodjatok rajta! És ha nem emlékeztek rá, hazaérve kérdezzétek meg keresztapátokat, keresztanyátokat, édesapátokat vagy édesanyátokat: „Mikor kereszteltek meg engem?” Mert az a nap a nagy kegyelem napja, egy új életkezdet napja, az eredendő kegyelemé, melyet megkaptunk. Isten azon a napon leszállt az életünkbe, és örökre az ő szeretett gyermekei lettünk. Ez a mi eredendő szépségünk, melynek örülhetünk!

Ma Mária, akit meglepett a kegyelem, mely élete első pillanatától kezdve gyönyörűvé tette, arra késztet bennünket, hogy rácsodálkozzunk szépségünkre.

Egy képen keresztül megragadhatjuk: a keresztség fehér ruháján keresztül; ez emlékeztet bennünket arra, hogy a rossz alatt, mellyel az évek során beszennyeztük magunkat, van bennünk egy olyan érték, amely minden velünk történt rossznál nagyobb. Hallgassuk a visszhangját, halljuk, ahogy Isten azt mondja nekünk: „Fiam, lányom, szeretlek, és mindig veled vagyok, fontos vagy nekem, életed értékes számomra.”

Amikor a dolgok nem mennek jól, és elkedvetlenedünk, amikor elkeseredünk, és félő, hogy haszontalannak vagy rossznak érezzük magunkat, gondoljunk erre, az eredendő kegyelemre! Isten velünk van! Isten az óta a nap óta velem van! Gondolkodjunk el ezen!

Ma Isten igéje egy másik fontos dologra is tanít bennünket: arra, hogy szépségünk megőrzésének ára van, küzdenünk kell érte. Az evangélium ugyanis Mária bátorságát mutatja be nekünk, aki igent mondott Istennek, aki Isten kockázatát választotta; a Teremtés könyvéből vett szakasz pedig az eredendő bűnnel kapcsolatban a csábítóval és kísértéseivel szembeni küzdelemről beszél (vö. Ter 3,15). De

mindannyian azt is tudjuk tapasztalatból, hogy a jó választása erőfeszítésbe kerül;

erőfeszítésbe kerül a bennünk lévő jó megőrzése. Gondoljunk csak arra, hányszor eltékozoltuk már a jót azzal, hogy engedtünk a gonosz csábításainak, hogy saját érdekeinket követve okoskodtunk, vagy olyasmit tettünk, ami beszennyezte a szívünket; vagy akár azzal, hogy felesleges és káros dolgokra pazaroltuk az időt, halogattuk az imát, vagy azt mondtuk a szükséget szenvedőnek, hogy „nem tudok”, pedig tudtunk volna.

De mindezzel szemben ma jó hírünk van:

Mária, a történelem egyetlen bűntelen emberi teremtménye, velünk van a küzdelemben, ő nővérünk és mindenekelőtt Anyánk.

És mi, akik küzdünk azért, hogy a jót válasszuk, rábízhatjuk magunkat. Azzal, hogy rábízzuk magunkat, azzal, hogy a Szűzanyának szenteljük magunkat, azt mondjuk neki: „Fogd a kezem, Anyám, te vezess engem: veled több erőm lesz a rossz elleni küzdelemben, veled újra felfedezem eredendő szépségemet.” Bízzuk magunkat ma, mindennap Máriára, és ismételjük neki: „Mária, rád bízom az életemet, a családomat, a munkámat, rád bízom a szívemet és a küzdelmeimet. Neked szentelem magam.” A Szeplőtlen Szűzanya segítsen nekünk, hogy megóvjuk szépségünket a rossztól!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a Keresztény Munkásmozgalom tagjait és Rocca di Papa képviseletét a fáklyával, mely a város tetején elhelyezett karácsonyi csillagot fogja meggyújtani. A Szeplőtlen Szűzanya ünnepén az Olasz Katolikus Akció tagjai megújítják elkötelezettségüket. Gondolok az egyházmegyei és a plébániai egyesületekre, és mindenkit arra bátorítok, hogy örömmel haladjon előre az evangélium és az Egyház szolgálatában.

Ma délután elmegyek a Santa Maria Maggiore-bazilikába, hogy imádkozzam a Salus Populi Romani előtt, közvetlenül utána pedig a Piazza di Spagnára megyek, hogy a Szeplőtlen Szűzanya emlékművének lábánál elvégezzem a hagyományos tiszteletadás és imádság aktusát.

Kérlek benneteket, hogy lélekben csatlakozzatok hozzám ebben a gesztusban, amely gyermeki odaadásunkat fejezi ki Édesanyánk iránt, akinek közbenjárására bízzuk a béke iránti egyetemes vágyat, különösen a sokat szenvedő, meggyötört Ukrajna számára. Az angyal szavaira gondolok, melyeket a Szűzanyához intézett: „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37).

Isten segítségével lehetséges a béke, lehetséges a leszerelés. De Isten a mi jó akaratunkat akarja. A Szűzanya segítsen nekünk, hogy megtérjünk Isten terveihez!

Boldog ünnepet és eredményes adventi utat kívánok mindenkinek; mindazoknak, akik itt vannak, különösen a Szeplőtlen Szűzanya-plébánia fiataljainak, hiszen ma épp az ő ünnepük van.

Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír